Hogyan is készül a hollywoodi mosoly a Smile Design Centerben?

Sok esetben keresnek meg páciensek, akiknek lekopott, „ledarált”, itt-ott bedőlt fogaik vannak, egyik-másik foguk kiemelkedik a sorból, vagy nagy hézagokkal rendelkeznek, ahogy a harapási rendellenességekről, mint például a mélyharapásról és ehhez hasonló deformitásokról sem szabad megfeledkeznünk. Ezért van az, hogy amikor beérkezik a páciens, a teljes szájüregének rágóapparátusát kell megvizsgáljuk ahhoz, hogy fény derüljön a problémákra és a kialakulásuk előzményeire.

A fogak megfelelő anatómiája

Az esetek túlnyomó többségében olyan panasszal keresnek meg minket, amelyek lokálisan zavarják a pácienseket, mint például az esztétika, a funkció, vagy csak „egyszerűen” a fájdalom.

Mivel egy szájüregről van szó, itt mindig minden összefügg egymással. Sokszor olyan kérésük van a pácienseknek, hogy most csak a felső, vagy most csak az alsó fogakat, vagy csak egyetlen fogat szeretnének megcsináltatni. Amivel nincs is baj akkor, ha a többi fog vagy a fogazat megfelelő anatómiával rendelkezik, vagy megfelelő pozícióban van. Például, ha egy felső hidat vagy fogsort készítünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az alsó állapotát, és a vadonatúj fogpótlásnak is illeszkednie kell az antagonista állcsonthoz, és ha az antagonista állcsontban lekopott vagy görbe, elszíneződött fogak vannak, azok pozíciójának figyelembevételével kell kialakítanunk az új fogsort. És ha ezek után gondolja meg magát a páciens, hogy ő mégis szeretné az alsó fogsort is rendbe tenni, már a görbe fogsorhoz elkészített új fogakhoz kell kialakítani a hasonló görbeségű fogakat. Éppen ezért kell előrelátóan gondolkodni, és sokszor nehezebb, de meg kell érteni, hogy jobb, ha előre megtervezzük, hogy hosszú távon mit is szeretnénk elérni.

Ezért adunk kellő tájékoztatást a pácienseknek fogaik jelenlegi helyzetéről, az esetleges problémák kialakulásának okairól és a teljes helyreállítás menetéről. Csak ezt követően tud a páciens megfelelően dönteni, hogy vállalja-e a kezeléseket, ezek költségeit. A teljes szájrehabilitálás megkezdése előtt készítünk egy tervet, amiben feltüntetjük a gyógyulási időket is, a várható találkozások számát, leegyeztetjük, mikor és mennyi időt kell a székben töltenie a páciensnek, és pontosan milyen beavatkozások történnek majd.

Csontpótlások

A fogorvosi képalkotó technika, a „CBCT” segítséget nyújt ahhoz, hogy belelássunk a páciens csontozatába, ennek segítségével méréseket tudunk végezni, hogy hol milyen implantátum fér el. Amennyiben nem fér el, mert mondjuk vékonyabb vagy alacsonyabb a csontállomány, akkor milyen típusú csontpótlásokat kell elvégezzünk. A csontpótlásokról a későbbiekben fogunk majd bővebben írni. Ezek ma már rutinszerű beavatkozások, és mindenképp egy olyan pozitív hozadékkal rendelkeznek, amely a páciensek kényelmét fokozza.

Fontos a stabil alap

Elsődlegesen az új fogpótláshoz mindenképp stabil alapot kell létrehozzunk. Értem ezalatt, hogy nem lehetnek szuvas fogak, kétes tömések, amiken látszik, hogy alig-alig állnak a helyükön, meg kell gyógyítanunk a beteg és gyulladt fogakat. Ahol foghiányt tapasztalunk, ott implantátumokat helyezünk be, amennyiben azonnal nem behelyezhető csontot kell pótolnunk. Ezek arra szolgálnak, hogy stabil alapot képezzünk az új fogpótlásnak – van, amikor ezek az előkészületek több időt vesznek igénybe, mint maga a fogpótlás elkészítése. Miután beérett a csontpótlás, és az implantátumok osseointegrációs ideje is lejár, akkor kezdhetünk hozzá a fogpótláshoz.

Leegyeztetjük a pácienssel, hogy mely fogtechnikával dolgozzunk, ugyanis különböző mesterek különböző árkategóriájú munkákat készítenek. Megbeszéljük, hogy a csiszolásra és lenyomatvételre mennyi időt kell rászánjunk, és hogy az melyik napon történne. Az anyagválasztásnál fontos tudni, hogy például a csiszoláskor a legkevesebb foganyagot a monolitikus cirkonnál vagy más néven full kontúr cirkonnál kell eltávolítanunk a csonkokról. 

Egy korábbi cikkben leírtuk, mi történik csiszoláskor. Ami viszont a teljes szájrehabilitálásnál fontos, hogy elkészítsünk egy támasztócsapos harapásvételt, hogy meghatározzuk az alsó mozgó állkapocs nyugalmi, kényelmi helyzetét a felső állcsont helyzetéhez képest. Ez befolyásolja az elkészített fogpótlás kényelmét, használhatóságát. 

A fogtechnika elkészíti a támasztócsapos harapás regisztrátumot, amit szájba helyezést követően megfelelő magasságra kalibrálunk, és elgyakoroljuk a funkcionális mozgásokat egy adott síkon belül. Ezek az előretolás, a jobbra és balra tolás és természetesen a hátrafelé tolás is. Ebből kirajzolódik egy olyan rajzolat, amiben tudni fogjuk, hol van a páciens kényelmi harapási pozíciója. Ezen adatok rögzítését követően a fogtechnika elkezdi tervezni a fogművet, elsődlegesen digitálisan, majd nyomtat egy úgynevezett 3D-s prototípust. Ilyenkor tükörben is megnézi a páciens, hogy tetszik-e neki a fog formája, mérete, íve, és ha változtatni szeretnénk rajta, ekkor még könnyedén lehetséges. Mindez azért fontos, hogy ne az újonnan készülő fogpótlást kelljen alakítgatni, mert az sokkal nehezebb, és az esztétikát is ronthatja. 

Amint megvan, és a páciens „leokézta” a prototípust, néhány hét elteltével meg is kaphatja az új fogait. Hangsúlyozom, hogy az egész folyamat elkészítése alatt mindvégig van ideiglenes foga vagy fogai a páciensnek. A fogcsonkokra ragasztással, az implantátumokra csavaros rögzítéssel kapcsoljuk hozzá a fogpótlást. A beavatkozások végén panorámaröntgent készítünk, hogy ellenőrizzük a csatlakozásokat, és néhány nappal később egy finomhangolást is elvégzünk.

Így áll össze a hollywoodi mosoly a rendelőnkben.
Dr. Homoki Sándor