A magyar sport több lábon áll

Tokió előtt legutóbb Atlantában szereztek ennél több érmet a magyar sportolók a nyári ötkarikás játékokon. A pandémia miatt egy esztendővel elcsúsztatott világtalákozón a mieink hat arannyal és hét-hét ezüsttel, illetve bronzzal gazdagodtak, az olimpiai éremtáblázaton a tizenötödik, a ponttáblázaton pedig az előkelő tizenharmadik helyen zártak. A mieink szerepléséről kérdeztük dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkárt, szűkebb pátriánk országgyűlési képviselőjét és az 1992-es barcelonai olimpia ezüstérmesét (Egerszegi Krisztina mögött 100 háton).

A tokiói olimpia előtt sokan tippeltek elsőségekre, a medálokra. Voltak akik több, mások kevesebb éremre voksoltak. Ön úgy nyilatkozott, hogy tizenöt érem reális lehet. Ebből a szempontból túlteljesítettük az elvárást.

Valóban úgymond túlteljesítettünk, de ha megnézzük, hány negyedik, ötödik, vagy hatodik helyezést sikerült elérni, azt mondhatjuk, hogy nem sokon múlt az sem, hogy ennél is több érmet hozzunk haza. Olimpia előtt nagyon nehéz megtippelni, milyen eredménnyel térhetünk haza, hiszen számos tényező befolyásolhatja akár a helyszínen is a sportolók teljesítményét, nagyon nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen remekül szerepelt a magyar küldöttség.

Igaz, az olimpiai bajnoki címek száma kevesebb volt, mint legutóbb Rióban, ám az ezüstök és bronzok tekintetében remekeltünk, mindkét színűből hét-hét lett. Legutóbb Atlantában volt ugyanennyi, igaz, akkor négy második és tíz harmadik hely. Tokióban az utóbbi ötkarikás játékokhoz képest több sportágban és többen állhattak fel a dobogóra, ami örömteli.

Valóban nagyszerű dolog, hogy több sportágban is odaértünk a dobogóra, ez is mutatja, hogy a magyar sport több lábon áll, és sok olyan szövetség van, amelyiknél a kiváló szakmai munka meghozta a várt eredményt.

Ami az Ön sportágát, az úszást illeti, sokan talán sikeresebb szereplést vártak. Milák Kristóf ismét elkápráztatta a világot, Cseh László búcsúja előtt le a kalappal. Hosszú Katinka szereplése megosztó. Az egyértelmű, hogy pályafutása alapján a magyar sport, az úszás egyik ikonja marad, ám most nem jött ki neki úgy a lépés, ahogyan azt sokan gondolhatták.

Az úszóink szívvel-lélekkel küzdöttek és ennek meg is lett az eredménye, soha ennyi úszónk még nem jutott olimpiai döntőbe, ráadásul két váltónk is remekül szerepelt. A nyílt vízi úszóink teljesítménye is szenzációs volt, egyáltalán nem kell tehát csalódottan tekinteni az úszóink szereplésére. Hosszú Katinka egy kimagasló sportember, aki rengeteg büszkeséget szerzett már hazánknak, nem érdemli meg a nemtelen támadásokat.

Labdajátékokban voltunk már sikeresebbek, most a vízilabdázók révén két bronzérem jutott. A női kézilabdázók kétszer nyertek, négyszer viszont kikaptak. Pedig klubszinten a kontinens élvonalába tartozunk.

A magyar vízilabdázók mentális erejét mutatja, hogy mind a női, mind a férfi csapatunk képes volt koncentrálni a bronzmérkőzésen és ennek jutalmaként dobogóra állni. Az egész sportágnak sokat jelent ez a két siker, csakúgy, mint a vízilabdaszerető magyar embereknek. Kézilabdában az utánpótlás-korosztályaink az elmúlt években kiemelkedően szerepeltek, Európa- és világbajnoki címek jelzik ezt. A fiatalok csapatba építése megkezdődött, biztos vagyok benne, hogy a jövőben még nagyon sok örömet okoznak a játékukkal, ez az olimpia pedig sokuknak szolgált remek tapasztalattal.

