Ne legyen tabu a gyász, az elmúlás!

Hiánypótló darabot láthatnak a nézők ma, kedden fél nyolctól a MŰvész Stúdióban: az Alszanak a halak? a gyász folyamatát, s az elmúlással szembesülést mutatja be egy kislány szemszögéből. A rendező Pregitzer Fruzsina, Jettét Fridrik Noémi alakítja, az előadás után pedig beszélgetésre invitálják a nézőket, akik kérdezhetnek, s megoszthatják érzéseiket a látottakkal kapcsolatban

A tízéves Jette elveszíti kisöccsét, Emilt. Szembesül a veszteséggel, s miközben megpróbálja értelmezni az értelmezhetetlent, gyermeki őszinteséggel szembesíti a felnőtteket saját elhallgatásaikkal, félelmeikkel. A felnőttek nem tudják, hogyan mondják el azt, ami egy idő után már nem titkolható tovább, ám eljön a pillanat, amikor nincs más, csak az igazság. Erről az igazságról szól Jens Raschke darabja, az Alszanak a halak?, ami segíthet abban, hogy a gyermekek és felnőttek szembenézzenek az élet legnehezebb kérdéseivel és amit a Móricz Zsigmond Színház MŰvész Stúdiójában láthatnak az érdeklődők ma este 19.30-tól. Az előadás rendezője a teátrum művésze, Pregitzer Fruzsina, Jettét a társulat másik népszerű tagja, Fridrik Noémi alakítja.

Beszélgetés az előadás után

– Elértem egy olyan életszakaszba, amikor már nem feltétlenül az a legfontosabb számomra, hogy megmutassam magam, de szeretnék segíteni abban, hogy azok a tehetséges kollégáim, mint amilyen Noémi, megmutathassák képességeiket – felelte Pregitzer Fruzsina arra a kérdésünkre, miért most döntött úgy, hogy kipróbálja magát rendezőként. És hogy miért erre a darabra esett a választása? Azt mondja, a halál és a gyász kezelésével, feldolgozásával sokat foglalkozott, tanult is erről, az édesanyja halála pedig sok mindent megváltoztatott benne ezzel kapcsolatban.

– Amikor elment, foghattam a kezét, láthattam békében belesimulni a mindenségbe és ez sokat segített abban, hogy elfogadjam az elvesztését. 2015-ben egy tatabányai fesztiválon láttam a darabot, ami azóta is foglalkoztatott, és tavaly érett meg bennem a gondolat: szeretném megrendezni. Hálás vagyok a színház igazgatójának, Kirják Róbertnek, hogy támogatott ebben annak ellenére is, hogy tudtam, ez egy nehéz téma, amivel színházban nem találkoznak a nézők, s emiatt előfordulhat, hogy kapunk majd érte hideget, meleget.

Sok családban tabuként kezelik a halált, pedig kutatások igazolják, hogy a fel nem dolgozott gyász lelki problémákhoz vezet.

– El lehet fojtani, ám az ezzel kapcsolatos érzések nem ismernek sem időt, sem teret, s előbb vagy utóbb előtörnek. A gyász fázisain át kell esni, ezt senki sem ússza meg, az előadás pedig segít elindulni ezen az úton. És nemcsak maga az előadás, hanem az azt követő beszélgetések is, amiket azért tartunk fontosnak, mert ott a közönség kérdezhet, kibeszélheti magából az érzéseit. Azért, hogy a nézőket ne érje váratlanul a történet, az egyik volt tanítványom, Kondás Kristóf készített egy kampányfilmet, a színház folyosóján pedig monitoron láthatják a nézők, mire számíthatnak. Szerettem volna egy kicsit lazítani a történeten, és ebben Olajos Gábor volt a segítségemre: megzenésített versekkel s gyermekdalokkal játékos világot teremt, de köszönet jár Pásztor Anna énekesnőnek is, aki megengedte, hogy felhasználjuk a Márti dala című szerzeményét – mondja Pre­gitzer­ Fruzsina, aki azt kéri, hogy azok is nézzék meg a darabot, akik idegenkednek a témától, s csak azt követően alkossanak véleményt.

Gyerekfejjel kell gondolkodnia

Fridrik Noéminek nem voltak kétségei azzal kapcsolatban, hogy elvállalja-e Fruzsina felkérését, ám azonnal elkezdett gondolkodni: vajon miért éppen most kapja meg a sorstól ezt a szerepet.

Az élete és a színház ugyanis korábban számos ponton összefonódott, amikor például eljegyezte a férje, menyasszonyt játszott a színházban, és éppen akkor esett teherbe, amikor a szerepe szerint is gyermeket várt.

– Az élet sajnos rövid időn belül megadta a választ a kérdésemre. A próbafolyamat alatt elveszítettük az anyósomat, és szülőként ott állt előttünk a feladat: szembesíteni kellett a két kislányunkat az elmúlással. A gyermeki lélek tisztasága, egyszerűsége ebben a helyzetben is megmutatkozott, hiszen a helyzetet a maga természetességében fogadták el, míg mi, felnőttek nehezebben dolgoztuk fel a veszteséget. Mindez megerősített abban, hogy erről a témáról beszélni kell, és ugyanezt éreztem akkor is, amikor tesztközönség előtt bemutattuk az előadást.

– A nézők azt mondták, megkönnyebbültek, fellélegeztek, mert végre tudnak mit kezdeni a gyásszal – mesélte Noémi, és hozzátette: bízik benne, hogy a nézőtéren ülők mernek majd sírni, az ugyanis azt jelenti, hogy hat rájuk az előadás, s hogy képesek kimutatni az érzéseiket. A próbafolyamat alatt neki ezen túl kellett jutnia: meg kellett tanulnia sírás nélkül eljátszani a darabot, a másik komoly kihívás pedig az volt, hogy képes legyen egy 10 éves gyerek fejével gondolkodni.

– Jette bejárja a gyász fázisait, az előadás pedig azt is üzeni, hogy e folyamat alatt minden megengedett: szabad jókedvűnek vagy dühösnek lenni, nevetni vagy sírni, de azt is megmutatja, hogy vannak az életünknek olyan szakaszai, amelyeken csak segítséggel juthatunk túl – mesélte a színésznő.