Őrzik a pásztorok évszázados hagyományait

Szent Vendel, a pásztorok védőszentje is elégedett lehetett, ha a szemét szombaton Nyíregyházára, azon belül is a Sóstói Múzeumfalura vetette, ahol cirógató az őszi napfény és a Pásztorok világa várta a látogatókat. Akik jöttek is szép számmal, kicsik és nagyon nagyszülők unokákkal, gyermekes családok, házaspárok, akiknek még volt halovány emléke a pásztorokról, ha máshonnan nem, a családi legendáriumból. – A nagyszüleim azt mesélték, hogy az október fontos volt a pásztorok életében, akkor jött el a számadás ideje, s akkor derült ki, jól végezték-e a munkájukat – mondta lapunknak Kovács Lajos, s mint megtudtuk, eddig minden alkalommal eljöttek a Pásztorok világa elnevezésű programra. – A pásztoroknak becsületük volt, hiszen szorgos munkájukkal az állatállomány őrzői voltak, annak gyarapodása az ő dicséretük is volt egyben. Az ő védőszentjük Szent Vendel és örülök, hogy a múzeumfalu nem hagyja feledésbe veszni szokásaikat, kultúrájukat – tette hozzá.

Mije nincs neki?

A 9 órai kapunyitás után folyamatosan érkeztek a látogatók, a Galiba Társulat interaktív mesés játéka megalapozta a jó hangulatot. A gyerekek térképet szorongatva keresték a kállósemjéni, az anarcsi portát, ahol a pásztorok világával kapcsolatos kérdésre várták a válaszokat. Volt, ahol a bárányokat kellett számolni, de arra is rá kellett jönni, hogy az egyik épületben üldögélő pásztornak mi hiányzik a ruhatárából. – Látod mama, van csizmája, van kalapja is. Akkor mi is nincs neki? – kérdezte a négyéves Misi a nagymamájától, akivel lelkesen kutatták fel az öt állomást, mert aki mindet bejárta és a kérdésekre helyes választ adott, ajándékkal gazdagodott. Pappné Irénke pedig újra olvasta a lehetőségeket, így végül az unoka megfejtette: ezen a „bábúbácsin nincs szűr” –  mondta büszkén és már színezte is a helyes válasz melletti ábrát. – Emelj fel, mert így nem tudom megszámolni az bárányokat – kérte a következő portán, és lelkesedésében a kétlábú jószágokat is számba vette, bár az nem volt a feladat része. – Nekem nagyon fontos, hogy az unokám tudja, kik voltak a pásztorok: a hagyományainkat nemcsak ápolni kell, de továbbadni – mondta a nyíregyházi nagyi, miért lett ez a szombati programjuk. A távolból ostorpattogás jelezte, hamarosan a hortobágyi csikósok bemutatója következik, ami valóban lenyűgözte a közönséget. Kiderült, a ló nem ijed meg az ostor hangjától, jól tűri, ha a hátán áll csikós, a lóültetés, fektetés pedig ritkán látható produkció. A lovaskocsi sem sokat pihent, a gyerekek kacagva szemlélték a skanzen világát a magasból, a levegőben pedig finom ételek illata szállt.

Pörkölt és slambuc

A pásztorok marhapörköltöt, slambucot készítettek, a színpadon egymást érték a programok. A pásztor legjobb barátja a kutya volt, így az ebek sem hiányozhattak a múzeumfaluból. A Nyíregyházi Mentőkutyás Egyesület tagjai szeretettel várták a látogatókat, Szabó Sándor és az ötéves Koda olyan összeszokott páros, hogy az eb a gazdája szemvillanásából is tudta, mit kell tennie. Természetesen nem maradt el a bojtáravatás, és a Nyírségi csergetés sem, így a karikásostor használatát is megtanulhatták az érdeklődők. Aki nem fáradt el, az Igrice Néptáncegyüttessel együtt akár táncra is perdülhetett.