A foci, az egy életen át tartó szerelem

Habár az első hivatalos női labdarúgómérkőzést 1895. március 23-án játszották Londonban, mégsem ez a legérdekesebb elem a történetben: a női foci elterjedésének ugyanis az első világháború ágyazott igazán meg. Mivel a férfiak a csatasorban munkálkodtak, addig a nőknek kellett őket helyettesíteni, s nem csak a gyárakban, hanem a labdarúgó pályákon is. Mára eljutottunk odáig, hogy a női labdarúgók száma gyorsabban nő, mint a férfiaké. Ma nagyjából 22 millió női focista van világszerte, s ha az UEFA-n múlik, ez a szám továbbra is nőni fog, ugyanis a szövetség elkötelezte magát a női labdarúgás folyamatos népszerűsítése mellett.

Vérmegyénkben is bőven akadnak csapatok, melyek közül kiemelkedik az NB II.-es Nyíregyháza Spartacus FC. A Szpari két kiválóságával, Csábi Bianka csapatkapitánnyal, valamint Hrinkó Déliával próbáltunk a kulisszák mögé nézni.

Továbbvitték a vérvonalat

– Az én történetem az, hogy van egy fiútestvérem, aki szeretett engem levinni magával focizni, nekem pedig annyira megtetszett a labdarúgás, hogy beszippantott maga a közeg – tekintett vissza a kezdetekre a szécsényi származású Csábi Bianka. 
– A karrierem talán onnan indul ki, hogy nekem mindkét dédnagypapám focizott, az egyik Kisvárdán, a másik pedig itt Nyíregyházán, s talán ez a vérvonal az, ami magában hordozza a labdarúgás szeretetét – vette át a szót a pályafutását Kisvárdán kezdő, Hrinkó Délia.

Bianka a Reklám Press-Skorpió, majd a BSE Palóc Farkasok csapataiban pallérozódott, mielőtt 2020-ban Nyíregyházára került, míg Délia Kisvárdáról igazolt a vármegyeszékhelyre.

– A Reklám Press az egy futsalcsapat volt, érdekes azonban a története annak, hogy miként kerültem oda – folytatta a jelenleg 198 lejátszott mérkőzéssel bíró Bianka. – Éppen Salgótarjánban voltunk vásárolni, amikor az ottani szabadidőparkban elkezdtem dekázgatni, a helyi edző pedig felfigyelt rám. Szép éveket töltöttem ott el, habár a nagypályás foci mindig is közelebb állt hozzám. A BSE Palócnál pedig idővel csináltak egy U19-es csapatot, ami lehetőséget biztosított számomra. 

Mint fentebb már említettük, Hrinkó Délia Kisvárdáról indult, számára mondhatni egyenes út vezetett Nyíregyházára.

– Kisvárdán kezdtem el komolyabb szinten futballozni, habár már előtte is játszottam fiúk között, majd amikor Nyíregyházára kerültem egyetemre, akkor szóba sem jöhetett más csakis a Szpari – tette hozzá Délia.   

Abban mindketten egyetértenek, hogy a Szparinál kiemelkedő az utánpótlás-nevelés, amit az is jól mutat, hogy azért szép számmal kerülnek el innen komolyabb csapatokhoz játékosok, talán elég ha csak a DEAC-nál futsalozó Urai Bianka, vagy az Újpestben játszó Bakó Alina neveit említjük. Éppen előbbi távozását követően örökölte meg Bianka a csapatkapitányi karszalagot.

Kellő alázatot igényel a feladat

– Nagyon örültem ennek a felkérésnek, habár egy kicsit féltem is megörökölni ezt a karszalagot, hiszen előttem Urai Bianka volt a csapatkapitány, aki igencsak magasra tette a lécet – jellemezte a pozícióval járó feladatokat a csapatkapitány. – Fura volt a váltás, viszont kellő alázattal látom el a feladataim, próbálom összekovácsolni a csapatot, amely egészen jó közösséget alkot, és ami nem mellékes, hogy hallgatnak is rám a többiek.

Hamár szóba került a futsal, akkor nem titok, hogy a téli szünet nagy részében a Szpari labdarúgói is űzik ezt a műfajt. Mivel ilyenkor már nincsenek nagypályás meccsek, így a futsal kapóra jön, mivel van egy olyan lehetőség, ami a szezonon kívül is fejlődési lehetőséget biztosít a lányok számára. 