Voltak úgymond várt eredmények, és szerencsére jöttek az előre be nem tervezett sikerek, érmek és értékes helyezések. Gondolok itt a vitorlázó Berecz Zsomborra, a hegyi kerékpáros Vas Kata Biankára, a nyílt vízi úszó Olasz Annára. Az első hatba több olyan sportág képviselői kerültek, amelyek korábban nem voltak ilyen eredményesek, vagy most mutatkoztak be. Ez jó jel, hiszen színesedik a magyar sport palettája.

Valóban több olyan sportágban is szép eredményt értünk el, ami talán nem számít tipikusan magyar sikersportágnak. A magyar sporttámogatási rendszer azonban úgy épül fel, hogy ezeknek a szakágaknak is meglegyen a lehetőségük a fejlődésre és a megfelelő felkészülésre, ez pedig hosszú távon is meg fogja hozni a hatását.

Szűkebb pátriánk klubjait egy versenyző képviselte, amire régen volt példa. Helebrandt Máté, a Nyíregyházi Sportcentrum gyaloglója már beírta magát a megye sportjának kapcsos könyvébe, hiszen ő az egyetlen, aki itt élőként és a nyíregyházi klub versenyzőjeként három olimpián indult. Ráadásul emberfeletti küzdelemben eddigi ötkarikás szerepléseinek legsikeresebbje volt a mostani a tizenhetedik hellyel.

Egész Nyíregyháza büszke lehet Máté teljesítményére, igazi sportember, és nagyon komoly munkát tett abba, hogy egy sikeres olimpiát mehessen, ez pedig meg is valósult.

Az eredmények értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a pandémia és az emiatti bizonytalanság alaposan átírta a sportolók felkészülését. Egyrészt egy esztendőt csúszott az olimpia, másrészt nagyon sok verseny elmaradt, és végül csak az utolsó pillanatban vált véglegessé, hogy hogy lesz XXXII. nyári olimpiai játékok.

Ez tényleg így van, természetesen minden sportoló felkészülését megnehezítették az ismert körülmények, újra kellett tervezni a felkészülést, a formaidőzítést, és volt némi bizonytalanság. De mindeközben a magyar sportirányítás azon dolgozott, hogy a nehéz körülmények ellenére a sportolók tudják folytatni munkájukat, és minél kevesebb hátrányt szenvedjenek el a világjárvány miatt.

Sajnos ezek már nem a Pierre Coubertin által megálmodott olimpiák. Már nincs felszabadult hangulat, nyitott olimpiai falu. Ön szerencsés, mert Barcelonában azért még volt ötkarikás érzés. Úgy néz ki, hogy ez már a múlté.

Egyáltalán nem gondolom, hogy a múlté lenne az olimpiák szellemisége, sőt a hazatérő olimpikonokkal beszélgetve mindenkitől azt a visszajelzést kaptam, hogy bár szurkolók valóban nem lehettek a helyszínen, az olimpiának mégis ünnepélyes és különleges hangulata volt. Nagyon fontos, hogy az olimpiát sikeresen megrendezték és nem esett ki egy egész olimpiai ciklus. Minden esély megvan rá, hogy Párizsban már csak kellemetlen emlékként gondoljunk azokra a biztonsági intézkedésekre, amikre most szükség volt. Az olimpia szellemisége él és élni fog.

Végezetül egy szakmai kérdés. A pandémia miatt egy évet csúszott a tokiói verseny, viszont emiatt egy évvel hamarabb jön a párizsi. Remélhetőleg pandémiamentes felkészüléssel. Ez nem fog gondot okozni a magyar sportolók felkészülésében?

A magyar sportolók bebizonyították, hogy képesek alkalmazkodni a körülményekhez, és be tudják fektetni azt a munkát, ami a sikeres szerepléshez szükséges, azt gondolom, hogy ez így lesz ebben a lerövidített felkészülési ciklusban is. Egy nagyon sikeres párizsi olimpiára számítok.