Nyolc évtizede tudósítunk megyénk életéről

 A Kelet-Magyarország immár nyolc évtizede Szabolcs-Szatmár Bereg vármegye első számú lapja – időben megelőzve ezzel tulajdonképpeni jogelődjét, a Nyírvidéket, amely 1880 és 1944 között jelent meg először heti-, majd napilapként. A Kelet-Magyarország természetesen a nyolcvan év alatt megjelenésében, terjedelmében és tartalmában is sok változáson esett át. 
 

Száguldott a rikkancs 

1944 őszén még dörögtek Magyarországon a fegyverek, amikor egy rikkancs száguldott végig Nyíregyháza utcáin, fennhangon közölve: „Megjelent a Magyar Nép!”. Akkor nem is a lap híranyaga volt a fontos, hanem a megjelenés ténye, hiszen az emberek érezték, hogy ahol újság van, ott béke van. Négy hónappal a Nyírvidék megszűnése után, 1944. november 8-án indult Magyar Nép címmel Nyíregyháza új lapja, amely először csak kétnaponta jelent meg. Kezdetben egyszerű, rózsaszín csomagolópapír volt az anyaga és a háborús körülmények miatt, áram hiányában, kézi szedéssel készült mintegy 500 példányban – ekkor még csupán Nyíregyháza lakossága számára. 

Olcsó volt, kicsi, kétoldalas, s fő mondanivalója a következő volt: vége a helyi harcoknak, mindenki vegye fel a munkát, nyissanak ki az üzletek, a templomok és az iskolák. Az első években az újság fejlécében lévő alcím is többször megváltozott – kezdetben Demokratikus Napilap, 1945. március 6-tól Demokratikus Front Lapja, négy nappal később pedig már a „Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja” jelzővel is kiegészítették. A szerkesztőség Farkas Pál főszerkesztő vezetésével kezdetben a városháza Bethlen utcai sarkán működött. Másfél évvel az első lap megjelenése után, 1946. április 24-étől, a hétfők kivételével már naponta lehetett hozzájutni a Magyar Nép számaihoz. 

Az 1946-tól a Szociáldemokrata Párt lapjaként működő Nyírség című újság – a két munkáspárt fúziója után – egyesült a Magyar Nép című lappal, amelynek eredményeképpen 1948. április 18-ától Nyírségi Magyar Népként folytatódott az újság története. Nem sokkal ezután, 1948 szeptemberében a szerkesztőség a Vay Ádám utca 5. (mai Dózsa György utca 5.) szám alatti épületbe költözött. A felelős szerkesztő több ízben is Vajda Márton volt ebben az időszakban. 

A Magyar Népköztársaság kikiáltásával és a Rákosi-diktatúra kiépülésével 1949. október 30-ától már Nyírségi Néplapként futott az újság, majd 1950. február 19-étől Szabolcs-Szatmári Néplapként, 1951. május 3-ától pedig egyszerűen csak Néplapként lehetett kapni. Az új politikai berendezkedésnek megfelelően 1951. április 30-ától a korszak híressé vált munkásmozgalmi jelszava, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” is helyet kapott a fejlécben – az újság ekkor már az MDP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának lapjaként futott. A felelős szerkesztői teendőket is ekkor vette át Vajda Mártontól Zsurakovszki Mihály újságíró. A témákat a mindenkori politika határozta meg, az egész országot érintő események mellett helyet kaptak olyan hírek is, mint például az irodaház vagy a Béke-ház építése, valamint a Tiszalökön épülő vízerőmű munkálatai. A szerkesztőség ebben az időszakban, 1955 végén költözött át új helyére, a Sztálin tér 21. szám (ma Benczúr tér 21.) alá – napjainkban ez az épület ad otthont a Jósa András Múzeumnak. 
 

Babérkoszorús Kossuth-címer 

Miután Rákosi Mátyás 1956 májusában utoljára lépett a nyilvánosság elé, és elismerte, hogy a személyi kultusz következményeiért ő maga is felelős, az általa létrehozott kommunista uralom is megrengett. Ennek hatására 1956. július 4-étől a megyei lap is visszanyerte egykori, Szabolcs-Szatmári Néplap elnevezését. 

Az 1956-os forradalom napjaiban az újságot Szabolcs-Szatmár Népe névre keresztelték át, és a Megyei és Városi Munkástanács lapjává vált. A politikai változás jegyében, 1956. október 29-én a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó helyett egy babérkoszorús Kossuth-címert helyeztek el az újság fejlécében. Bár november 4-én a forradalom elbukott, a lap címén és kinézetén azonban nem változtattak, így 1957 elejéig továbbra is ezen a néven futott, csak ekkor már az MSZMP Megyei Intéző Bizottsága és Megyei Tanács Lapjaként. Végül 1957. február 1-jétől a megyei lap hivatalosan is felvette a Keletmagyarország nevet. 

