Ha kimentesz a békaságból

Szabó Veronika neve okkal cseng ismerősen olvasóink körében, hiszen korábban gyakran közöltük irodalmi pályázatainkra érkezett – mindannyiszor helyezést elért – történeteit. Az elsők között számoltunk be két évvel ezelőtt arról is, hogy megjelent A gyógyír című első – novellás – kötete. Akkor elárulta, hogy szeretné papírra vetni anyai nagyapja élettörténetét, de a mesék, kicsiknek szóló versek világa is vonzza, szeretné megszólítani ezt korosztályt is. Nos, ez a vágya bizonyult a legerősebbnek, ugyanis nemrégiben megjelent Szabó Veronika gyermekverses kötete.

Mi leszel, ha nagy leszel?

– A kiadványba negyven verset válogattunk be, ezekhez Gyólai Gabriella készített csodálatos illusztrációkat. A kötet – ami az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg – a Ha kimentesz a békaságból címet kapta, mely a nyitóvers, A béka és a leány egyik sora. Ez egyértelműen egy klasszikus mesei utalás, az egyetlen, amit használtam, sőt, kibontottam a könyvben, ám ebbe is beleszőttem egy számomra fontos elemet, a könyvek szeretetét, hiszen a kislány éppen olvas, amikor megszólítja a béka – magyarázta a szerző.

– Továbblapozva aztán több olyan témával és helyzettel találkozunk, ami foglalkoztathatja a gyerekeket az állatoktól a játszótéren, az időjáráson és az ünnepeken át az orvosi vizsgálatig. És persze előkerül a kérdés, ami végigkíséri az óvodás és iskolás éveinket: Mi leszel, ha nagy leszel? – sorolta Szabó Veronika.
S hogy miért éppen most jelent meg a kötet, megelőzve a nagyapa élettörténetét vagy egy újabb válogatást az elmúlt évek novelláiból, arra is választ kaptunk.

– Több kisgyerek is van a családban, és amikor megszülettek a keresztlányom ikerbabái, megerősítette bennem az érzést, hogy ez most a mesék és versek ideje. Szerettem volna valami egyedit ajándékozni nekik, olyat, amit mástól nem kaphatnak, ez adta a kezdőlökést ahhoz, hogy kötetbe rendezzem a nekik szóló írásaimat. Természetesen szívesen mesélek, verselek nekik, mert nagyon szeretik.

Van mondanivalója

Mint az a beszélgetésünk során kiderült, Vera nem kényszeres író, csak akkor ragad tollat és papírt, ha mondanivalója van. S mint kiderült, az elmúlt időszakban sok minden kikívánkozott belőle.

– Bár hozzákezdtem ahhoz a történethez, amiről korábban beszéltünk, egy kicsit még várat magára, ugyanis lassan befejezem a saját életrajzi regényemet, ami a Rozalinda útja munkacímet viseli – árulta el a nyugdíjas író, s hozzátette: jólesett felidézni mindazt a jót és rosszat – szerencsére az előbbiből volt több –, ami vele történt, lejegyezni a mérföldköveket.

– Nekem nincs saját gyermekem, így a génjeim nem öröklődnek tovább. Az írásaimmal azonban talán nyomot hagyok magam után.