Puskás Tivadar: minden nap egy csoda legyen!

Aki szombat este a Rózsakert Szabadtéri Színpadon megnézte az Aranylakodalom című fergeteges vígjátékot, láthatta, hogyan érzékenyült el Puskás Tivadar, amikor a tapsrend végén Kirják Róbert, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója a színpadra szólította, hogy átadja neki a VIDOR Fesztivál életműdíját. A vastaps onnantól már neki is szólt: húsz éven át volt a nyíregyházi társulat tagja, a közönség pedig imádta a csupaszív művészt. 

Puskás Tivadar már mindenhová nyaralni megy

– Nagyon jó volt visszajönni, nagy megtiszteltetés, ha az embert ilyen komoly feladatra kérik fel – mondta lapunknak arra utalva, hogy a VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának zsűrielnökeként tért vissza a városba, és marad is egy ideig, hiszen szeptemberben kétszer is bemutatják az Oscar című előadást, aminek ő a főszereplője. Miközben beszélgettünk, csillogó szemmel mutatta meg legkisebb unokája fotóit, videóit, és úgy fogalmazott: ma már tudja, hogy bár az élete volt a színház, a családnál semmi sem fontosabb. 
A Napsugár fiúk című előadással 2021 nyarán búcsúzott el a várostól és a színháztól, de sokak örömére nem vonult vissza. A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezte a Meseautót, ami Nyíregyházán az egyik kedvenc előadása volt: már két éve játsszák folyamatosan, ráadásul úgy, hogy mindig állótaps van a nézőtéren. Évekkel ezelőtt a Tanulmány a nőkről című zenés vígjátékban is láthatta őt a nyíregyházi közönség, s a közelmúltban a Vidám Színpadon is szerepelt a darabban. Azt mondta, hogy ami a korábbi és a jelenlegi előadások között a legnagyobb különbség, az az, hogy ő már mindenhová nyaralni megy. Azt is mondhatnánk, hogy ez a szakasz az életében a torta habján a cseresznye. 

Megfizette a nyugalom árát

– Nyugodtan elkészülök, elindulok, játszom, majd beszélgetünk a kollégákkal, aztán szépen hazamegyek, iszom egy sört vagy egy whiskyt. Nincs az a folyamatos rohanás, amiben évtizedeken át éltem: előfordult, hogy a feleségemet hívtam fel az autóban ülve, hogy megkérdezzem, melyik városba is kell aznap mennem, mert több színházban játszottam egyszerre. 
El kell jutni ahhoz, hogy valaki nyugalomban élhessen, dolgozhasson – vetettem közbe, mire azt mondta, igen, ő is megfizette ennek az árát: több mint húsz évig alig látta a családját. 
– Lehet, hogy el sem kellett volna jönnöm Budapestről, és akkor több időt tölthettem volna velük, de azt is tudom, hogy ezzel a hozzáállással jó példát mutattunk a gyerekeinknek, akik sikeresek a pályájukon, az életükben. Nagyon büszkék rám, mindig eljönnek megnézni, amikor játszom. Azt pedig az unokámon is látom, hogyan nyílik ki a világ egy olyan kisgyerek előtt, akivel sokat foglalkoznak otthon – a gyerekeim is ezt látták. Nem tudok elég hálás lenni a feleségemnek, aki nagyon sok áldozatot hozott azért, hogy én estéről estére színpadra léphessek. Egyáltalán nem akartam színész lenni, de ha már belekerültem, nem tudtam nem komolyan venni, de amit beletettem ebbe a pályába, azt vissza is kaptam. Élvezet volt csinálni, mert ha munkának éreztem volna, nem csináltam volna – fogalmazott, és a kedvenc szerepeiről is mesélt. 

Bárkivé át tud változni

– Az Arany János Színházban húsz évet játszottam, és az utolsó évadban, mintegy összegzéseként az ott töltött időnek, remek szerepeket kaptam. Molière darabjában, a Scapin furfangjaiban Szilvesztert játszottam, az előadást a román Dan Micu rendezte. Később, amikor Zsámbékon román színészekkel dolgoztam, elmondták, hogy fél évig szinte csak rólam szólt az ottani kulturális élet, akkora volt a darab visszhangja. Volt egy olyan előadás, amit soha nem fogok elfelejteni: a rendező kérésére le kellett ülnöm a színpad szélére, és gondolatban kellett mesélnem a közönségnek – hat percig néma csend volt a nézőtéren. Akkor jöttem rá, hogy egyedül mire vagyok képes. Utána tartottak egy fogadást, ahol több nemzet színészei voltak jelen. Benyitottam a szárnyas ajtón, a többiek már ettek, beszélgettek, de amikor megláttak, meghajoltak. Az ilyen pillanatok jelentik számomra az igazi elismerést. – Emlékezetes egy debreceni előadás is, ami után Vidnyánszky Attila percekig nem tudott megszólalni: ez Németh Gábor Túl az egészen című színműve volt. Tokaji Csabával és Sallai Nórával játszottuk, nekem két szerepem is volt, az előadást Árkosi Árpád rendezte. Elmentünk vele a POSZT-ra, versenyen kívül mutattuk be, és a neves dramaturg, Radnóti Zsuzsa azt mondta, hogy életében nem látott még két felvonáson keresztül ilyen átélt színjátékot, mint amilyen az enyém volt. 
– Nyíregyházához több nagy élményem is kötődik. Szerintem az Anconai szerelmeseket sehol sem játszották jobban, mint mi itt, de nagyon szerettem a Meseautót, az Oscart és Márai Kalandját is. Akiket ezekben játszottam, az mind én vagyok, annak ellenére, hogy ezek nagyon eltérő karakterek, de én fregoliszínész vagyok, bárkivé át tudok változni – mondta Puskás Tivadar, aki örömmel jelenti ki: boldog ember.

