Turisztikai vonzerő a tóparti múzeum

Turisztikai vonzerő a Leveleki-víztározónál az természetvédelmi múzeum, amelyben a zerge, a dámbika, a törpeantilop, a vörös tehén­antilop trófeája mellett helyet kapott a tőkés réce, a ponty, a harcsa, a róka preparátuma is. A múzeumot 2024. augusztus 31-én avatták fel kis ünnepség keretében. Az érdeklődők láthatnak olyan peremfutó, tároló- és dobóorsókat is, amiket több évtizeddel ezelőtt használtak a horgászok. 
Minden bizonnyal lenyűgözi majd az a hatalmas festmény is a látogatókat, aminek az eredetijét Brian Jarvi amerikai művész 17 évnyi kemény munkával készítette el. A természet ünneplése című alkotáson az afrikai kontinens 209 ikonikus faja látható. A művész húsz reprodukciót készített, a Leveleken kiállított példány a második a világon. 

A Hidvégi Béla Leveleki Horgász-Vadász Természetvédelmi Múzeum ötlete Mikucza Zsolttól származik, aki a víztározó halgazdálkodási jogával rendelkező Nyírségi Hal-Vad Kft. tulajdonosa. A tógazda, aki a múzeum megvalósításáért fáradhatatlanul dolgozott, bevonva a névadót is, többek között a következőket mondta az avatási ünnepségen. 

Turisztikai vonzerő: Gazdagodjon a gyűjtemény! 

– A múzeumok feladata, hogy mindig megújuljanak. A mi célunk is az, hogy a gyűjtés folyamatos legyen, s így remélem, évről évre mindig új dolgokat tudunk még hozzátenni. Akik ismernek, tudják, miért így alakítottuk ki a múzeumot. Akik ismerik Hidvégi Bélát, tudják, miért került a neve és a logója a múzeum falára. Barátságom Bélával már több mint tizenöt éve Kirgizisztán 5 ezer méter magas hegyeiben kezdődött. Azután vadásztunk már együtt Vásárosnaményban őzbakra is, de megjártuk Las Vegast és Dallast is, ahol átvettük barátom Pantheon- és Weatherby-díját is. 
– Ezt az utóbbi díjat Béla Közép-Európában elsőként kapta meg, a vadászok Nobel-díja. Sokat tanultam tőle a magashegyi vadászatokról, az ő irányításával kezdtem el a magashegyi útjaimat járni – fogalmazott Mikucza Zsolt, majd így folytatta: 
– Minden tevékenységnek vannak úttörői, így a vadászatnak is. Nagy vadászelődeink értékes művészeti és vadászati hagyatékot hagytak az utókorra. Nagyságukat csak elismerni lehet. Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Nagy Endre, Molnár Gábor, Fekete István voltak a nagy úttörők, számunkra és az irodalom számára halhatatlanok. Sajnos, egyet nem tudtak, amit Hidvégi Béla viszont igen, hogy 89 évesen is élvezzék és gyakorolják azt az életformát, amit mindannyian, mi, vadászok választottunk. Egy kis országból indulva Béla vadvédelmi tevékenysége, edukációja felért a világ tetejére – tette hozzá Mikucza Zsolt, s köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a múzeum létrehozásához. 

