Talpig vasban a nyírbátori sárkány

Húsz éve újult meg Nyírbátorban a Papok rétje, melynek rendezett környezete lehetőséget teremt városi rendezvények, ünnepségek megtartására.
A Papok rétje a város egyik legfontosabb rendezvénytere, ahová főként kikapcsolódni, szórakozni, relaxálni járnak az emberek.  Az itt fellelhető tó  nagysága hozzávetőlegesen 1.6 hektár, átlagos mélysége 40-50 cm, a mederben lévő víz mennyisége 9-10 ezer köbméterre tehető.
Hozzá kapcsolódik a Nyírbátor két meghatározó műemlékét, a református és a minorita templomot összekötő várostörténeti sétány, amely életnagyságú szobrokkal mutatja be a település múltjának fontos mozzanatait és a hozzá kapcsolódó legendákat.
A sétány nyugati végén a római katolikus templom melletti Papok-réti tóba nyúló szigeten megcsodáljuk a vaselemekből álló „ipari” sárkányt a vízparton; nyaranta a lábánál szökőkút is színesíti a látványt.
Ami a nyírbátori sárkány kultuszt illeti, az országos politikai életben jelentős szerepet játszó Báthori család nevével fonódik össze a sárkány, mint jelkép, amivel sokszor találkozunk a sétányon, többnyire faragott kőszobrok formájában.
A vízzel körülvett sárkányos szoborcsoportnál látható korabeli térképek mutatják, hogy az ecsedi láp a 19. század végéig a Kárpát-medence legnagyobb mocsaras területe volt (utána lecsapolták). Az egyik történet szerint ez a végeláthatatlan ingovány egy olyan sárkánynak adott otthont, mely a környék falvaiban garázdálkodva kegyetlen pusztítást vitt végbe: lerombolt mindent, ami az útjába került, megölte az embereket, elrabolta a szüzeket, de senki nem tudta legyőzni. Egyszer aztán jelentkezett a Báthori család egyik jeles őse, Vid, aki vállalkozott a lehetetlennek tűnő küldetésre. Megküzdött a fenevaddal, legyőzte, és bizonyítékként elhozta három fogát – ez a magyarázata annak, miért van a Báthoriak címerében három sárkányfog.
A realitás viszont az, hogy a Báthoriaknak valójában két dolog miatt volt szükségük a sárkány-szimbólumra: egyrészt az idegen (Gútkelet) nemzetségből származó családnak egy eredetmítoszt kellett kitalálnia. Másrészt a család a patrónusának Szent Györgyöt választotta. A lóháton ülő, sárkánnyal harcoló alak a jó és a rossz közötti harcot szimbolizálta számukra.