Először csengettek be a kis Hannának

A legtöbben talán már nem is emlékeznek az első napjukra az iskolában, pedig meghatározó pillanat egy gyermek életében, amikor először lépi át a kaput, ahol a következő nyolc évének jelentős részét tölti majd. Valószínűleg mi is megilletődve álltunk az osztálytársaink között, s ha szerencsénk volt, legalább egy ismerős arc volt az ünneplőbe öltözött diákok tömegében. Nehéz lehetett elengedni a szüleink kezét, és bár régóta készültünk a nagy napra, nehéz volt a búcsúzás. Persze, az akkori félelmet és izgalmat néhány héten belül elmosták az új élmények. Vadon Hanna esetében azonban lehet, hogy ez másként lesz, a nyírteleki kislány ugyanis szeptember 2-án velünk együtt vágott neki az új kalandnak, megörökítettük első iskolai napjának legfontosabb pillanatait.
Hétfő reggel alig hét óra után nyírteleki otthonukban fogad minket Anita és József. Hanna szülei közvetlen, kedves emberek, így a korai ébredésen őszintén tudunk nevetni, számba véve egymás szarkalábait. A kislány eleinte kissé félénk, anyukájába kapaszkodva nézi a parolázó idegeneket, az ijedtségre azonban nincs idő, irány fogat mosni, fésülködni, nehogy lemaradjunk a nagy napról. Míg a haját fonják, beszélgetünk kicsit, elárulja, hogy szerette ugyan, de már unta az óvodát, és alig várja, hogy végre megkezdődjön az iskolás élet.

Az a bizonyos tornazsák

– Ami nagyon jó, hogy Zsófival, a barátnőmmel egy osztályba fogunk járni, és egymás mellett ülünk majd – csacsogja a kislány, közben a szoknyáját igazgatja. Mindennek tökéletesnek kell lennie. 
– Anya, nagyon nehéz a táskám! – szakad ki belőle az őszinte sóhaj. Megemeljük – igaza van. Pedig nincs benne sok minden, csak a füzetek, tolltartó, váltóruha, benti szandál, tízórai és a teli kulacs... A tornazsák is tele, ugyanolyan unikornisos, mint az iskolatáska.
– Megnézed a füzeteimet? – kérdezi csillogó szemmel Hanna, és már mutatja is: ez rózsaszín virágos, ez kutyás, ez cicás.
– Szereti az állatokat, a környék összes kutyáját névről ismeri, de a kedvence a kertszomszédunk tyúkja – magyarázza Anita és gyöngéden magához húzza a gyereket. Lassan indulnunk kell, a fiatal szülők is érzik, hogy ez egy megismételhetetlen pillanat. Megölelik, megpuszilják két oldalról Hannát, meghatottan, de boldogan vágnak neki az új kalandnak. A lendületüket a nappaliban maradt tornazsák töri csak meg, de fél perc és már úton is vagyunk a két utcányira lévő Szent Anna Katolikus Általános Iskolába.

Búcsú a kapuban

A kapuban az iskolák jellegzetes nyüzsgésén és zsivaján nosztalgiázunk egy kicsit a körülöttünk állókkal, míg a Vadon család egy utolsó, bátorító öleléssel átadja a kislányt a kapuban álló igazgatónak. Horváth-Bócsi Irénnek mindenkihez van egy kedves, biztató szava, ismerősként köszönti Hannát, aki a múlt pénteki, templomi tanévnyitó ünnepségen verset is mondott.
– Olyan jó lenne, ha bekísérhetnénk, de nem lehet – súgja oda aggódva Anita, közben a szemével követi a kislányt, aki már a lépcsőt rója. Mi is vele tartunk. 
Minden szem ránk szegeződik, amikor belépünk az 1.b földszinti osztálytermében. Érthető, ritkán követ fotóriporter és újságíró elsős gyereket. Hanna azonnal kiszúrja Zsófit, s amíg leteszi a táskáját és elhelyezkedik a padban, felvázolja neki a helyzetet: ez van, még egy darabig a nyomukban leszünk. 
A két tanító néni, Nagyné Sipos Valéria – aki egyben az osztályfőnökük is – és Hengsperger Mónika tyúkanyóként gondoskodik a gyerekekről. Névtábla, nyakkendő, sál, minden a helyén, a nyírteleki önkormányzat iskolakezdő ajándékát is kiosztják, majd tízórai az ebédlőben, és már kezdődik is az évnyitó az udvaron. Hanna nyugodt, pedig hamarosan több mint 250 gyerek előtt fog verset mondani. Helyette is izgulunk egy kicsit – feleslegesen, társai megtapsolják, ő pedig széles mosollyal áll vissza a sorba az osztálytársai közé.

Élmények, emlékek

Még visszakísérjük a teremhez, aztán elbúcsúzunk. Hanna jó helyen van. A folyosón sétálva azon tűnődünk, hogy vajon nyolc év múlva ugyanígy végigkísérhetjük-e az utolsó általános iskolai napján. Jó lenne, addig azonban még rengeteg dolga van: az előtte álló sok-sok lecke mellett várják az új élmények, barátok, a nagy örömök és kis bánatok, minden, ami ahhoz kell, hogy boldog legyen.