Lebilincselő produkciók a tiszalöki börtönben

 A börtön ablakába soha nem süt be a Nap – szól az ismert börtöndal nyitánya. A tiszalöki büntetésvégrehajtási intézetben napsugárként ragyogott az a különleges lehetőség, mellyel a fogvatartottak egy csoportja saját szerzeményével mutatta be a színházművészethez és a drámapedagógiához kötődő viszonyát.  
A titkársági osztálytól kapott információ szerint a Belügyminisztérium Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsa hirdette meg a Hét erény – erények a modern művészetben című projektet. Ebben az ország hét büntetés-végrehajtási intézetében állítottak színpadra saját szerzeményű darabokat. Ebben Várnagy Andrea Liszt Ferenc- díjas zongoraművész nyújtott szakmai iránymutatást – az intézet személyi állományának hathatós közreműködésével.
A Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben Szabó Anna bv. százados, vezető reintegrációs tiszt a darab színpadra állátásának első pillanatától az utolsóig aktívan koordinálta a fogvatartottak munkáját.
– A program célja, hogy a színházművészet és a drámapedagógia eszközeivel új utakat találjunk a fogvatartottak reintegrációját segítő szakmai metódusaink fejlesztéséhez. A nemzeti bűnmegelőzési tanács pályázata kiválóan szolgálták ezt a törekvést, amelyben az intézet fogvatartotti közössége többször megmutatkozhatott – mondta Szabó Anna. Hozzátette: – A teljes projekt során a színdarabok lehetőséget kínálnak a fogvatartottaknak arra, hogy a drámapedagógia eszközei révén feldolgozzák családi kapcsolataikat. 2022-ben „A tíz parancsolat” IX. parancsolatáról, 2023-ban a „Hét főbűn” témaköréből a bujaságról, 2024-ben pedig a „Hét erény” közül a tisztaságról írtak egy darabot.
A Próbavacsora című előadás kiválóan szemlélteti a társadalmi problémákat, a mai korban oly gyakori tendenciákat. A darabban az ifjú pár az esküvő megszervezése előtt próbavacsorát szervez. Az esemény célja az ő szemszögükből többek között az, hogy a jeles nap előtt teszteljék a vendégeket, a vendéglátást, felfedezzék egymás határait. A vacsora során megmutatkoznak az egyes szereplők jellemvonásai, a valós és felvett álarcaik. Az elején tisztázódik, hogy a valódi esküvőig továbbra is önmegtartóztatóak maradnak.
Az előadás felhívja a figyelmet azokra az emberi értékekre, amelyeket nem lehet kipróbálni, mert egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.
A témát 13 női fogvatartott dolgozta fel. A hetekig tartó közös munka során elkészítették a forgatókönyvet, a szereposztást, a díszleteket, jelmezeket. 
A színpadra állásuk nem csak azért volt számukra izgalmas, mert bemutatták a művet, hanem azért is mert egyben jóvátételi, bűnmegelőzési célt is képviseltek. A bemutatón a nézők soraiban meghívott vendégek, fogvatartott társak, valamint a közreműködő fogvatartottak esetében hozzátartozók is helyet foglaltak. Várnagy Andrea művésznő az előadás végén méltatta a részvevők munkáját, kiemelte, hogy a színpadon nem színészek, hanem amatőr színjátszók álltak, akik kiválóan formálták meg a karaktereket, valamint Szabó Anna bv. százados példamutató szakmai érzékenységét dícsérte. 
Nagy sikert aratott a darab bemutatója.