Vízügyi védművek szemléje a Beregben – vízből se túl sok, se túl kevés ne legyen!

 – A terep rendezésével időarányosan jól állunk, a szivattyútelepen minden gép rendeltetésének megfelelően működik, az időszakos karbantartásokkal is ütemesen haladunk. Még néhány közmunkás nagy segítségünkre lenne azokon a helyeken, ahol a gépi kaszálás nem megoldható. Az elmúlt hetekben utolértük magunkat, miután a Dunáról levonult az árvíz és a kollégák visszatérhettek a saját munkaállomásukra – hangzott el Ónodi János szakaszmérnök felvezetőjében. A Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) vásárosnaményi központjából indult el az idei őszi szemle, melyben felülvizsgálták a védművek állapotát.   Egy ilyen szemlén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Védelmi Bizottság elnöke, Román István főispán a vízügyi szakemberekkel tart, valamint a rendőrség, a vármegyei katasztrófavédelmi igazgatóság (dr. Varga Béla dandártábornok is jelen volt) szintén részt vettek a védművek szemléjén.  Hogy miért épp a beregi térség került górcső alá? A Felső-Tisza-vidékén ez a rész a leginkább kitett a vízkároknak (árvíznek, belvíznek), nem hiába az elsők között építettek a térségben árapasztó tározót, mely az ellenőrzés-sorozat egyik fontos állomása volt. Több magasépítménynél, szivattyútelepen vártak minket a gátőrök, csatornaőrök, s adtak jelentést Vásárosnaményban, Tivadarnál, Gelénesen, Csarodán, valamint a beregi tározónál.

Vízügyi létesítmények szemléje: kötelező, jogszabály írja elő

– Jogszabály írja elő a védművek éves felülvizsgálatát,  kötelező feladat, minden kezelésünkben lévő vízügyi létesítményünk felkészültségét minősíteni kell, hogy a téli, tavaszi, nagy vizek elleni védekezéshez készen álljanak a rendszerek: az árapasztó, a csatornák, a szivattyútelepek, a magasépítmények,  vízmércék, fenékküszöbök, vízvisszatartó műtárgyak – sorolta Kató Sándor, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság megbízott igazgatója.
Hozzátette, egy ilyen alkalom lehetőséget ad arra is, hogy a különböző terülteken dolgozó szakemberek találkozzanak egymással, megosszák tapasztalataikat, valamint a területi védelmi bizottság is meggyőződhet a vízügyi felkészültség szintjéről, látja milyen fejlesztésekre van még szükség.  

Több hullámban, szünetekkel

– Szeretném megköszöni a vármegyei vízügyi szakembereknek a Dunánál bizonyított helytállását, sokukat átvezényelték az ország nyugati részébe, ennek ellenére utolérték magukat, és elmondható, hogy ár-és belvízvédelmi szempontból teljesen biztonságban vagyunk. A szakaszt bejárva láthattuk, hogy a vízügyi igazgatóságnál a gépesítés olyan szintet ért el, amire korábban nem volt példa. Rendelkezésre állnak  az árkok tisztításához, a töltésoldal kaszáláshoz szükséges eszközök, így  a legfontosabb munkákat ütemezetten végezhetik el. Szinte minden helyszínen szó esett a közfoglalkoztatottakról, a létszámunk folyamatosan csökken, hiszen az a cél, hogy minél többen kikerüljenek ebből a foglalkoztatási formából és állandó állást találjanak. Ennek következtében a vízügynél is kevesebben dolgoznak, mint évekkel ezelőtt, azonban tény az is, hogy kerültek ki közülük olyanok is, akik éppen a vízügynél találtak stabil munkát és azóta is itt dolgoznak – jegyezte  meg Román István.

Belvíz fél éven át

Elhangzott az is, szerencsére súlyos káresemények elkerülték a Felső- Tisza-mentén élőket az előző esztendőkben, azonban ez nem jelenti azt, hogy kisebb árhullámok nem vonultak volna le a Tiszán, és belvíz elleni védekezést egyszerre több helyszínen is folytattak a vízügyi igazgatóság munkatársai. 
– Ötször kellett árvízi készültséget elrendelni a folyók vízszintemelkedése miatt,  első és másodfokú árvizeket észleltünk, egy esetben a Tiszán meg is közelítette a harmadfokú árvízszintet. Az öt árhullám bő két hónapon belül következett be, tehát annyiban szerencséje volt  a beregieknek, hogy az árhullámok között eltelt annyi idő, hogy le tudott ürülni a meder, és a viszonylag üresebb mederre érkezett a következő hullám, így nem halmozódott egyszerre egymásra a nagy vízmennyiség, s nem alakult ki súlyos árvízhelyzet. Ezen kívül féléves időszakon át a belvíz adott munkát, Felső-Szabolcsot érintette, majd a Bereget, az Ecsedi-láp térségét, a mély fekvésű területek irányába próbáltuk a vizet kormányozni – tudtuk meg Kató Sándortól, ahogyan azt is: másodfokú aszályvédelmi készültséget is elrendelt az igazgatóság a nyáron, be is avatkoztak: a Tiszából emeltek be vizet a Rétközi-tóba, és onnan a teljes Rétköz irányába a belső csatornán keresztül adagolták ahová szükséges volt.

Gravitációs vízpótlás

Köztudott, hogy ma már az aszályos időjárás, a klímaváltozás újabb kihívás elé állítja az ágazatot. A folyóink vízkészlete és a talajvizek szintje egyre jobban csökken,  a vizek többleteiből, az árvízből, a belvízből minél nagyobb mennyiséget kellene elraktározni a talajban, a hullámtereken, a csatornákban és víztározókban, hogy fel lehessen készülni a száraz időszakokra. Erről szólt a vízügyi igazgatóság tájgazdálkodási programja, s erre készülnek a további terveik is.  – A legegyszerűbb, amikor a saját vízkészletből hazai területen próbáljuk meg megoldani a vízpótlást. Ennek egyetlenegy feltétele van, legyen az adott folyóban, amiből szeretnénk kivenni vizet, kellő vízmennyiség. Ez nem mindig áll rendelkezésre, hiszen általában az évnek a nagyobbik részében kisvizes időszakok jellemzőek, ezért az lehetne a megoldás, ha valamilyen módszerrel megemelnénk a folyókban lévő vizek szintjét, vagy amikor történik egy kisebb árhullám és önmagától megemelkedik a vízszint, ki kellene nyújtani azt az állapotot a lehető minél hosszabb időre. Megvannak erre a megfelelő műszaki módszerek. További lehetőség lenne a határon túli folyókból kinyerni a vizet pl. Ukrajna felől a Borsa folyó duzzasztásával megemelni a vízszintet, s a Verkén keresztül kivezetni a Szipa - főcsatornába – avatott be a jövőbeli tervekbe Kató Sándor megbízott igazgató.