Előfordulhat, hogy a tettes is áldozat?

A német drámairodalom kiemelkedő alakja, Georg Büchner (1813-1837) csupán 24 évet élt, írói életművét alig három esztendő alatt alkotta meg. Egy Darmstadt melletti faluban, Goddelauban született. Orvostudományt tanult, érdekelte a filozófia és a politika – ez utóbbi olyannyira, hogy alapító tagja volt az illegális Emberi Jogok Társaságának, s ő írta a szervezet egyik lázító röpiratának alapszövegét. Amikor a rendőrség nyomozni kezdett utánuk, előbb Darmstadtba, majd Strassburgba menekült. Híres művei, a Danton halála, és Leonce és Léna után kezdett el dolgozni a Woyzeck című drámáján, amit korai halála miatt nem tudott befejezni, és ami így töredékes formában maradt az utókorra. A történet valós eseményen alapul: 1821-ben, Lipcsében Johann Christian Woyzeck féltékenységből brutálisan meggyilkolta barátnőjét. Az ügy sajtóvisszhangja és a nyilvánosságra hozott rendőrségi dokumentáció ihlette Büchner utolsó darabját. Az előadás az esetet rögzítő jegyzőkönyvek egyik legfontosabb kérdését gondolja tovább: vajon a gyilkos beszámítható volt-e akkor, amikor a tettét elkövette?

Költői vízió

A Woyzeck egy hatalmas költői vízió, ami látomásszerűen mutatja be a főszereplőt és azt a közeget, ami körbeveszi és ami a vesztét okozza. A darabban a lenézett, eltiport kisember áldozat és nem bűnöző: nem megborult elméje, hanem a körülményei teszik gyilkossá. Tom Waits szerint „a Woyzeckben minden együtt van, ami érdekes: őrület, gyerek, szenvedély, gyilkosság. Vad, szexi, izgalmas, megragadja a fantáziát, arra kényszerít, hogy töprengj azokon az embereken, akik benne szerepelnek, és ezáltal reflektálj a saját életedre. Úgyhogy szerintem minden benne van, amit egy történettől várni lehet, és érdekes lesz még ötszáz év múlva is."

A germán nyersességen túl a szöveg rendkívüli költőiségét Albu István rendezésében a német metal zene ellenpontozza, vagy éppen erősíti fel. Az előadás ugyanis helyenként rockkoncertbe csap át: a színészek hangszert ragadva német rockdalokat adnak elő. – Hirtelen jött az ötlet, hogy az indusztriális metált játszó német zenekar dalai is kerüljenek bele az előadásba, és meg is találtuk azokat, amelyek szervesen illeszkednek a szöveghez, hangulathoz. A zene kapcsán pedig adta magát a tér, az előadás látványvilága is. A színészek pedig elképesztő dolgot vittek véghez: hatalmas lelkesedéssel fogadták a kihívást, rengeteg munkával tanulták be a dalokat – idézi a rendezőt a színház honlapja. Különlegessége a szatmárnémeti Woyzeck-produkciónak az is, hogy Andres szerepében egy négylábú „színész” is megjelenik, Paco, a németjuhász.

Meddig feszíthető a húr?

Azoknak, akik szeretik a különleges atmoszférájú előadásokat, mindenképpen érdemes megnézni a Harag György Társulat vendégjátékát. A Woyzeckben feszegetett kérdések ma is aktuálisak, sem a megnyomorított kisember, sem a másokon uralkodni vágyók csoportja nem tűnt el a darab megírása óta eltelt közel kétszáz év alatt. A Woyzeck valódi színházi élmény, egy modern dráma, melynek nézői rácsodálkozhatnak a szöveg eredetiségére, nyelvi világának különlegességére, és arra, ahogy a szerző minden karaktert a maga lecsupaszított valóságában ábrázol. Mindezek mellett pedig választ kaphatunk arra, meddig szabad feszíteni az ember tűrőképességét, mennyi ideig képes elviselni valaki azt a nyomást, amit a felettese, a környezete, a szerelem (és féltékenység), a hitében való megingás gyakorol rá? És mindezek összegzéseként talán az is kiderül, hogy ki a felelős egy olyan tragédiáért, amit egy nyomás alatt összeroppant ember követ el? Előfordulhat, hogy az elkövető maga is áldozat?