Házasság, gyerekek és a színház csodája

– Nagyon rosszul tanultam, az általános iskolai osztályfőnököm azt mondta, elmehetek majd cipőfelsőrész-készítőnek, vagy erősáramú villanyszerelőnek, és az az igazság, nem nagyon volt jövőképem – ezzel kezdte a bemutatkozását a Bencs villában Pindroch Csaba, akit a VIDOR Fesztivál nézői az Úrhatnám polgár című előadásban láthattak, s akivel aznap délután a Többszemközt című műsorban Kováts Dénes beszélgetett. 

Versek és betlehemes játék

Mint kiderült, egy kis segítséggel került be az esztergomi ferences gimnáziumba, ahol elsőben azért bukott meg matekból, mert nem értette, másodikban pedig azért, mert a tárgyat tanító apáca azt hitte, hogy csalt a dolgozatírásnál, pedig az történt, hogy korrepetálásra járt és megértette a tananyagot. De ennél fontosabb dolgok is történtek ott vele. – Minden évben szerveztek színielőadást, és amikor az egyik betlehemes játékban pásztort játszottam, észrevettem, hogy a többiek nagyon jól szórakoznak rajtam. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt szeretném csinálni: örömet szerezni az embereknek, s közben megélni, ahogy mindez megszületik. A sorsom akkor pecsételődött meg, amikor az egyik szerzetesnő behozta Latinovits Zoltán egyik verseskazettáját, amit ámulattal hallgattam. Megtanultam 170-180 verset, és jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Csak negyedszerre vettek fel, de úgy, hogy első alkalommal kétszer is kiestem az első rostán... 
– Ez 1990-ben történt, az iskola pedig egy olyan jelentkezési lapot küldött be, amire rá kellett írni a felmenők munkásmozgalmi, partizán vagy háborús múltját, mert az előnyt jelentett a felvételinél. De két hét múlva szóltak, hogy ezeket már nem fogadják el, hiszen közben vége lett a kommunizmusnak, s már nem számított, ki honnan jött, ezért újat küldtek. A duplázást a főiskolán nem vették észre, ezért kétszer hívtak be első rostára. Mind a két alkalommal ugyanaz volt a felvételiztető tanár, és mind a kétszer kirúgott, ráadásul úgy, hogy nem is emlékezett rám... 
– Megsemmisültem, és elmentem szállodai portásnak Siófokra. Sok pénzt kerestem, de éreztem, hogy ez önmagában semmit sem jelent, ezért újra jelentkeztem a főiskolára. Ekkor már eljutottam a harmadik rostáig, ami egyhetes bentlétet jelentett a főiskolán. Az Arany János Színházban lettem stúdiós, a következő felvételim pedig már sikerült. A főiskola szabad légköre ellentétben állt a gimnázium katonás rendjével, s bár előttem állt még kétszáz bukás, azt hittem, már vagyok valaki. A Vígszínházba kerültem gyakorlatra, majd négy évet a Kamaraszínházban töltöttem. Ezután Víg-évek jöttek, a Valami Amerika 2002-es bemutatója után viszont nagyobb lett a mozgásterem – mondta és az önálló estjeiről is mesélt. 

A házasság: szövetség

– Rájöttem, hogy Csehovval nem fogok nagy tömegeket bevonzani, ezért született meg a Mr. és Mrs., illetve a Segítség, megnősültem című előadás – mindkettő a házasság témáját járja körül, s mindkettőt több száz alkalommal látták a nézők. A feleségemmel (Verebes Linda színésznő, a szerk.) négy gyereket nevelünk, és ez nagyon kemény munka, valójában túlélésre játszunk. A Covid alatt elkezdtem gyepet építeni, és bár a feleségem azt hitte, ezzel akarom megmutatni a gyerekeknek a kerti munka szépségeit, igazából csak menekültem. Otthon nincs túl sok szavam, azért vagyok engedékenyebb, hogy megússzam a nehezebb helyzeteket, és nincs nálam nagyobb papucs, de én ebben nagyon jól érzem magam. Szép feladat, s nagy boldogság a gyerekek mellett lenni, segíteni őket, s persze óriási felelősség. Azért játszom sokat, hogy a feleségem többet lehessen velük, de ezzel az otthoni teendők nagy része is ráhárul – mondta, és hozzátette: a házasságuk szövetség, így bármi is történik, nem nyomják meg a katapultgombot. – Az önálló est üzenete az, hogy meg kell becsülnünk azt, aki mellettünk van, és rá kell ébrednünk, hogy gyémánton ülő koldusok vagyunk. Mielőtt elkezdtük a közös munkát, tudtuk, hogy van ennek veszélye: vagy az derül ki, hogy ami otthon működik, a színpadon nem, vagy éppen fordítva. Érdekes, de arra jöttünk rá, hogy a színpadon nem úgy vagyunk jelen mint házastársak, hanem mint két színész. Az előadás valójában a mi énidőnk: amíg utazunk, ott vagyunk, s hazamegyünk, ketten lehetünk, ami a mi életünkben nagyon ritka – fogalmazott. 

Felfeszülni a szivárványra

Amikor a nagy bukások kerültek szóba, Pindroch Csaba egy békéscsabai előadást említett, amiben egy horvát bárót kellett alakítania. – Ez egy hímsoviniszta karakter, aki borzasztóan magányos – nos, nálam csak a nézők voltak magányosabbak és szomorúbbak – nevette el magát. A galamb papné című Móricz-adaptációról viszont azt mondta, ott sikerült felfeszülnie a szivárványra, ez volt pályája egyik legemlékezetesebb alakítása. Az országos ismertséget a Kontroll és a Valami Amerika hozta el számára, és amikor felmerült a színház és/vagy film kérdése, Bereményi Géza szavaival válaszolt: a színház a frissensült, a film pedig a konzerv, az egyik a nagypályás labdarúgás, a másik pedig a gombfoci. – Amikor befejeződik egy forgatás, színészként már semmit sem tehetek. A színpadon viszont minden este van lehetőségem arra, hogy változtassak, s hogy megszülessen a csoda. Ez egy színész életében háromszor, négyszer, ha megadatik, de ezekért az estékért érdemes ezt a pályát választani.