A ritmus olyan világnyelv, amit mindenhol értenek

Aki a szombat estéjét a belvárosban töltötte, A Grund után a Tabankával táncolhatott a téren. A zöld-foki-szigeteki csapat tagjai Rotterdamban élnek, de zenéjük visszanyúlik a gyökereikhez, az alapja pedig a funana: az a lendületes ünnepi zenei és táncstílus, amelyet egykor a portugál gyarmati uralkodók betiltottak, és ami a nyolcvanas években a függetlenedés utáni zöld-foki identitás részévé vált. A rabszolgák leszármazottainak zenéjéből származó dallamokat a Tabanka kortárs műfajokkal – pop és jazz – keveri, ettől lesz friss, mégis autentikus. A zenekarral a koncert előtt Babidorics Eszter találkozott, a vidám hangulatú beszélgetés a Mustár FM-en hallható. 

A jókedv a legfontosabb

Az interjúból kiderül: az együttes 2018 márciusában adta ki a debütálóalbumát, a Spertadort, s a világ számos országában fellépett már, így Malajziában, a Rainforest World Music Festivalon, de Hollandiát és Belgiumot is meghódította. – Bárhol is játszunk, akár Európában, akár Ázsiában, az embereknek mindenhol tetszenek a dalaink, mert a zenénkben a ritmusnak van a legfontosabb szerepe, ezt pedig mindenütt érzik és értik: az egy olyan közös nyelv, ami segít abban, hogy a világ minden részén megértsenek bennünket – mesélték. – A koncertjeinken a jókedv a legfontosabb, mi annak örülünk, ha azt látjuk, hogy mindenki boldog és táncol. Több kultúrát is ötvözünk a zenénkben, az alkotói folyamatok során pedig sok kiváló előadó inspirál bennünket. Leginkább a világhírű Césária Évora, aki a Zöld-foki-szigetekre jellemző morna műfaj legnagyobb előadója, és bár az ő stílusa nagyban különbözik a miénktől, őt mindig szeretni fogjuk. De az idősebb generációhoz tartozó zöld-foki-szigeteki művészek is hatnak ránk, így Code di Dona, Bulimundo, Américo Brito – mondták. 

Két fontos hangszer

– Amit játszunk, egy nagyon egyszerű zene, a két legfontosabb hangszerünk pedig a diatonikus harmonika, az ún. gaita és a ferrinho, ami valójában egy rovátkolt fémrúd, aminek egy kicsit reszelős a hangja. A zenénk alapja a funana, aminek a szerkezete nem sokban különbözik a Zöld-foki-szigetek más zenei műfajaitól, a legnagyobb különbség az, hogy a strófák és a refrén között szólót játszunk a harmonikán. A dalaink hétköznapi helyzetekről szólnak: örömről, bánatról, a mindennapok bosszúságairól, s gyakran használunk fel jól ismert közmondásokat is – mondták, és az is kiderült, hogy új lemezükhöz vendég előadókat is hívnak, többek között olyan suriname-i zenészeket, akikkel Rotterdamban rendszeresen találkoznak. Arra a kérdésre, hogyan jellemeznék röviden a zenéjüket, azt mondták: szerelem, együttlét, boldogság és ünneplés – aki meghallgatta őket szombaton, valószínűleg ugyanezeket említené...