Gelénes vagy Vámosatya?

A Szatmár megyei Gelényes

Szirmai Szirmay Antal Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete című, Budán 1809-ben kiadott könyvének I. részében találkozunk egy másik Gellényessel is, ami a szomszédos Szatmár vármegyében volt. Az első katonai felmérésen (1782–1785) mint erdő van jelölve, a név feltüntetésével, a második katonai felmérés (1818–1864) térképén és a további térképeken már csak a puszta látható, nem szerepel sem az erdő, sem a név. Szirmai Szirmay Antal már említett könyvében azt írja, hogy régen a megyegyűléseket a szabad mezőn, hol a Gelényesi pusztán, hol a Csengeri síkságon tartották a Mohácsi veszedelemig. Gelényes régen falu, volt Vetés és Szatmár városa között. 1366-ban Vetéssy Lőrinc Gelényes földjének nagy részét önkényesen Vetéshez csatolta. 1465-ben már puszta, és a Vetéssy nemzetség birtoka. 1467-ben a falu a Nagy Mihályi nemzetség tulajdona lett, amit egy szatmári polgárnak (Domokos) zálogba adtak.

Egy másik összefoglaló mű Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című munkája a megye falvainak történetét soroló részében Vetés községnél többek között megemlíti, hogy 1419-ben Gyllyenes-ként írták a nevét az elpusztult községnek. A mohácsi vészig itt tartottak megyegyűlést két alkalommal is (1341-ben és 1351-ben); 1405 óta puszta és a Vetési család birtoka. A reformáció korában újra benépesült, ám erre vonatkozóan Borovszky Samu nem közöl forrást.

A Upori családnak Szatmár vármegyében nem voltak birtokai, így megerődített udvarháza sem lehetett. A Vetéssy család birtokának gazdasági központja pedig Vetésen lehetett.

A Bereg megyei Gelénes

A Bereg megyei Gelényesről Lehoczky Tivadar Berg vármegye monográfiájában azt írja, hogy az az Upori család birtoka és akik, a kor családjaihoz hasonlóan, nem voltak jó viszonyban szomszédjaikkal. Például 1464-ben Upori János, László és Pál testvéreivel, valamint gelénesi jobbágyaikkal megrohanták Szécsi Mihály és Simon Som faluban lévő birtokát, az ottani jobbágyokat kegyetlenül bántalmazták és kirabolták. 1469-ben Upori László a Várdai család gelénesi birtokát fegyveres erővel jogtalanul elfoglalta. Az erőszakoskodások nem maradtak büntetlenül, mert Mátyás király 1471-ben kelt III. decretuma 29. cikkelyében meghagyta, hogy az erőszakoskodó Upori Lászlónak gelénesi vára 25 nap alatt „hütlenségi bélyeg terhe alatt leromboltassék és teljesen elpusztíttassék”.

Lehoczky Tivadar nem következetes a források felhasználásakor vagy a források nélkülözik a következetességet. Eszerint Upori László megerődített udvarházát a Mátyás elleni Vitéz János vezette felkelésben való részvétel miatt bonttatta le. Sajnos a megjegyzést Lehoczky Tivadar forrás megjelölés nélkül közölte, így nem lehet tudni, honnan szerezte ezt az értesülést, mert a monográfia III. kötetének 264. oldalán a szomszédok elleni hatalmaskodások miatt rendelte el Mátyás a megerődített udvarház lebontását. Egyébként mindegy is, hiszen az udvarháznak ma már nyoma sincs. Amennyiben nem bontották le, mert a törvény megismétlésekor a gelényesi udvarházról már nincs szó, csak az Upori család abarai váráról. Felvetődhet a kérdés, hogy ha volt is valamilyen udvarház, az hol lehetett?

A népi emlékezet szerint Gelénes település egykor egészen Beregdaróc község határa mellet a Zsid-háton helyezkedett el, egy magasabb fekvésű részen. A hajdani, mára már eltűnt Zsid falu emlékét a Zsid-hát helynév őrizte meg. Nos, valóban létezett itt egy falu, de nem azonos a mai Gelénessel. A gelénesi népi emlékezet a Zsid-hát nevű határrész történetét valószínűleg így magyarázta.