A csúcs helyett a völgybe vágyik

– Arra törekszem, hogy minden nap egy csoda legyen. A naplementét nem szeretem, a reggelt viszont nagyon. Nekem mindegy, milyen az idő, csak reggel legyen, s azt tehessem, amihez kedvem van. Sokat utazunk a feleségemmel, és mindig alig várjuk, hogy olyan helyre érjünk, ahol leülhetünk, és nézhetjük az embereket. Nemrégiben felmentünk az Alpokba, egyedül voltunk egy házban, és bár egy ideig gyönyörködtünk a tájban, rájöttünk, hogy inkább a völgybe vágyunk. Nézzük, ahogy az emberek jönnek, mennek, beszélgetnek, és mert évtizedeken át láttuk a kollégáinkat a színpadon, tudunk olvasni a testbeszédből: tudjuk, hogy ki hazudik, ki unja az egészet, ki őszinte, ki boldog, és ki az, aki csak annak akar látszani. Ezeket észrevesszük, megbeszéljük, és nagyon élvezzük. Ez egy jó játék – valójában erről szól az egész világ. 

Főbb szerepei a Móricz Zsigmond Színházban:

• 2000/01-es évad: Erdman: A mandátum - Sironkin, Vajda-Valló-Fábri: Anconai szerelmesek - Giovanni
• 2001/02-es évad: Kovács Kristóf: Kék veréb - A férfi
• 2003/04-es évad: Beaumarchais: Figaro házassága - Almaviva gróg, Herman-Fierstein: Őrült nők ketrece - Georges, a tulaj
• 2004/2005-ös évad: Zerkovitz-Szilágyi-Harmath: Csókos asszony - Kubanek, Goldoni: Chioggiai csetepaté - Vicenzo, Gyárfás Miklós: Tanulmány a nőkről - Balogh Sándor
• 2005/06-os évad: Updike: Eastwicki boszorkányok - Glyde, Shakespeare: Ahogy nektek tetszik - A száműzött herceg; Charles, birkózóbajnok, Moldvai Márk - Tasnádi István: Rovarok - Don Go
• 2006/07-es évad: Neil Simon: Furcsa pár - Oscar medison, Yasmina Reza: Művészet - Serge, Tasnádi István: Finito - Pacsik Ferenc, polgármester
• 2007/08-as évad: Gabriel García Márquez: Száz év magány - Melchiades, Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket - Stéphane, Lerner-Loewe: My fair lady - Alfréd Doolittle
• 2008/09-es évad: Ray Cooney: A miniszter félrelép - Richard Willey, miniszter, Reginald Rose: Tizenkét dühös ember - Harmadik esküdt, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - Korovjov
• 2009/10-es évad: Forgách András: Tragédia (Móricz 2009) - Újságíró; Gróf, Gádor Béla - Tasnádi István: Othello Gyulaházán - Tornyos Franci, táncos komikus, Jacob és Wilhelm Grimm: Csizmás Kandúr - Legidősebb Fiú, Varázsló
• 2016/2017-es évad: Bíró - Déry –Pós –Presser – Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Selsdon Mowbray - Michael Frayn: Függöny fel!, Horace Vandergelder - Thornton Wilder – Michael Stewart – Jerry Herman: Hello, Dolly!
• 2017/2018-as évad: Barrymore, Dr. Mortimer, Báró Scarpia, A feketeszakállas férfi, Lucy Miller, kasztíliai portás, mozdonyvezető, kocsis, Stapleton, Victor, Doctor McCann, vidéki gazda, Sir John Falstaff - Ken Ludvig: Sherlock Holmes: A sátán kutyája, Leopold - George Feydeau: A balek
• 2018/2019-es évad: Halmos Aladár - Galambos Attila – Szente Vajk: Meseautó, Bertrand Barnier - Claude Magnier: Oscar, Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakov - Anton Pavlovics Csehov: A manó
• 2019/2020-as évad: Tanár – Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, Franklin Hart, Jr. – Patricia Resnick: 9-től 5-ig
• 2020-21-es évad: A Napsugár fiúk