A gyerekem tör, zúz! Nemcsak a pszichológus segíthet...

A pszichológus is ezt fogja tenni, ha segítséget kérünk tőle, így érdemes első körben magunkba néznünk. Vajon mi lehet a gond, minek kellene máshogy működnie a családban? Az biztos, hogy sokak számára jelent ez problémát: ma már nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is gyakori, hogy nem tudják fékezni indulataikat.

A felnőtteknél ez a jelenség például a közlekedési morálban érhető tetten remekül, míg a gyerekeknél azt tapasztaljuk, hogy gyakran tőrnek-zúznak a kicsik, indokolatlanul, sokszor kontroll nélkül tesznek kárt környezetükben, játékaikban, a berendezési tárgyakban.

Koncentráljunk a gyerekekre! A stressz, a külvilágból érkező sok-sok (bizonyos esetekben zavaró) inger bizony rájuk is hatással van. Ezt a dolgot egyértelműen lehet okolni az indulatkezelési problémákért, ám van itt más is, olyasmi, amire nem feltétlenül gondolunk. A külvilág ingereit valamennyire lehet kívülről szabályozni, a szülő, az óvoda és az iskola is képes erre. Ugyanakkor a „bejutott” hatások megfelelő kezelése, a keletkező belső feszültség levezetése, feloldása szintén nagyon fontos egy (kis)ember életében. Az ehhez hozzájáruló képességek kialakulása nem magától értetődő, ha elakad, akkor bizony egyenes út vezet a frusztrált, kontrollt vesztett személyiséghez.

A belső feszültség levezetése nem egy velünk született képesség, annak ki kell fejlődnie, fokozatosan felépülnie születésünktől kezdve. Első indulataink az alapvető szükségletek kielégítéséről (éhség, fájdalom) szólnak, majd jön az önállóságról és az autonómiáról szóló dackorszak. Eleinte az indulatok szabályozása kívülről történik, méghozzá az anya (gondozó) részéről. Az anya (gondozó) simogatása, ringatása, éneklése segít a frusztráció levezetésében, később jön az önmegnyugtatás, először a külső megnyugtatás emlékének megőrzésével, például az ujjszopással, plüssállat-használattal. Aztán a gyermek – jó esetben – megtanulja önállóan kezelni az indulatait.

A folyamat persze nem mindig megy simán és könnyen. Mit tehet a szülő azon kívül, hogy esetleg pszichológus segítségét kéri? Fontos kiemelni, hogy a mozgás kulcsfontosságú a gyerekeinkben lévő frusztráció oldásában, azaz valamilyen rendszeres testmozgás, sport, edzés segíthet ezen a problémán. Mozgás alatt érthetjük a szabadban (vagy valamilyen szervezett formában) végzett testmozgást, ugyanakkor azt is, hogy létrehozunk a gyereknek egy dühöngő sarkot, vagy mondjuk kinevezünk egy párnát dühöngő párnának, levezetés céljából. Működhet a mese is, de az élőszavas, és nem a televízióban/laptopon/tableten/mobilon látott. Nagyon sok feszültségoldó, játékos technika létezik, amelyek alkalmazása javíthatja a gyermek önmegnyugtató kézségét.

Az indulatok kezelésével kapcsolatban érdemes tudni, hogy nem jók a végletek: az őrjöngés mellett a teljes elfojtás sem megfelelő irány. Éppen ezért fontos jó szülői mintát adni. Ha a gyerek azt látja/tapasztalja otthon, hogy a felnőttek megélik indulataikat, megnevezik érzelmeiket, amelyek széles skálán mozognak, azaz nem fojtanak el semmit, de kontrollvesztés sincs, akkor olyan mintát kap, amely egy megfelelő magatartásformához vezet.

(PR cikk)