Szenvedés, vívódás, jó és rossz

Székhelyi Edith festőművész és Balogh Géza festő-, érem- és szobrászművész kiállítása nyílt meg 70+7 címmel a közelmúltban Nyíregyházán a Városi Galériában és a Pál Gyula Teremben. 

Monoton kórházi hangulat

Az alkotótársak szeptember 21-ig nyitva tartó kiállítását H. Németh Katalin grafikusművész is megtekintette, és gondolatait megosztotta szerkesztőségünkkel. 
„A kiállítás monumentális a szó szellemi és fizikai értelmében is. Témáik szorosan kapcsolódnak a napi aktualitásokhoz, és őszintén fogalmazzák meg az érzelmi világ üzeneteit. Vámos Miklós író így fogalmaz: »A képzelet szárnyait mégiscsak a hiány­érzet mozgatja.« Mélyen átérezzük ennek az igazságát, amikor a képeket és a plasztikákat szemléljük. 
Székhelyi Edith egyszerre elbeszél és jellemez a legtöbbször négyzetes felületein; a belső tereit nagy rálátásban, esetleges képkivágásokkal, ismétlődő képelemekkel adja elő. A székek, az ágy és az egyéb tárgyak ismétlődő megjelenítése egy monoton kórházi hangulatról szól, amit fokoz a száraz ecsethasználatával és a fekete színnel. A horizontálisan felezett terei a szűkszavúan absztrakt elemeivel továbbgondolásra késztetnek. A kórházi képei egy megélt állapot lenyomatai, utólagos megjelenítései – visszatérés az egészséges létbe – némi iróniával. »Apás« képein a szorongás, a félelem, ugyanakkor a játékosság is megjelenik. Plasztikai munkái hasonlóan egy átélt élmény vázlatos lenyomatai. 

Szimbolikus alakzatok 

Balogh Géza festő és szobrászművész a színes munkáiban határozatlan téri jelzésekkel szimbolikus alakzatokat és karakteres figurákat mutat be. Éppen a talányos környezet és a szokatlan térképzés az, ami erősíti a minden képén szereplő figurák nem megszokott jelenlétét, üzenetét. Az arcvonások olyan karakterek, amelyek igazodnak a környezet változatos és talányos jelenlétéhez. Egy színes, dinamikus világ és történéseinek üzenete, amit ő fest. Nem ezt a világot tükrözi a hat darabból álló »szabadon lengő« kartonja: ezeken tisztán grafitszállal fogalmaz, melyet dörzsölve, szárazon-vizesen használ, kihasználva a legsötétebb és a kihagyott felületek kontrasztját, erejét. Tartalma pedig a már korábban megismert előadásmóddal a szenvedés, a vívódás, a jó és a rossz harca. Kétségeit kompozíciós szünetekkel fejezi ki. A plasztikái elvont alakzatok: egymásmellettiségük fogalmi üzenete hatásos és mély gondolatokat közöl, amit patinázással, cizellálással fokoz – ez minőségi különbséget jelent az úgynevezett viaszveszejtéses eljárással együtt. 
Az alkotótársak gondolatvilága hasonló, igazodási pont számukra a biztonság, az emlék, az erkölcsi lét. Mindez a sajátos eszköztáruk révén mindkét alkotónál a legmagasabb fokon valósul meg” – fejezte be értékelését H. Németh Katalin grafikusművész.