2022.06.03. 11:30
Akiknél öröklődik a vőfélykedés! - "Bogdán már 2 évesen elmondott egy rövid versikét az egyik lagziban..."
A nyírvasvári Majoros családban már az ötödik nemzedék is mondja a rigmusokat a lakodalmakban.
A Majoros család tagjai tavaly nyáron dr. Bényei-Serbán Attila és hitvese, Vanda esküvőjén: Bogdán, Attila (az édesapa), János (a nagyapa), elöl Anasztázia és Zétény
Forrás: Pethő Tibor
Nem ismeretlen olvasóink előtt a vőfély fogalma és szerepe. Ő az, aki összefogja és levezényli az esküvőt és a lakodalmi mulatságot, irányítja a násznépet s gondoskodik a jó hangulatról is. Hazánkban nagy múltja van a vőfélykedésnek, s hogy mind a mai napig igény van rá, azt az is jelzi, hogy Nyírvasváriban van egy család, amelyben már öt nemzedéken át száll apáról fiúra ez a mesterség.
Nagy taps a násznéptől
– Vőfélykedett a dédapám, a nagyapám, s mind a mai napig – immár hatvanöt esztendősen – űzi ezt a „mesterséget” az édesapám is – mesélte el érdeklődésünkre Majoros Attila, aki szintén beállt ebbe a sorba, sőt az alma továbbra sem esik messze a fájától, ugyanis két gyermeke, a 12 éves Zétény, és a 14 esztendős Bogdán is mondogatja a lakodalmakban a rigmusokat.
– A fiaim tanoncok mellettünk, hol a nagyapjukat, hol engem kísérnek el. Bogdán már 2 évesen elmondott egy rövid versikét az egyik lagziban. Ha nem is ennyire korán, de én is már gyermekkorban elkezdtem, olyan hétéves lehettem, amikor kísérgetni kezdtem édesapámat. A gyermekek örömmel mennek lagziba, a rengeteg sütemény és a sok üdítő vonzó a gyermeki szemnek és léleknek.
– Először édesapám is rövid és vicces verset tanított meg nekem, nagy tapsot kaptam, s a siker arra ösztönzött, hogy újabb és újabb verseket tanuljak meg. Ezt a trükköt alkalmazom én is a két fiamnál.
Határon innen és túl
– Tizenhét éves koromig édesapámmal együtt vőfélykedtem, akkor megszereztem a jogosítványt, s különváltunk. Bejártam az egész országot, voltam Budapesten, a Dunántúlon, Szegeden, sőt még a határon túlra is hívtak, dolgoztam többek között Szatmárnémetiben és Nagykárolyban is. A lakodalmak fő irányvonala megegyezik szerte az országban, de azért régiónként vannak eltérések is.
– A menyasszonytánc mindenhol megtalálható, de az új asszony tánca, amikor a menyasszony átöltözik menyecskeruhába, csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére jellemző. A násznép lányai, asszonyai körbeveszik az új asszonyt, táncoltatják, a vőlegény pedig próbál átverekedni rajtuk, hogy eljusson a párjához, de nemigen hagyják. Az idők során annyi lagzin vettem részt, hogy megtetszett a rendezvényszervezés. Itt Nyírvasváriban a feleségemmel létrehoztunk egy rendezvényházat, a Szatmár-kaput, vagyis most rendezvényszervezéssel is foglalkozom, ezért kevesebb vőfélykedést vállalok.
Folyamatos fejlődés
Vajon mitől jó egy vőfély? – kérdeztük Majoros Attilától.
– A jó vőfély rugalmas, könnyen alkalmazkodik az adott helyzethez, jó kiállású, tud és szeret is beszélni, s tud vicces lenni. Bár ott a technika, ott a mikrofon, de azért nem árt, ha jó hangja, jó orgánuma van. Ugyanakkor folyamatosan fejlődnie is kell, hiszen változnak a szokások. Gondoljunk csak bele, az én gyermekkoromban még nagyon sok lakodalmat sátorban rendeztek meg, aztán kényelmi szempontok miatt jöttek az éttermek, a rendezvényházak, a kultúrházak. A televízióknak köszönhetően népszerűek lettek az amerikai szokások is, ezekkel mind lépést kell tartania a vőfélynek.
– Ha egy család elégedett a vőféllyel, visszahívják a második, esetleg a harmadik gyermek esküvőjére is. Ha ugyanazokat a verseket mondja, ha ugyanazokat játsszák, mint első alkalommal, akkor unalmassá válik, szükség van új rigmusra, játékra, programra.
– Néha vannak olyan kikötések, hogy mit szeretnének, illetve mit nem szeretnének. Vannak olyan játékaink, hogy inni kell közben. Az egyik fiatal pár arra kér, úgyis iszik mindenki az egészségükre, ne legyen ilyen játék, míg egy másik pár pont arra kér, ott van a vőlegény főnöke, legyen ivós játék is. Olykor táncolós játékot kérnek, hogy felrázzák, megmozgassák a vendégeket.
Szombat este nem volt randevú
Rákérdeztünk arra is, vajon felesége, Elisa asszony egykoron mit szólt a vőfélykedéshez.
– Amikor megismerkedtem a feleségemmel, már javában jártam a lakodalmakat, vagyis természetes volt a számára, ezzel együtt fogadott el. Jól tudta, hogy nyáron szombat esténként nincs udvarlás. Édesapámmal együtt büszke a két fiúra, s örül annak, hogy nem szakad meg ez a szép családi hagyomány. A kislányunk, Anasztázia is közreműködője az esküvőknek, a rendezvényházunkban megtartott polgári szertartásokon szavalattal kedveskedik az ifjú párnak. Minden egyes házaspárra szeretettel emlékszem, és köszönöm nekik, hogy életük egyik legszebb napján velük ünnepelhettem én is – tette hozzá Majoros Attila.