Ezek voltak az utolsó szavai: „engem is megszúrt”

– Nap mint nap az emberben benne van. Segítség volt ugyan a történtek feldolgozásához, de meg kell tanulni bizonyos dolgokkal együtt élni – mondta a Budapesti Zsaruk podcastadásában Dobos László törzszászlós, szolgálatparancsnok, aki először beszélt a 2023. január 12-én éjszaka történtekről, mely megrendítette hazánk minden rendőrét és a civil társadalmat is. Budapesten, egy Lecke utcai társasházban intézkedés közben késsel szíven szúrta egy őrjöngő férfi a mátészalkai születésű Baumann Pétert. A hősi halott rendőr főhadnagy szolgált és védett, az életét áldozta, hogy megvédje az embereket. Két társát, Dobos László rendőr törzszászlóst és Kállai László rendőr főtörzszászlóst a támadó súlyosan megsebesítette. 

A rendőrség volt az élete

– Peti tanulni akart, a rendőrségnek élt, tudatosan építette a karrierjét. Járőrként kezdett, majd lett járőrvezető, -parancsnok, körzeti megbízott volt az utolsó beosztása, s gondolkodott abban is, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanul tovább – emlékezett Péterre volt szolgálatparancsnoka, aki a tragikus éjszakát is felidézte. A szolgálat rendben elkezdődött, a napot a megszokott januári szürkeség jellemezte. A rendőrségre érkezett hívásból kiderül, hogy a későbbi elkövető, S. Szilárd a házban élő idős asszonyra rátörte az ajtót, majd rátámadt arra a lakóra is, aki a nénit próbálta megvédeni. A szomszéd szerint a férfi kiszámíthatatlan, rettegésben tartja a lakókat. Később S. Szilárd bejelentette, hogy betörte az ajtót, mert napok óta nem tudott a néniről semmit. Ide indult el a járőrpáros, és érezte azt Dobos László, hogy neki is el kell indulnia a helyszínre. – Az ember rutinosan tudja, hogy egy adott helyszínen mire lehet számítani, itt az a sugallatom volt, hogy kimegyek, és támogatom az intézkedő rendőröket szakmailag, ha szükség van rám – mondta a szolgálatparancsnok, aki kifejtette, jól felkészült kollégái mentek a Lecke utcai címre. Dobos László kitért arra is, hogy S. Szilárd a lépcsőház előtt várta a rendőröket, messziről integetett nekik. Az udvar sötét volt, nem világítottak lámpák, a járőrpáros, ahogy ilyen esetekben mindig, kiékelte az automatikusan becsukódó ajtót. Nem tudják, érkezik-e mentő, szükség lesz-e további erősítésre, ezzel a bejutást lehet megkönnyíteni. A földszint nagyon sötét volt, az első emelettől már működött a világítás. A támadó épp Baumann Péterrel beszélgetett, nagyon hevesen magyarázta a történteket, amikor Dobos László felért hozzájuk. 

Visszafogott agresszió

– Hallottam, hogy folyamatosan beszél, arra sem adott lehetőséget Petinek, hogy kérdezzen, ontotta magából a történteket. Tipikusan nyomulós embertípus, aki majd megmondja, nem hagyott teret. Ilyen esetekben a rendőrnek kell irányítani a kommunikációt, de egy ilyen emberrel nagyon nehéz szót érteni – idézte fel a benyomásait a szolgálatparancsnok. Amikor Peti megszólalt, hogy „jelentkezem, Laci bácsi”, S. Szilárd érzékelte, hogy megjött egy főnök, azonnal Dobos Lászlóhoz akart beszélni, de ő a kollégáját kérdezte. Amikor szót kapott, viszonylag összeszedetten elmondta, hogy napok óta nem látta az idős asszonyt, bekopogott, de senki nem nyitott ajtót, most fura zajokat hallott, ezért gondolta, hogy a nőnek segítségre van szüksége, majd egy 10 kilogrammos bontókalapáccsal betörte a lakás ajtaját. A visszafogott agresszióra utaló jel volt, ahogy nézegette a rendőrök felszerelését, fegyverzetét, méregette őket, kerülte a szemkontaktust. Érezhető volt, hogy nem lesz egyszerű eset, ezért a szűk térben próbáltak jól helyezkedni, távolságot tartani. A rendőrök úgy döntöttek, a hallottak – már voltak zavartságra utaló jelek a további beszélgetés során – és történtek alapján, hogy S. Szilárdot előállítják a rendőrkapitányságra. Baumann Péter a ruházat átvizsgálásakor elvette az S. Szilárd nadrágjába tűzött, fekete markolatú kést, és betette a külső zsebébe, de az akkora volt, hogy a cipzárt nem tudta felhúzni. S ettől fogva S. Szilárd már csak Petire fókuszált. A férfi vonakodott bemenni a kapitányságra, alkudozott, érezhető volt, hogy az agresszió egyre erősödik benne. – Azt vártam, hogy mikor fog megütni, de még próbáltam szép szóval hatni rá. Elővettem a bilincsemet, a kezemben volt, odaléptem hozzá, már akartam ráhelyezni, amikor pakk, lekapcsolódott a villany – meséli a podcastban a parancsnok. Ezt a pillanatot használta ki a támadó, aki a koromsötét lépcsőházban támadott, ütni-verni kezdte a rendőröket. Még sikerült földre vinni, elsütötték a tézert is, azonban az elektromos sokkoló a nagyon vastag bőrkabát miatt hatástalan maradt. 

Nem lehetett megmenteni 

– Észleltem, hogy a combomat érik az ütések, és egyszer csak megpillantottam, hogy egy kés van nála – tette hozzá a törzszászlós, aki kezén ekkor már taktikai kesztyű volt, ráfogott a késre, el akarta venni, közben eltört a penge, és a támadó menekült. Dulakodott Kállai Lászlóval, aki üldözni kezdte a házból kirohanó S. Szilárdot. – Kis káromkodás mellett mondtam a mellém érő Petinek, hogy megszúrt. Az utolsó lépcsősoron mentünk lefelé, s azt mondta Peti: Laci bácsi, engem is megszúrt. Eolt az utolsó mondat, amit Petivel tudtam váltani – árulta el. – Hallottam, ahogy Laci kibiztosította a fegyverét, még mondom Petinek, fegyver elő, csőre, mind a ketten elővettük a fegyverünket, csőre töltöttük. Ezek voltak az utolsó szavak és pillanatok, mielőtt a szíven szúrt rendőr, Baumann Péter belehalt a sérülésébe. Társai végül lábon lőtték a gyilkost. – Laci döntött, egy célzott lövést adott le Szilárd lábára – mondta Dobos László, akiből ugyancsak ömlött a vér, Péter kabátjából esett ki a kés, amivel őt szíven szúrta S. Szilárd. Péter életét már nem lehetett megmenteni, két társa súlyos sérülésekkel került kórházba. S. Szilárdot márciusban felmentették az emberölés vádja alól kóros elmeállapota miatt, és kényszergyógykezelésre ítélték.