Czóbel Minkáért szólt a lélekharang

Hetvenhét évvel ezelőtt, 1947. január 17-én pontosan 12 órakor költözött a „máslét honába” Czóbel Minka. Tiszteletére minden évben január 17-én délben megszólal a költő síremlékének kisharangja az anarcsi kúria kertjében. Az ünnepségen, amit az idén is együtt rendezett meg a helyi önkormányzat, a Czóbel Minka Baráti Kör és az általános iskola, Kertész Zoltánné, a költő nevét viselő tagintézmény igazgatója az Örök élet című vers gondolatait idézte: „– Ami elpusztul ma, feltámadhat holnap – / Hogy ha szemem már a napot nem is látja, / A szép csendes alkonyt majd a hajnal váltja. / Újra felkél a nap a búzaföld felett – / Hisz’ örök az élet, örök a szeretet!”
– Az emlékezés megőrzi azt, akit tisztelünk, akire büszkék vagyunk, akinek a gondolatai mai is élnek és hatnak – hangsúlyozta ünnepi beszédében.

Biró Józsefné tolmácsolásában a költő Esteli imáját hallhatták az emlékezők, a 3. osztály Bunkóczi Réka a Királylányok holdvilágnál című verset mondta el. Szotákné Czidor Mária Czóbel Minka halálának évfordulóján saját versét mondta el, így tisztelegve a költőnő munkássága előtt.  A koszorúzás után az AdHoc Team megzenésített Czóbel-versével búcsúztak az emlékezők: „Ólomszürke égből / Nagy hópelyhek hullnak / Lassú tapadással / Egymáshoz simúlnak.”

S mintha az égiek is hallották volna, lassan hullani kezdett a hó, igaz, nem nagy pelyhekben, inkább csak kicsi „könnycseppekben” – tisztelegve a költőnő emléke előtt.