A mese tanít, nevel, segít

Nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt, hogy a szülők, nagyszülők helyett a tévé vagy a telefon meséljen a gyerekeknek elalvás előtt. Szerencsére ma is sokan hisznek abban, hogy a közös meseolvasásnál nincs meghittebb esti program. A nagy mesélő, Benedek Elek születésének évfordulója alkalmából pénteken óvodások és kisiskolások töltötték meg a megyei könyvtár termeit, a gyerekeknek önkéntesek, nagymamák, pedagógusok olvasták fel kedvenc történeteiket, de hivatásos mesemondók is szemezgettek a magyar és a világ gyermekirodalmának remekeiből.

Feloldja a feszültségeket

Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke is magával hozta a legkedvesebb történetét.

– A meseolvasás, -mondás a gyerekek fejlődése szempontjából is elengedhetetlenül fontos, hiszen a tévével ellentétben ilyenkor nekik kell kitalálniuk, maguk elé képzelniük a szereplőket, a jeleneteket, tehát a fantáziájukat is megmozgatják ezek a történetek – hangsúlyozta Baracsi Endre.

A kisiskolásokat, óvodásokat Nagy Szabina köszöntötte a könyvtárban. A nyíregyházi önkormányzati képviselő maga is hivatásos mesemondó, interaktív foglalkozásaira magyar népmeséket visz.

– A kiskakas gyémánt fél­krajcárját, A csillagszemű juhász vagy A papucsszaggató királylány történetét különböző népzenei elemekkel, tánccal vegyítjük. Gyakran hívok ki gyerekeket, hogy együtt játsszuk el a meséket, így még inkább beleélhetik magukat a királylány vagy a juhászlegény szerepébe. Mindemellett fontos kiemelni, hogy amikor a gyerekeknek mesét mondunk vagy olvasunk otthon, a képzeletében lejátszódó történetek segítenek nekik feloldani a nap során felgyülemlett feszültséget, frusztrációt.

Beleképzelik magukat

Ki tudhatná jobban, mit szeretnek leginkább a legfiatalabbak, mint egy gyermekkönyvtáros? Tóthné Szomolya Ágnes elárulta: korosztályonként változik az érdeklődésük.

– A hozzánk járók nagyon szeretik a mondókázós és képes könyveket, s azoknak a gyerekeknek, akik egy picit jobban tudnak figyelni, a rövidebb történeteket is hazaviszik a szülők. A kicsik az „énmeséket” szeretik a legjobban, mert abba bele tudják képzelni magukat. Érdekes, hogy a népmeséket már később kezdik el élvezni... Aztán jönnek a tündér- és állatmesék, a kalandok, a nagyobbak pedig már a vicces, vidám történeteket, rövid regényeket keresik és élvezik leginkább.