Törékeny hölgy a súlyos felnik között

Igencsak megrökönyödnek a férfiak, ha női dolgozó fogadja őket egy olyan munkakörben, amelyben addig csak az erősebb nem képviselőit tudták elképzelni. Márpedig az egyenjogúság jegyében egyre több nővel találkozunk olyan munkakörökben, mint például a buszvezetés, a járőrködés vagy éppen a honvédség. 

Az ügyfelek döbbent arcai 

Nagyot néznek az ügyfelek akkor is, amikor Nyíregyházán a Simai úton betévednek egy autógumikkal és felnikkel foglalkozó műhelybe, hiszen a problémájukat Balogh Yvett irodavezetőnek kell elmondaniuk, a szakmai kérdésekről az ifjú hölggyel kell beszélgetniük. Amikor meg azt látják, hogy Yvett emeli ki a súlyos felniket a csomagtartóból, már bánják, hogy üzleti tárgyalásra öltöztek, hiszen az elegáns ruhájukban nem tudnak neki segíteni. – Megszoktam már, hogy a férfiak döbbent arccal tekintenek rám, amikor én fogadom őket itt az irodában. Volt olyan ügyfél, aki többször elismételte, hogy kér egy szakembert, nem akarta elhinni, hogy az én vagyok. Kérdezgettem továbbra is, hogy miben segíthetek, de nem mondott semmit. Amikor megszólalt, kérte a tulajdonost. Amikor mondtam, hogy az is én vagyok, végképp kiakadt. – Egy alkalommal fordult elő, hogy az ügyfél hátat akart fordítani a műhelynek, de szerencsémre éppen jött egy ügyfelünk a kerekéért, s az végül meggyőzte, azért javíttatja nálunk a felnit, mert jól dolgozunk, mert megbízik bennünk – meséli érdeklődésünkre Balogh Yvett, aki öt éve dolgozik „gumisként”, bár eredetileg vendéglátóipari képesítéssel rendelkezik. Az óriási fordulatról a következőket árulja el: – A gumiipari OKJ-s képzést akkor végeztem el, amikor megismerkedtem a férjemmel, Varga Bélával. Az autóimádatunknak köszönhetően nagyon összepasszolunk, közös az érdeklődési körünk. Béla több évtizede foglalkozik autógumikkal, felnikkel, s arra gondoltam, a képesítés megszerzésével tudom segíteni és támogatni. 

Érdeklődés a technika iránt 

– Csinálok én is minden olyan feladatot, amely a gumikkal, a felnikkel kapcsolatos. Sok területen kipróbáltam már magam, legyen szó például felnicsiszolásról, homokszórásról. Természetesen vannak olyan dolgok, amikkel nem tudok megbirkózni, mert fizikálisan mégiscsak nő vagyok, de minden mást megcsinálok. Vajon hogyan alakult ki a gépjárművek iránti érdeklődés? – hangzik el egy újabb kérdés. – Nagyon megmaradt bennem az az emlék, hogy édesapám szerelte az autóját, s ott lábatlankodtam, nyüzsögtem körülötte, mert nagyon érdekelt, hogy mit csinál, mivel csinálja, hogyan csinálja. Akkoriban apának egy Volkswagen Lupója volt, és ha jól tudom, az országban elsőként ő rendelkezett ilyen járművel, még a márkaszervizben sem értettek hozzá, úgyhogy elég vicces volt. 
– A technikai érdeklődésem aztán egy kicsit alábbhagyott, mert elmentem a vendéglátóipar világába. Aztán hál’ istennek jött a férjem, és így teljesen belecsöppentem újra ebbe a különleges autó- és felnibirodalomba, ugyanis a férjem nagy autómániás – immár velem együtt. Mániákus autógyűjtők vagyunk, sőt ő saját magának építi is az autókat. – Ritka Volkswageneket gyűjtünk és restaurálunk magunknak. Harminc-negyven éves autókról van szó, mindegyik alkalmas közlekedésre. A gyűjteményünkben van egy Volkswagen Vento VR6, azt csak kiállításokra visszük. Rendszeresen részt veszünk ugyanis a veterán autók találkozóján. Az említett autómárkát egyébként annyira szeretjük, hogy a mindennapi életben is ezt használjuk. Nem hiányzik a vendéglátóipar? – kérdezzük. 
– Nem, nem, egyáltalán nem. A magaménak érzem a műhely világát, jól érzem magam itt. Igaz, már nem sokáig lesz ez a műhely a munkahelyem, mert októbertől Borbányán lesz az új központunk. 
Kemény, nehéz fizikai munkát végez egész nap, aztán következik otthon a második műszak. Mi jelenti a pihenést, a kikapcsolódást? – tesszük fel befejezésként az utolsó kérdést. 

Pihenteti az autóstalálkozó 

– Az igazi kikapcsolódást az jelenti, ha elmegyünk egy-egy autóstalálkozóra. Nézelődünk, gyönyörködünk az autókban, jól érezzük magunkat. Jól tudom, hogy minden tulajdonos a saját járművével szemben elfogult, vagyis nekem is mindig a miénk a legszebb, de azért jól tudom és elismerem, hogy a miénk mellett is sok szép jármű van. Természetesen az jó érzés, ha megcsodálják az emberek a mi kocsinkat, nem tagadom, büszkeség tölt el. – Több alkalommal is előfordult, hogy tettek érdeklődők árajánlatot a kocsikra, de nincs az a pénz, amiért eladnánk azokat. Igaz, egyszer mondtak már egy olyan árat, hogy a férjem elbizonytalanodott, de aztán megegyeztünk abban, hogy a veterán autók családtagok, nem válunk meg tőlük – avat a családi titkokba Balogh Yvett, s még hozzáteszi kedvesen, viccesen: – Kérem, a férjemnek ne árulja el, hogy ezt elmeséltem. – Sajnos, az idén csak egy autóstalálkozóra tudtunk elmenni, mert minden időnket lefoglalja az új műhely építése. Már érezzük is az elvonási tüneteket, nagyon hiányzik egy újabb autóstalálkozó. Tavaly az egyik találkozó Bükkszentkereszten volt, ahol részt vettünk autónkkal a hegyi versenyen is, a negyven induló közül végül a középmezőnyben végeztünk. – Az idén júliusban Dunavarsányban a Rukkel-tónál voltunk még egy háromnapos találkozón. Arra mindenképpen el kellett mennünk, mert a budapesti barátnőmmel közösen szoktuk megszervezni. Azon a rendezvényen csak Volkswagen Ventók vannak. Minden évben meghirdetjük ezt a találkozót, s az ország valamennyi részéből eljönnek oda a „ventósok”. 
– Amikor megyünk a veterán autóval a találkozókra, gyakran használjuk az autópályát. Sok autós csodálkozva néz ránk, hogy mit keresünk a gyorsan száguldó gépjárművek között egy „öreg” autóval. Akkor néznek igazán csak nagyot, amikor a szabályokat betartva lépést tudunk tartani velük, hiszen az autó motorja annak ellenére jól bírja a terhelést, hogy egyidős a gépjármű karosszériájával – teszi hozzá befejezésül Balogh Yvett.