Ágyúdörrenések emlékeztettek az örökváltságra

 Az örökváltság kihirdetésének 200. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget tartottak a városvédő egyesület és a helyi evangélikus egyházközség szervezésében a nyíregyházi evangélikus templomban. 

Történelmet írtak 

A rendezvény bevezető részében Benke Márk elszavalta Váci Mihály Sarkcsillagom című versét. Cservenyák Katalin, a Nyíregyházi Városvédő Egyesület elnöke megnyitóbeszédében elmondta: 200 évvel ezelőtt a nyíregyháziak történelmet írtak, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak a földesuraiktól, a terheiktől, és elindulhattak azon az úton, amely autonómiát, ítélkezési szabadságot és a gazdasági fejlődés lehetőségét biztosította számukra. 
„Erős vár a mi istenünk!” – mondta dr. Kovács László Attila, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség igazgatólelkésze. Így köszöntötték egymást az evangélikus testvérek, azok a tirpák evangélikusok, akik annak idején Nyíregyházát felépítették, és nagy-nagy áldozatok árán kivívták maguknak az örökváltságot. Ünnepi beszédében Kujbusné dr. Mecsei Éva főlevéltáros elmondta, gróf Károlyi Ferenc invitálására 1753. nyár végén Békés megye öt településéről 300 gazda indult el az új haza, Nyíregyháza felé. A betelepülők nagy része evangélikus volt, s fontos volt számukra, hogy szabadon gyakorolhassák a vallásukat – szerették volna ezzel is megalapozni jövőjüket –, amit meg is ígért nekik a gróf. 
Az evangélikusok 1781–86-ban építették fel ezt a gyönyörű templomot, amely a város történetének is része lett, s az ősök tiszteletének szimbólumává vált. A földesúri kötelezettségek alóli felszabadulásért, a szabadságukért 1824. október 26-án a nyíregyháziak itt, a saját templomukban adhattak hálát. Örömünnepet tartottak az örökváltság kihirdetésének tiszteletére. Ez bizonyítéka volt annak, hogy egy közösség nagy áldozatok árán, sok munkával ki tud törni a jobbágysorból. Magyarországon nagyon kevés település tudott elérni hasonló eredményt. 
 

Felértékelődött a tudás 

A betelepülés után Nyíregyháza lakosainak száma jelentősen nőtt, 1830-ban már 17 ezer volt: ilyen nagy mezőváros nem volt a környéken. Az emberek jelentős része tehetősnek számított. Hívták, várták, sőt csábították is ide a hiányzó mesterembereket és az értelmiségieket, mert tudták, hogy fontos a tudás, az ismeret, a tájékozottság és a világlátás. Kialakították az előrelépést lehetővé tévő gazdálkodást, visszafizették a kölcsönöket. 
A híres hazai iskolákban immár szép számmal tanultak nyíregyházi fiatalok is. Az emberek a kihívásokra megtalálták a megfelelő válaszokat. Ehhez sok támogatót kellett találni és tetemes pénzt ráfordítani, de megérte. Nyíregyháza olyan város lett, amely dönthetett a sorsáról. Csillogó volt a polgáriasodás. A pozsonyi országgyűlésben Nyíregyházát pozitív példaként említették, elhangzott: úgy kell megvalósítani az örökváltságot, ahogyan itt tették. Mindez fontos mérföldköve volt a város fejlődésének, hiszen Nyíregyháza a hírek középpontjába került. 
 

A jövő a múltra épül 

A főlevéltáros beszélt dr. Cservenyák László kutatómunkájáról is, akinek könyve részletesen bemutatja, mi történt Nyíregyháza múltjában. Az előadó a jövővel kapcsolatban kifejtette, szorgalmas munkával meg kell valósítani terveinket, és hozzátette: a jövő a múltra épül. Ez erősítheti a lokálpatrióta gyökereket. Fontos az ősök tisztelete, a hála, a hit, a remény és a szeretet. Ezt követően dr. Kovács László Attila orgonaművész, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség igazgatólelkésze orgonán zeneműveket adott elő. Az ünnepség végén – ugyanúgy, mint annak idején – ágyúdörrenések idézték fel Nyíregyháza sorsfordító eseményét, az örökváltság kihirdetését.

 Cselényi György