Lehoczky Tivadar szerint egy 1353-ban készült okmányban az akkor Gelényes és Si (Sid) faluk között a Micz folyó volt a határ. A latin nyelvű okmány Fluvius néven említi a Micz patakot, ami nagyobb vizet, azaz folyót jelent, de mára a Micz már csak nyaranta kiszáradó patakocska. Lehoczky Tivadar monográfiájában írja, hogy Sid puszta a daróci (Beregdaróc) határ része, hajdan falu volt. 1349-ben Kárásznál (ma Nyírkarász) tartott megyegyűlésen a Bereg és Szabolcs megyei nemesek Várdai Jánostól Bulcsúi Miklóstól és Jánostól kérdezték, hogy milyen jogon birtokolják a Gelénes és Beregdaróc közt fekvő Sid helyéget. A Várdai család és a daróci nemesek 1469-ben vizsgálatot indítottak Csarnavodai György és két testvére ellen, mert a daróci határból a Sid pusztáig terjedő földet elfoglalták. 1672-ben a gelénesiek megszerezték Sid pusztát.

Lehoczky Tivadar kutatásai szerint még vár is állott a közelben, igaz nem Gelénesen, hanem Dédán [Beregdéda]. „A XIV. század elején a vizboritotta dédai határban egy Kirva (máskép Kriva) nevű vár már fennállott; […] a körded földvár egy átgázolhatatlan ingovány és posvány közepén kimagaslott helyen, melyhez 3—400 lépésnyi hosszú palló vezetett északról és délről, mint annak az immár kiszáradt talajból kiálló tölgy czölöpei még máiglan is jól meglátszanak.” Beregdéda határában ma egy közel 90 hektáros, mocsaras természetvédelmi területen található a Tóvár, amit a XIII. században neveztek Kirvának.

Fölösleges tehát egy korábbi Gelénes helyét vagy annak nyomát keresni, mert Gelénes nem azonosítható Sid pusztával. Lehoczky Tivadar alapos kutatásai szerint Gelénesről az első levéltári adatot 1301-ben, míg Sid pusztáról 1307-ben találunk. Tehát a két helység nagyjából egy időben létezett, ám Sid falu kihalt, Gelénes pedig a mai napig lakott község. Egyedül az 1471. évi XXIX. törvénycikk említi a gelénesi Upori-kastélyt, más forrást nem találunk erre vonatkozóan. A kérdést bonyolulttá teszi, hogy Gelénes Vámosatya felé eső határában egy napjainkban is álló várrom található, a Bereg vármegyei főispánok [Büdy I és II Mihály] vára. Az egykori romot az önkormányzat pályázati pénzekből látványossá tette annak ellenére, hogy a lakosság a 19. században kőbányának használta, így nem sok maradt belőle.

Gelénes területén vagy közelében nem volt sem várkastély, sem megerődített udvarház. Csak egy törvényszöveg említi. Juan Cabello és Simon Zoltán: Egy vár Vámosatya határában című dolgozatukban írnak az Uporiak gelénesi kastélyáról.

Tény, hogy a 15. században megemlítik a források Gelénes kastélyát, igaz, csak egyetlen alkalommal (1471). A rákövetkező évben (1472) kiadott dekrétumban már mint a király engedélye nélkül épült várak és erősségek lerombolását rendeli el I. Mátyás király. Ebben a dekrétumban Upori Lászlónak már csak az abarai vára szerepel, a gelénesi kastélya nem. A szerzők nem tartják kizártnak, hogy egykor a falu területén, az Uporiak által épített kúria napjainkra nyomtalanul el is tűnhetett. A vámosatyai várral pedig azért sem lehet azonos, mert az Upori családnak Atyán soha nem volt sem birtokos és nem volt birtokrésze sem.

- Szabó József János -