Köszönet és gratuláció

Kovács Sándor országgyűlési képviselő egyrészt megköszönte mindazok munkáját, akik részt vettek a múzeum megvalósításában, másrészt gratulált is a munkájukhoz. 
Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke fejet hajtott Hidvégi Béla kora előtt: – Ahogy megtudtam Béla bácsi korát, ami önmagában is tiszteletre méltó, az életművéről nem is beszélve, akkor az jutott eszembe, hogy negyvenvalahány évesen elkezdtem mozogni, kocogni. Ötvenvalahány évesen elkezdtem síelni, legalábbis volt rajtam síbakancs, s ha a magasabb kort megérem, akkor vadásznom is kellene. Én most vagyok 59 éves, Béla bácsi 89 éves, vagyis van még vagy harminc évem...– jelentette ki beszéde végén tréfásan Seszták Oszkár. 
A leveleki önkormányzat nevében a vendégeket dr. Turóczyné dr. Székely Anita polgármester köszöntötte, beszédében ő is kiemelte Hidvégi Béla munkásságát: 
– Nagy hatással volt rám, amikor megtudtam, hogy a múzeum névadója 89 évesen is keményen dolgozik, a magas hegyekben eredményesen vadászik. Azt gondolom, ez mindenki számára példaértékű lehet. Az emeletről látva a 200 hektáros vízfelületet és a 35 hektáros nádast, az jutott az eszembe, milyen jó lenne, ha nagyon sokáig meg tudnánk őrizni ilyen szépségében a jövő generációi számára. Azt gondolom, Levelek és a Leveleki Tócentrum hasznos és tartalmas látványossággal gyarapodott, a múzeum hozzájárul a térség turisztikai vonzerejéhez. Egy ajándékot szeretnék átadni a kiállítás számára. Ez a két tábla összefoglalja a Leveleki-víztározó történetét történeti és néprajzi források tükrében, remélem, az információk hasznosak lesznek az idelátogatók számára. Csak két dolgot hadd emeljek ki: a hadászati térképeken már az 1700-as években jelezték a IV. számú Máriapócsi-főfolyást, ami ma is táplálja a víztározót, ami 1975-ben kezdett épülni az öntözés elősegítése érdekében. A kivitelezés helyeként először Magy határa vetődött fel, azonban a főfolyás magasabb vízszintje miatt Levelek mellett döntöttek a szakemberek. 
Szentpéteri Sándor az Agrárminisztérium képviseletében a fenntartható természet fontosságát emelte ki. 

Együtt valósították meg

Az ünnepi gondolatok után Papp Krisztián református lelkész mondott áldást, kiemelve a természetvédelem fontosságát, majd a szónokok átvágták a nemzeti színű szalagot. Előtte azonban Hidvégi Béla is a mikrofonhoz állt, s köszönetet mondott mindenkinek, kiemelve Mikucza Zsoltot. 
– Te álmodtad meg ezt a múzeumot, Mikucz – engedjék meg, hogy ezt mondjam, mert Zsoltot én így nevezem, s végül együtt valósítottuk meg. Nagyon jó érzés volt a közös munka résztvevőjének lenni. Mikucz már említette, hogy Kirgizisztánban ismerkedtünk meg. Hogy mi fogott meg engem és Zsuzsát Mikuczban, azt a könyveimben már leírtam, el lehet olvasni. Felemelő érzés Mikuczot ismerni és barátságban lenni vele. 

Nem felejtette el, honnan származik

A természetvédelmi múzeumot Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nyitotta meg. Megnyitóbeszédében visszaemlékezett a 2021-es világkiállításra és Hidvégi Béla munkásságára is. 
– Amikor 2018-tól 2021-ig az Egy a természettel vadászati és természeti világkiállítás előkészítésén dolgoztunk, azt hittük, könnyű dolgunk van, hiszen az 50 évvel korábbi világkiállítás révén a vadvédelem és a vadgazdálkodás területén szerzett tudás és tapasztalat megvan, csak meg kell mutatni. Ez azonban nem így volt. Az igaz, hogy a tudás megvolt, de újszerűen kellett megmutatni, mégpedig úgy, hogy a laikusokat, a vadászattal egyáltalán nem találkozókat is meg tudjuk szólítani. Rájöttünk, az eredmények abból vannak, hogy a hétköznapok munkájában egyszerre van jelen az apró munka a kiemelkedő teljesítményekkel. Felrémlik előttem: ez év januárjában Dallasban ott álltam az ünnepségen, s méltattam Hidvégi Bélát, beszéltem az életútjáról és a teljesítményeiről. Kiemeltem, olyan magyar emberként kapta meg a nemzetközi vadászati elismeréseket, aki nem felejtette el a gyökereit, nem felejtette el, honnan származik.