Petőfi-ünnep „Nagyarországban”

Az idén éppen tíz esztendeje alapított Luby Társaság abban a tekintetben is jubilált, hogy tizedik alkalommal tartottak Luby Emléknapot. Ezúttal a Nagyart több ízben is felkereső Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára emlékeztek a résztvevők az impozáns  Luby-kastélyban. A Magyar Szemiotikai Társasággal, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Társasággal közösen rendezett konferencián négy előadást hallgattak meg a jelenlévők. Dr. Kiss Kálmán, a Luby Társaság elnöke a Lubyak és Petőfi Sándor barátságának történetét mutatta be, majd két nyelvészeti témájú előadás következett: dr. Balázs Géza a Petőfi-fák és a Tisza-versek szimbolizmusáról, dr. Minya Károly Petőfi leveleinek nyelvi jellemzőről osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Nick Ferenc a Falvak Kultúrájáért Alapítvány képviseletében a magyar nyelv határainkon túli használatának és tanulásának helyzetéről számolt be.

– A konferenciát követően a nagyari Luby-kúria falán elhelyezett emléktáblát avattuk fel. Utána történelmi-irodalmi sétán jártuk be az egykor Petőfi által is megtett nagyari utat. A program a település határában álló Petőfi-fánál, illetve a 2014-ben létrehozott „Petőfi-fák kárpát-medencei emlékkertjében” koszorúzással és emlékszalagok elhelyezésével fejeződött be – említette dr. Kiss Kálmán.

A Luby Társaság egyesületi formában jött létre 2013 tavaszán.

– Az alapító atyák célja az eredetileg felvidéki származású Luby család 1772-től Szatmár vármegyében kialakuló ága jeles képviselői közéleti, kulturális tevékenységének feltárása, bemutatása, emlékük méltó ápolása, a jelen és a jövő számára példaképül állítása. A Luby család szatmári nemzedékei a XVIII. század végétől a XX. század derekáig jelentős épített és szellemi örökséget hagytak az utókorra, többféle vonatkozásban kapcsolódtak az egykori vármegye életéhez, a közélet meghatározó személyiségeihez, családjaihoz, ilyen módon is gazdagítva térségünk történelmi múltját, értékeit. Kulturális hagyományápoló programjaink révén a Luby család tagjai, illetve a szatmári lakosság által teremtett értékeket kívánjuk az érdeklődő közönség számára láthatóvá tenni, ugyanakkor szeretnénk a szatmári térség lakosságának saját történelméről kialakított képét is gazdagítani, a szatmári emberek önbecsülését erősíteni – fejtegette dr. Kiss Kálmán, aki nagyari születésű.

– A közösségi szellemet a szülői házból hoztam magammal, a kis szatmári szülőfalumban töltött iskolás évek pedig elmélyítették ezt az érzést. A falusi közösségünk hosszú idő óta büszkén őrizte Petőfi Sándor ottjártának emlékét, én pedig – mivel erre egy, az akkori olvasókönyvünkben Dienes András Petőfi-kutató tollából származó írás is felhívta a figyelmet − régóta szerettem volna, hogy ne csupán a Petőfi-fa, hanem más információk és látnivalók is fogadják a falunkat felkereső kirándulókat.