Tudomány a társadalom szolgálatában

Az idén is megrendezték a már hagyománynak számító konferenciát a tudomány ünnepe alkalmából a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán. A tanácskozás idei vezérgondolata a Tudományos tanácsadás a társadalom szolgálatában volt, igazodva a Magyar Tudományos Akadémia idei ünnepi programsorozatának mottójához. A rendezvény plenáris előadásain olyan fontos és aktuális kérdésekkel foglalkoztak, mint a munka és a magánélet egyensúlya az egészségügyi szakdolgozók körében, vagy éppen a fiatalok egészségkárosító magatartása.

Tudomány, amiről beszélni kell

Dr. habil Móré Marianna, az Egészségtudományi Kar dékánja a konferencia megnyitóján elmondta, egy felsőoktatási intézményben természetes a tudományról beszélni, ám óriási jelentősége van a szakmai tanácskozásoknak. – Amikor összeülünk, megosztjuk egymással a tudásunkat, az mindig nagyon fontos. Ez a nap nem csupán a tudományról, hanem a kutatókról, oktatókról is szól. Elgondolkodhatunk, mi is a szerepünk az oktatásban, és hogyan fog ez változni a jövőben. Az is a feladatunk, hogy megértessük a tanulókkal, a tudomány nem önmagáért való: nem az íróasztalnak alkotunk, hanem azért, hogy eredményeinkkel másokat szolgáljunk. Ezt a szemléletet szeretnénk a jövőben is megtartani, és továbbadni a hallgatóknak – hangsúlyozta a dékán.

A társadalom is profitál belőle

– A tudomány nem csupán a kutatóknak szól, a teljes társadalomnak kell profitálnia a tudományos eredményekből – ezt már Kossa György, a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke mondta el a jelenlévőknek. Az elnök arra is kitért, az Egészségtudományi Kar munkássága során eddig is a társadalmi kihívásokra kereste a választ.

– A konferencia plenáris előadásai rendkívül érdekfeszítő és aktuális kérdésekkel foglalkoznak, ugyanakkor azok anyagát némiképp elszomorító olvasni, ugyanis társadalmunk lelki és mentális állapotának súlyos problémáira világítanak rá. Fontos feltárnunk az egészség és betegség, továbbá a társadalom és viselkedési szokások közötti összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat – hívta fel a figyelmet Kossa György.

– Az idei tanácskozásunk az életmód, az egészség és életminőség területén folytatott kutatások eredményeiről szól. Szeretnénk bemutatni, hogy a kutatások eredményei hogyan járulhatnak hozzá egy város, vármegye régió, vagy akár foglalkozási, demográfia csoporthoz köthető fejlesztési koncepció tervezéséhez – tudtuk meg Rusinné Prof. Dr. Fedor Anitától, az Egészségtudományi Kar általános és tudományos dékánhelyettesétől. Azt is hozzátette, mindennek egyik módja, ha a kutatók feltárják az objektív valóságot.

– Az eredményeket később a gyakorlati szakemberek, a jogalkotók és döntéshozók felhasználhatják, majd ezek alapján alkothatják meg a szolgáltatásfejlesztési stratégiáikat. E folyamatban az Egészségtudományi Kar élen jár, hiszen korábban vizsgáltuk már a fogyatékkal élő fiatalok életkörülményeit, vagy éppen a szegregátumban élőket. A munkánkkal a tudomány eredményeit a köz szolgálatára bocsájtjuk, aminek így a tudományos mellett társadalmi haszna is van – emelte ki a dékánhelyettes.

Törekedni kell az egyensúlyra

A rendezvényen köszöntőt mondott Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke és dr. Ulrich Attila, a nyíregyházi önkormányzat a Köznevelési, Kulturális és Ifjúsági Bizottságának elnöke is. A köszöntők után a plenáris előadásokkal folytatódott a konferencia.

Dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke a Munka és magánélet egyensúlya az egészségügyi szakdolgozók körében címmel tartott előadást.

– A feleségemmel mindketten egészségügyi szakdolgozók vagyunk, így jól tudom, mennyire nehéz összehangolni a munkát és a magánéletet. A gyakorló szakemberek sokszor feláldozzák magánéletüket a munka és mások miatt. Gondoljunk bele, a karácsonyi időszakban mintegy 10 ezer egészségügyi dolgozó van szolgálatban. Ők nem a családjukkal töltik az időt, hanem másokért dolgoznak. A munka és magánélet közötti egyensúly nem azt jelenti, hogy mindkettőre egyenlő időt szentelünk. Az a lényeg, hogy egyik se menjen a másik rovására. A kutatásunk viszont arra világított rá a kérdőívek kitöltése után, hogy a dolgozók nagy része rendkívül leterhelt. Amíg az átlagos munkavállalók egy hónapban 174 órát dolgoznak, addig az egészségügyi szakdolgozók körében nem ritka a 220–240 óra sem. A megkérdezettek nagy részének arra sem jut ideje, hogy a saját egészségével törődjön, nem jut el egészségügyi vizsgálatokra – hívta fel a figyelmet a szakember.  (Az előadásokról később részletesen is beszámolunk.)