Őzetanyán fogta meg egyéni rekordját a nyírtassi horgász

Sok horgász örül annak, ha valamelyik családtag elkíséri a vízpartra, hiszen egy-egy nagyobb hal megfogásakor azonnal van kivel megosztania az élményeket. A Nyírtasson élő Dajka Ákos is örült annak, hogy a Pecamánia Road Show idei utolsó versenyére, az Orosi tóhoz elkísérte a kedvese, Dajka-Csurkó Alexandra, igaz, a beszélgetésünkig nem sikerült büszkélkednie nemhogy kapitális méretű hallal, de még egy aprócskával sem. 

Tanulhat a társaktól 

– Már gyermekkoromban megszerettem a pecázást, a nagyapámmal és az édesapámmal a közeli kanálishoz jártunk le gyakran, de úgy igazából komolyabban öt éve horgászom, azóta szinte minden hétvégén kint vagyok valamelyik vízparton. Nyírtass környékén nincsenek horgásztavak, Őzetanyára és Nyíregyházára szoktam elutazni. Alexandra megérti és elfogadja, hogy ez a hobbim, s néha elkísér. 

– Szeretem én a horgászatot, de jobban szeretem a nyári hónapokat, amikor kellemesen süt a nap, s nem kell fagyoskodni. Most mikulás alkalmából döntöttem úgy, hogy elkísérem Ákost – szólt közbe hitvese. 

– Tavaly már elmentem egy-két versenyre, de igazából ebben az évben kezdtem el a versenyzést. Részt vettem például Őzetanyán a négynapos Baráti Kupán. 

– Azért szeretem ezeket a rendezvényeket, mert sokat tanulhatok a horgásztársaktól, új módszereket, technikákat sajátíthatok el tőlük. Kiemelkedő versenyeredményekkel még nem igazán büszkélkedhetem, de teljesen más egy versenyzés, mint egy hétköznapi, kikapcsolódást jelentő horgászat. A versenyre mindenki a legjobb csalit és a legjobb etetőanyagot viszi, és sok múlik azon, hogy a horgász minél hamarabb megtalálja a halakat. A versenyeken már jól kell ismerni a vizet és a halak magatartását – folytatta Dajka Ákos. 

Csend, nyugalom a parton 

– A mai napról nem sok jót tudok elmondani, hideg van, s volt két kapásom. A közelben versenyzők fogtak már pontyot és keszeget is. Jövőre szeretnék minél több olyan versenyre eljutni, amit a megyében szervez a Pecamánia. A kedvenc vizem egyébként Székely-Őzetanya. Ott sikerült már a partra hoznom egy 20,25 kilogrammos pontyot is, az jelenti az egyéni rekordomat. Már korábban nevet kapott az a hal, így nem én lettem a keresztapja, de egy pólót kaptam a kifogásáért. 

– A vízparton én a csendet, a nyugalmat szeretem a legjobban. Igaz, ez most nem mondható el, mert közel vagyunk a 41-es főúthoz, ahol mindig nagy a forgalom, s ez így elég hangos, de Őzetanyán már valóban megtalálom a békességet. Szeretem, ha a barátokkal több napon át horgászom, a közös élmények felejthetetlen emlékek maradnak. Már foglaltunk is le időpontot a srácokkal a jövő évre Őzetanyán.