Magyar szóval fűszerezett mesebeli táj

Szinte alig van olyan motoros, aki ne ábrándozna a meghódításáról, ráadásul ez egy olyan hely, ami nem csupán a benzinvérűeknek, de a gyönyörű tájak kedvelőinek is tökéletes választás: ez a Transzfogaras, ami nem ok nélkül vált a hazai túrázók egyik kedvenc úti céljává. Lapunk hasábjairól már jól ismerhetik olvasóink Hagymási Sándor gépjármű-szakoktatót, aki nemrég társaival hódította meg a hágót, méghozzá két keréken. Mesélt az élményeiről, és arról is, hogyan érdemes nekivágni a több száz kilométeres útnak, ugyanis ez a hívogató túra nem éppen kezdő motorosoknak való. Számos tényezőre kell figyelni, sok megfontolandó és legfőképp megtervezendő elem van, amiket nem szabad elhanyagolni, különben nem éppen pozitív élményekkel térhetünk haza. 

Látványos és kihívásokkal teli

– A Transzfogarasok egy igen látványos szakasz Nyíregyházától hozzávetőleg 500 kilométerre. Csodálatos tájakon át vezet az út, ami a szépsége mellett sok kihívást is rejt magában. Egy ekkora túrát soha ne vállaljunk be terv nélkül: gondoljuk át az indulás és a pihenők időpontját, és azok helyszínét is. Úgy vélem, 100 kilométernél nem szabad többet megtenni „egy fenékkel”, szánjunk időt a frissítésre, az izmok átmozgatására. A szállást is érdemes előre lefoglalni, és az árak is tetszeni fognak a túrázóknak. Két főre reggelivel és vacsorával egy éjszaka 10–12 ezer forint körül alakul, méghozzá rendszerint mesés környezetben. Bár a legtöbb helyen lehet bankkártyával fizetni, valamennyi valutával érdemes készülni – hangsúlyozta Hagymási Sándor.

A szakoktató szerint az útvonal megtervezése is fontos, különösen, ha csapattal megyünk, hiszen számos útvonal közül lehet választani. 

Érdemes kicsiben kezdeni

– Egy csapatban különbözőek a motorosok és maguk a motorok is, ezért a tankolásokat is meg kell tervezni. Nem ugyanakkora a hatótávja egy nagy túramotornak, mint egy kisebb testű paripának, ezért figyeljünk az üzemanyagra. Bonyolultnak tűnhet mindent megtervezni, de egy nagy túráról, nehéz terepről van szó, ahol nem árt az óvatosság. Aki még nem rutinos motoros, esetleg nem vezetett még hosszú távot, kezdjen inkább egy hazai hegyi szakaszon a Zemplénben vagy a Mátrában. Tekerjen bele pár száz kilométert a gépbe, hogy megtapasztalja, milyen hosszabb távot motorozni, milyen hegyen közlekedni. Amennyiben több motorral, csapattal vágnánk neki a túrának, akkor is érdemes egy hazai kört futni, mivel nem vagyunk egyformák, másképp gyorsulnak a masinák, alkalmazkodni kell egymáshoz. Nem véletlen, hogy az egyes motoros csoportok nehezen vesznek be maguk közé újoncot. Egymásra vagyunk utalva, vigyázni kell a másikra. Nálunk alapvető, hogy nincs a csapatban előzgetés, tolongás. Mindenkinek van egy fix helye a konvojban: a kezdők, kevésbé jártas motorosok középen, a második vagy harmadik helyen mozognak, míg a vezérmotoros és a zárómotoros a rutinosabbak közül kerül ki. Vagy együtt mozgunk, vagy sehogy, hiszen mindig a biztonság az első – hívta fel a figyelmet Hagymási Sándor, aki arra is rávilágított, a motorok átvizsgálása is alapvető fontosságú egy nagy túra előtt.

A felkészülés a kulcs

– Olyan nincs, hogy bárki felkészítetlen motorral vágjon neki egy ekkora távnak! Nem csupán rengeteg galiba és óriási kiadások lehetnek ebből, de az egész csapat kikapcsolódását megakasztja egy esetleges műszaki hiba. Meg kell beszélni, hogy a csapatból kinél lesz akkumulátoros vagy szivargyújtós pumpa, defektjavító spray, különféle kulcsok. Ezek jól jöhetnek, ahogy egy tartalék kuplungkar is. Ha eldől a motor egy egyeletlen terepen, és eltörik a kar, akkor nem képes továbbhaladni a motoros. Ugyanakkor a szállítható csomag mennyisége és súlya korlátozott, ezért kell megtárgyalni, ki mit hozzon magával. Felesleges dolgokat ne vigyünk, mert az csak plusz súly és fogyasztás. Indulás előtt mindenképpen nézzünk utána, milyen különbségek vannak a célország és hazánk közlekedési szabályai között. Romániában például a körforgalomba befelé menet is indexelnek, ami nálunk egyáltalán nem megszokott – tanácsolta a szakoktató, majd kiemelte, elképesztő az a vendégszeretet, amivel Erdélyben fogadják az embert.

– Ez egy mesebeli táj, hihetetlen a levegő, különleges emberekkel találkozhatunk. Elképesztő, hogy a határainktól sok száz kilométerre magyarul beszélgethetünk, méghozzá olyan emberekkel, akik a mai napig népviseletben ünnepelnek. Ezt látni kell, meg kell élni, hogy náluk mit jelent magyarnak lenni.