Nehéz átállni profi sportról a civil életre

A sportolók abban a különleges helyzetben végzik mindennapi feladatukat, hogy tevékenységükkel több ezer, akár millió rajongót szereznek – ki milyen szinten teljesít –, s ezzel tíz, húsz évig is életünk részévé válhatnak. Számunkra természetessé válik, hogy bizonyos emberek napról napra a világ legjobb teljesítményét teszik le az asztalra az adott sportágban. Természetes ugyanakkor az is, hogy vannak hullámvölgyek, éppen emiatt azok is képesek elbizonytalanodni, akik arról híresek, hogy mindig a legjobb döntést hozzák meg a pályán. 

A legnagyobb dilemma kétségkívül az, hogy meddig érdemes a „mókuskerékben” maradni, mi az a határ, ahonnan már nem éri meg több energiát belefektetni, mikor jön el a visszavonulás ideje. 

Visszatérés a visszavonulásból 

Ezekre a kérdésekre persze nem csupán a világsztároknak kell választ adniuk, hanem alacsonyabb szinten, nekünk, hétköznapi embereknek is. Megyénkben is számos példát látunk rá, hogy valaki a profi sporttal felhagyva sem szakad el a szeretett sportágától, és alacsonyabb versenyrendszerben negyven-, ötvenévesen is űzi azt. Ezekben az esetekben sokszor nem is feltétlenül belső indíttatásból történik a visszatérés, hanem baráti szívességből, mint tette azt például Ádámszki Róbert is, aki két év után, ötven esztendősen újra pályára lépett és gólt is szerzett a megye kettes Rakamaz színeiben. 

A világsztárok közül azonban sokan a legmagasabb szinten szállnak ki és oda is akarnak visszatérni. A legismertebb példa talán Michael Jordané, aki három NBA-bajnoki cím után 1993-ban szögre akasztotta a kosarascipőt, helyette baseballütőt ragadott, majd 1995-ben újra játékra jelentkezett a Chicago Bullsnál, hogy további három aranygyűrűt nyerjen. Ezt teljesítve 1998-ban ismét bejelentette a visszavonulását, ám megint meggondolta magát, s három évvel később a Washington Wizards színeiben lehúzott még két szezont. Legutóbb az amerikai futball egyik legkiemelkedőbb alakja, Tom Brady jelentette be a visszavonulását. Az irányító 44 évesen elérkezettnek látta az időt, hogy abbahagyja, de döntése csupán negyven napig volt érvényben, újabb közleményben tudatta mindenkivel, hogy a 23. NFL-szezonját is megkezdi, így esélye van a nyolcadik bajnoki címére. Az utóbbi időben népszerű bokszolók – Mike Tyson, Evander Holyfield – hatvanhoz közel ugrottak vissza a ringbe. Még sorolhatnánk a példákat, a lényeg, hogy jól láthatóan nem könnyű elengedni a sikereket, a csillogást, és átváltani a hétköznapi életre. 

Érdemes kipihenten dönteni 

– Mint bármilyen más munkában, amit valaki keményen csinál, hullámzó a motiváció, vannak jobb és nehezebb időszakok – mondta el megkeresésünkre Nagy István nyíregyházi sportpszichológus. 

– Egy sportolónak a pályafutása vége felé már több fájdalma lehet, a nagy monotóniában még a sikeresség mellett is felmerül, hogy nem csinálja tovább. A kiégés jelei ugyanúgy megjelenhetnek üzletvezetőnél, tanárnál, stb... A befejezésen azonban érdemes többet agyalni, mert egy szezon vége felé biztosan máshogy látja a folytatást, mint ha már pihent egy hónapot. 

Mint mondta, ilyenkor rájöhet a sportoló, hogy mégiscsak szereti a játékot, ráadásul a mai orvoslásnak köszönhetően a korábbihoz képest jóval kitolódtak az aktív évek. Tényező az is, hogy sokan megijedhetnek a befejezéstől. 

– Michael Jordan említette, hogy ami sikerre viszi a pályán, az megnehezíti a mindennapjait a magánéletben vagy az üzleti vállalkozásban – fogalmazott a sportpszichológus. 

– Picit olyan, mint amikor egy katona visszajön a háborúból és be kell illeszkednie a társadalomba. Nehéz elképzelni, hogy húsz évig küzdesz a legnagyobb címekért, majd egyik napról a másikra a gyereket viszed a suliba. Azért tud valaki magas szinten teljesíteni, mert van benne egy olyan belső hajtóerő, versengés, amit a pályán tud megélni. Nem könnyű elengedni ezt az érzést. 

Igyekeznek több lábon állni 

A sportolóknak érdemes már fiatalon is a pályafutásuk befejezése utáni évekre gondolni, hogy zökkenőmentesen menjen az átállás, továbbra is meglegyen a mindennapok kerete és célja. 

– Szoktam erről beszélni a partnerekkel, de mindenki maga hozza meg a döntéseit. Amikor a sportolói mellett megjelennek más szerepek, úgy mint férj-, feleség-, munkatársszerep, akkor megjelenik a kérdés, hogy mennyit érdemes beletenni, érdemes-e profi szinten űzni a sportot. Úgy látom, hogy egyre tudatosabban készülnek a civil életre, a sport mellett igyekeznek több lábon állni – ez általában munkát és tanulást jelent. Manapság egyre többen így gondolkodnak akár tizen­nyolc-húsz éves korban is. Ez nemcsak visszavonulás, hanem a sport kiszámíthatatlansága, a sérülések miatt is fontos. Azt látom, hogy aki így készül, kevésbé görcsös, nem annyira aggódós a pályán, mert nem mindent egy lapra tett fel, hanem van más lehetősége is – tette hozzá Nagy István. 

A sportolóknak tehát érdemes előre gondolkodniuk, mi pedig használjuk ki, amíg szurkolhatunk a kedvenceinknek!