A jeles alkalomból a címlapon az alábbi tájékoztatást lehetett olvasni: „Megyei lapunk mától kezdve Keletmagyarország címmel napi hat, vasárnap nyolc oldallal jelenik meg. Az új cím kiválasztására – mint ismeretes – pályázatot írtunk ki. A beküldött sok száz javaslat között igen gyakran fordult elő a fenti cím, amely lényegében a legtömörebben fejezi ki tájegységünket is, amelybe beletartozik Szabolcs, Szatmár, Bereg. A pályadíjat az első javaslattevő, a nyíregyházi Dienes István nyerte el, számos pályázót részesítettünk könyvjutalomban.” Néhány hónappal később, 1957. augusztus 22-étől már kötőjeles változatban, azaz Kelet-Magyarország formában nyomtatták az újság nevét. 
 

Képekkel gazdagon illusztrálva 

A Kádár-korszakban kisebb változásokon esett át a lap: 1962. július 4-étől új külsővel jelent meg lap, majd 1963. április 1-jétől a vasárnapi szám már 12 oldalon jelent meg, míg a kulturális és sportrovat terjedelmét megnövelték. 
 

A közvélemény és a megnyilvánuló igény hatására alakították ki a gyermekrovatot, a helyi és külföldi híreket, az apróhirdetéseket és gyászjelentéseket, rejtvényt és horoszkópot. A megnövekedett munka miatt 1985-től helyettes főszerkesztőt is választottak dr. Angyal Sándor személyében. Ettől kezdve az újság számai már hétfőn is megjelentek, azonban vasárnap szünet volt. 1988–1989-ben érte el a lap a százezres példányszámot. 
 

Online megjelenés 

A rendszerváltás évei szintén nyomot hagytak az újság megjelenésén. 1989. július 1-jétől a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó kikerült a fejlécből, a Kelet-Magyarország pedig Szabolcs-Szatmár Megyei Politikai Lap lett. Augusztus 26-ától a megye elnevezése kibővült Bereggel, szeptember 23-ától már Társadalmi-Politikai Napilap, majd 1991. január 16-ától Független Napilap lett, ugyanis ekkor az Inform Média Kft. nevű osztrák befektetőcsoport a Hajdú-bihari Napló és az Észak-Magyarország nevű regionális lapokkal együtt megvásárolta a Kelet-Magyarországot is. A lap főszerkesztője Kopka János után dr. Angyal Sándor lett, míg a helyettes főszerkesztői teendőket Marik Sándor látta el. Az 1990-es években és az ezredfordulót követően az újság stílusa változott, amely a fejléc többszöri átalakulásán is megmutatkozott: először 1994-ben, majd 1998-ban, végül pedig 2003-ban és 2004-ben – jelenlegi formáját pedig 2010 elején nyerte el. Ebben az időszakban színesítették az újságot Ferter János karikaturista rajzai is, akinek a képeit először 1972-ben közölte az újság. Az Inform Média Kft. 2000-ben elindította a Kelet-Magyarország mellett a Vasárnapi Kelet nevű újságot, amely kezdetben 3 ezer, néhány hónappal később pedig már 17 ezer értékesített példányszámmal bírt. Ezalatt a napilap szerkesztősége is új helyre költözött: 1999 végén a Dózsa György utcán átadott új, impozáns Európa-ház 1. emeletére. 
 

Becéző szavak 

A Kelet-Magyarország múltját, lényegét és értékét talán Kopka János egykori főszerkesztő tudta legjobban összefoglalni az újság 60. születésnapján: „Bizonyosan van soraim olvasói között, aki úgy véli: mindez az őskövület nosztalgiája. Nem tagadom, jóleső érzés ezt a múltat felidézni. A sajtótörténészek úgyis megítélik majd munkánk zordabb oldalát, s elvetik, ami akkori írásainkból, módszereinkből elvetendő. Ők viszont soha nem fogják tudni, milyen volt az az érzés, amikor a hetvenes évek elején, a Kossuth téri újságosbódé előtt először hallottam az Olvasótól ezt a négy becéző szót: »Kérek egy Kelet-Matyit!« Ebben a felszólító, mégis kedves mondatocskában akkor én egész addigi munkám-munkánk értelmét véltem visszaigazolni.” 
A Kelet-Magyarország ékes példája annak, hogy a megyei sajtó mindig képes megújulni és igazodni a korszak igényeihez. 
Dr. Holmár Zoltán történész