„Angyalok” jártak Angyaléknál

Mesés élményben volt része karácsonykor három, nyíregyházi bokortanyán élő, szegény sorsú, kiskorú gyermekeket nevelő családnak. A helyi őstermelők szívből jövő felajánlásai révén, a Bokortanyák Lakosságáért Egyesület elnökének közbenjárásával, a Terülj, terülj asztalkám! című Grimm-mese szabolcsi változatát is le lehetett volna forgatni szenteste Angyaléknál, a Taliga utcán!

Önzetlenül adtak

Egyszer volt, hol nem volt… –és szerencsére máig vannak a külterületi városrészen olyan gazdálkodók, akik a szeretet ünnepéhez közeledve, illetve az esztendő más napjain is szívesen, önzetlenül adnak másoknak a megtermelt javaikból, kézműves termékeikből. Legutóbb is többen csatlakoztak Perényi Tibor helyi őstermelő közösségi oldalán meghirdetett felhívásához, miszerint „varázsolják” fejedelmivé három rászoruló nyíregyházi család ünnepi asztalát.

– Jó szívvel ajánlottam egyesületi tagunk, Tibor figyelmébe többek között Angyalékat, valamint Gergyééket. Mindkét házaspár 4-4 kiskorú gyermeket nevel tisztességgel, becsülettel, igyekeznek ötről a hatra jutni, ahogyan csak erejükből futja, ugyanakkor tény, hogy nem futná a családi büdzsékből „úri lakomára” – mesélte lapunknak Angyal Krisztinánál és családjánál járva Gyebrószki János, a civil szervezet elnöke.

Mi szem-szájnak ingere

Mindez alatt Perényi Tibor és segítői lelkesen hordták be a kocsiból a fejedelmi finomságokat a családi asztalra.

A gyerekek tátott szájjal, a szülők hálatelt szívvel, könny­be lábadt szemmel tekintettek végig az ínycsiklandó hidegtálakon, sajtokon, kolbászokon, gyümölcsökön, zöldségeken, süteményeken, nem beszélve a halászléről, a töltött káposztáról és a savanyúságokról.

– Az élet itt közel sem olyan egyszerű és kényelmes, mint például egy belvárosi, össz­komfortos panellakásban, amelytől karnyújtásnyira több bolt is található, mégis megvan a maga értéke és szépsége a tanyavilágnak. Állatokat tartunk, kertet ­művelünk, összetartó, egymást segítő közösség vagyunk – jegyezte meg Angyal anyuka.

A Gergye család a tizenéves Ágnest tette meg „szóvivőjének”, aki büszkén mesélte: a nyíregyházi Wesselényi-középiskolába jár, nemrégiben volt a szalag­avató ünnepségük. – Kozmetikusnak tanulok, ez piacképes szakma, látok benne fantáziát. Komolyan veszem a tanulást, és erre buzdítom a kicsiket is, hiszen egy napon valamennyiünknek le kell majd tennünk valamit az asztalra… – summázta Ági.

- Palicz István -