Bianka és Délia már a jövőre is gondol, így mindketten edzősködnek, nevezetesen az U16-os és az U14-es csapatnál. 

– Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, így nem kérdés, hogy ebben látom a jövőt – vélekedett Bianka, aki az U16-os csapat trénere. – Mivel elég fiatalon kezdtem el az edzősködést, így már most nagyon sokat tanultam, de persze bőven van még hová fejlődnöm. Szeretek a fiatalokkal dolgozni, akik hallgatnak rám, nyilván más az, hogy egy nő a trénerük, így sokkal több mindent meg tudnak osztani velem, nyíltabbak, mivel olyan vagyok számukra, mint egy pótanya.

– Számomra is hatalmas motivációt ad az, hogy gyerekekkel foglalkozom, pláne úgy, hogy a kicsik a mi mérkőzéseinkre is rendszeresen kijárnak, így fontos, hogy példát mutassunk számukra – vélekedett az U14-es csapat edzőjeként Délia. – Nyilván sokat segít az is, hogy ez a két korosztály együtt edz, külön vannak ugyan a feladatok, de sokszor együtt játszanak. Nagyon tehetségesek ezek a fiatalok, folyamatosan fejlődik mindenki. Az U16 azért egy kicsit makacsabb korosztály, hiszen most vannak a játékosok serdülőkorban, de egy dologban egyetértünk, mégpedig, hogy nagyon hálásak a labdarúgóink. Nem tartom magam szigorú edzőnek, szerintem Bianka sem az, viszont ebből fakadóan, ha csak egy picit csúnyábban nézek a lányokra, akkor már abból sejtik, hogy valami most nem okés. Fegyelmezettek, betartják, amit kérek tőlük.

A Nyíregyháza Spartacus FC az NB II. Keleti-csoportjában vitézkedik, jelen pillanatban három győzelemmel és három vereséggel az élmezőny mögött helyet foglalva. Mindezek ellenére komolyak a célok.

– Igencsak megfiatalodott az idei szezonra ez a csapat, amit remekül szemléltet az, hogy kis túlzással mi vagyunk a keretben a legidősebbek – tért ki a felnőtt gárda dolgaira Bianka. – Nem kezdtünk rosszul, de nyilván még sok van hátra a bajnokságból, az álom pedig az, hogy odaérjünk legalább a negyedik helyre, esetleg a dobogóra, ami már csak azért is reális lehet, mivel nagyon összetartó a csapat. Ami a női labdarúgás helyzetét illeti, az egyértelmű, hogy igencsak le van maradva a férfi foci mögött, ennek ellenére mély a merítési lehetőség, bár az jogos kérdés, hogy vajon mennyien maradnak aztán meg a felnőtt csapatok kötelékeiben. 

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mit adhat egy ifjú tehetségnek maga a sport, és azon belül is a labdarúgás?

A labdarúgás nagyon sokat ad

– Egyrészt a játékosok egy nagyon jó környezetbe kerülnek be, hiszen ez egy csapatsport, ami hozzájárul az emberi fejlődéshez – zárta a beszélgetést Hrinkó Délia. – A labdarúgás sokat ad azon kívül is, hogy sportolunk, hogy egészségesen élünk, hogy barátokkal vagyunk. Nekem személy szerint rengeteget adott foci, barátokra találtam, nem csak csak csapaton belül, de más csapatoknál is. Mi már ezzel foglalkozunk, ez a munkánk, ez a szenvedélyünk. Nyilván ezt egy nyolc-tíz éves kislány még nem érti, de mi azon vagyunk, hogy megszerettessük a gyerekekkel a labdarúgást és ez többnyire sikerül is.

– Az U14-es és az U16-os csapatnál nyilván az a legfontosabb, hogy minél többet tanuljanak az ifjú palánták, talán itt még másodlagos az eredmény, bár azért már a gyerekek számára is fontos a győzelem, de a legfőbb hangsúly az még a fejlődésen van, és azon, hogy  megszeressék ezt a játékot, hiszen a foci az nem csak egy játék, hanem egy életen át tartó szerelem – csatlakozott Délia záró gondolataihoz Bianka.