2024.09.13. 07:00
Bicentenárium: az örökváltság emlékezete
Kétszáz éve a város lakói eldöntötték, hogy örök időkre megvásárolják földjük tulajdonjogát földesuraiktól.
Az örökváltság-emlékoszlop a Kossuth téren
Fotó: KM
A „hitből és homokból” várost építők, miután felszentelték templomukat, újabb és újabb kiváltságokra törekedtek. Így nyertek még abban az évben, 1786-ban II. Józseftől mezővárosi rangot, majd 1802-ben már a szabad királyi városi cím megszerzését tűzték ki célul. Ennek elengedhetetlen feltétele volt, hogy örök időkre megvásárolják földjük tulajdonjogát földesuraiktól. Fáradozásuknak és anyagi áldozatvállalásuknak köszönhetően 1803-ban megegyeztek a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal.
Kicsinosították a várost
Kereken kétszáz évvel ezelőtt fontos találkozó volt Pesten: Nyíregyháza mezőváros követei Benkő István főbíró vezetésével átadtak a Károlyi család megbízottjának 110 ezer bécsi forintot, megerősítve ezzel a még áprilisban kötött egyezséget. Ez az összeg a családdal kötött megállapodás értelmében a 730 ezer forintnak az első részlete volt. A Dessewffy családdal 1803-ban 320 ezer rénes forintban állapodtak meg, azonban ezekhez a családoknak kifizetett tetemes összegekhez még újabb költségek járultak, így Kujbusné dr. Mecsei Éva, a vármegyei levéltár nyugalmazott igazgatójának számításai szerint a végösszeg közelítette a kétmillió forintot.
A megváltakozástól is remélt szabad királyi városi cím megszerzése végül nem sikerült, Nyíregyháza mégis olyan példát mutatott, amelyet Deák Ferenc is képviselőtársai elé állított, amikor próbálta meggyőzni őket, hogy támogassák a város ügyét.
A megváltakozás 90. évfordulóján, 1914-ben a város képviselő-testülete elfogadta Imre János ügyvéd arra vonatkozó indítványát, hogy a tíz évvel később esedékes centenáriumra tegyék meg az előkészületeket, és a költségvetésbe állítsanak be erre a célra évi 1000 koronát. A nagyszabású ünnepségsorozat előkészítését 1923 őszén kezdték el Szohor Pál főjegyző és Kardos István kultúrtanácsnok vezetésével. Ekkor fogalmazta meg a Nyírvidék lapjain Szohor, hogy „olyan jelentős dátum ez a város életében, mely mellett Petrikovics János csizmadiamester késői unokái nem haladhatnak el méltó megemlékezés nélkül”.
Fotó: A szerző archívuma
Az ünnepségekre készülve a várost is csinosították. Mindenki nagy megelégedéssel fogadta, hogy parkosították a Bessenyei-szobor körüli területet. Kallós Ede alkotása akkor még eredeti helyén, a vármegyeháza előtt állt, elég méltatlan körülmények között. Az utcákra és a terekre szemétgyűjtőket helyeztek el, addig ugyanis az út mentén kupacokba hordták össze a szemetet. A háztulajdonosokat is felszólították – mintegy erkölcsi kötelességül téve számukra – a házuk előtti járdák tisztán tartására. Minden jel arra mutatott, hogy nagy ünneplésre készül a város, amelyre nemcsak a megye, hanem az ország minden részéről várták a vendégeket, akiknek az elszállásolására szintén a városlakók segítségét kérték szabad lakórészeik felajánlásával, előbb ingyenesen, majd némi jutalék ellenében.
A centenáriumi ünnepségsorozat szeptember 13-án, egy szombati napon vette kezdetét és szeptember 21-én, vasárnap zárult. Szeptember 12-én este zenés takarodóval jelezték az ünnepségek kezdetét, majd másnap zenével ébresztették a város polgárait. E nap délutánján a település honatyái az evangélikus templomba vonultak, arra a helyre, ahol elődeik elhatározták a megváltakozást földesuraiktól. Ezt követően nyitották meg az evangélikus elemi iskolában azt a kiállítást, amelyet az egész ünnepségsorozat fénypontjának szántak. Remélték, hogy a tárlat „hű tükre lesz a város gazdasági, ipari, kereskedelmi, kulturális, közigazgatási fejlődésének, annak a dicsőséges eredményekben gazdag útnak, amelyet a város az elmúlt száz esztendő alatt tett meg”. A kiállításról az azt megnyitó Rakovszky Iván belügyminiszter is elismerően nyilatkozott.
Fotó: Filmhíradók Online
Emlékmű a Kossuth téren
Száz évvel ezelőtt az ünnepi programok között helyet kapott még – a teljesség igénye nélkül – országos vásár, lóverseny, szellemi torna, cserkész- és repülőnap, dalárdák dalversenye, ingyenes mozielőadások, futballmérkőzések, leventék sportünnepélye. Filmhíradó is megőrizte az Evangélikus Főgimnázium udvarán bemutatott benkőbokori lakodalmat. Szenzációnak számított, hogy Saáry Sándor főorvos megnyitotta Kállói utcai házát a látogatók előtt, akik megtekinthették a számos értékes relikviát bemutató magángyűjteményét, köztük azt az ágyút is, amit Ferenc József készíttetett 1872-ben Szirmay Alfréd grófnak. És arra is jutott figyelem, hogy megemlékezzenek a 90 évvel azelőtt született dr. Jósa Andrásról. A kerek évfordulóra jelent meg Szohor Pál szerkesztésében a városról egy monográfia, amelyben Krúdy Gyula is megosztotta emlékeit. A korabeli napilap, a Nyírvidék egy 42 oldalas lapszámmal tisztelgett e jubileum előtt, de az eseményekről a fővárosi újságok is beszámoltak.
Ötven évvel később, 1974-ben újra méltóképpen emlékeztek a város akkori vezetői. Emléküléseket, előadásokat, kiállításokat szerveztek, pályázatokat írtak ki, újra kiadták dr. Cservenyák László Nyíregyháza örökváltsága című, a témában ma is alapvető könyvét, és emlékoszlopot állítottak a Kossuth téren. Ma egy korábbi parkrendezést követően a járókelőktől elzárva szerénykedik ez az emlékmű, amelyet Nagy Sándor budakalászi mészkőbe faragott, pedig jó volna körbejárni és egyesével megszemlélni azokat a rajta lévő alakokat, akik Margócsy József szerint azt érzékeltetik, hogy „mennyi közakarattal és elszánt összefogással jött létre az a hatalmas vállalás, áldozat, amely 1824-re fejeződött be”.
Ilyés Gábor helytörténész
