Két világ vív egymással nagy csatát

– Belső lelki drámát mutat meg a Magyar Passió, amiben két világ feszül egymásnak, s vív egymással nagy csatát. Ezekkel a küzdelmekkel mindenki szembesül, amikor döntenie kell ateizmus és hit, erkölcs és liberalizmus, isten és sátán között – ezzel vezette fel a tavaly novemberben bemutatott filmet a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán Eperjes Károly, a film rendezője, egyben főszereplője, aki az alkotás megszületésének körülményeiről is mesélt. 

Tudta, filmre kell vinni 

– Várnai Péter prépost barátom egy súlyos betegség miatt nehezen beszél, és nem tud kiállni a hívek elé, viszont az agya tökéletesen működik. Elkezdett színműveket írni, és amikor az egyiket megmutatta, azt mondta, szeretné, ha megrendezném és én játszanám a főszerepet. Amikor elolvastam, azonnal tudtam, hogy ebből filmet kell készíteni, mégpedig azért, mert úgy jobban rögzül a mondanivalója, és moziban jóval többen is láthatják, mint színházban. Ezért beadtuk a nagyjátékfilm ötletét, és miután nyertünk rá támogatást, megcsináltuk. 

– Voltak kétségeim, elsősorban magammal kapcsolatban: két Covid-fertőzés után nem éreztem magam elég jónak ehhez a filmhez. Több kiváló rendezőt is megkerestem, Szabó Istvánt és Bereményi Gézát is, de mindketten azt mondták: Szami, ez a te filmed. Nem akartam eljátszani a főszerepet sem, felhívtam Benedek Miklóst, de akkor halt meg a fia, Reviczky Gábort, és még Fülöp atyát – Kocsis Fülöp, a hajdúdorogi főegyházmegye érsek-metropolitája, a szerk. – is, aki azt mondta, az imáival segít nekem abban, hogy a film elkészülhessen. 

– Ma már tudom, azért betegített meg kétszer is a vírus, hogy visszakapjam az alázatomat, és ennek köszönhetem a Magyar Passiót. A pályám során sok szép feladat megtalált, és többször kértem Isten segítségét, ezúttal mégis visszahőköltem a feladat súlyától. Ám amikor eldöntöttem, hogy belevágok, olyan alázatos voltam, mint amilyen még soha, ennyire még nem léptem hátra önmagamtól, s közben végig éreztem magam mögött az Istent – mesélte Eperjes Károly, aki szerint mindenféle izmus az egoizmusból ered, és ez vezet a káoszhoz, hiszen mivel mindenki istennek képzeli magát, mindenkinek saját megbocsátásrendszere van. 

Nem gyűlölködik 

– És ha már megbocsátás: Leopold azt mondja Keller főhadnagynak: „bocsáss meg magadnak!”. Ez a mondat nem volt benne a forgatókönyvben, sem rendező, sem színész nem voltam, amikor ezt kimondtam – tette hozzá a színész-rendező, aki úgy fogalmazott: amit csináltak, azon áldás volt, a Magyar Passión lehet érezni az angyali üdvözletet. Nem volt például szélgépük, de amikor erre szükség lett volna, vihar kerekedett és megoldotta a problémájukat. 

– Mindössze 31 nap alatt leforgattuk, és éppen aznap robbant be a Covid 2. hulláma, amikor a bemutatót tartottuk. Emiatt kevesebben jöttek el, de amikor vége lett, az emberek a teremben felálltak és elénekelték a Himnuszt – én még ilyet soha nem tapasztaltam. 

– Minden szereplőnek meg van a saját igazsága, emiatt a film nem gyűlölködik és még az ÁVH-sokat vagy a gyarló papokat is lehet szeretni – Szabó István szerint ez a Magyar Passió legnagyobb erénye. 

Nem tanítják sehol 

– Számtalan családnak van fájdalmas tapasztalata erről az időről, hiszen a film érinti Trianont, a kitelepítéseket, a kuláksorsot és sok olyan időszakot, amiről keveset beszélünk. Amit a Magyar Passió feldolgoz, fontos szakasza a magyar történelemnek, mégsem tanítják sehol. Én is csak azért ismertem a történetet, mert a családomat érintette, de az iskolában erről nem hallottam, a történelemkönyvek nem említik és ez nekem nagy szívfájdalmam. Pedig egyetlen éjszaka alatt likvidálták a katolikus intelligenciát: 1950. június 8-án 12 ezer szerzetest és szerzetesnőt deportáltak, az ország oktatás- és egészségügye a mai napig szenved ettől – ezt mutatja be a film, amiben megjelenik a nagybátyám, a bodajki prépost története is, aki részt vett azon az úrnapi körmeneten, amit vízzel vertek szét – ez a valóságban is úgy történt. Máshol, így például Celldömölkön, s Jászberényben ganajlével csinálták ugyanezt, azzal oszlatták szét a tömeget. Az viszont nem valós, hogy keresztre feszítették őket, de mert nem akartam a szörnyű kínzásokat megmutatni, a kereszt a filmben a szenvedés metaforája. 
 

Átlépi a saját határait

A Magyar Passió 1950-ben játszódik, amikor Leopold atya azon dolgozik szerzetestársaival, hogy a háború után újjáéledő országban a ferences rendet felvirágoztassa. Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza őket ebben, még a háborúban elrejtett kegytárgyaikat is visszakaphatták. Ez az állapot nem tart sokáig. Leopold atyát koholt vádak alapján letartóztatják és, hogy megtörjék, kegyetlen vallatásoknak vetik alá. Volt diákját, a vallásnak hátat fordító fiatal tisztet, Keller főhadnagyot bízzák meg a beismerő vallomás kicsikarásával, akinek az egyre durvább kínzások során a saját erkölcsi határait kell átlépnie.