A szívéig hatolt a zene

Rendhagyó programmal várták a napokban a nyugdíjasokat a Nyíregyházi Szociális Gondozási Központ Őz utcai Nappali Ellátó Centrumában. A programsorozat zárásaként Stéh­né Ormai Magdolna és Juhász Lászlóné tartott szeniorörömtánc-foglalkozást.

Megérintette a lelkét

– Nekem már fiatal koromban a szívemig hatolt a zene és a tánc – mondta Juhász László­né. – Nyugdíjasként sem érzem úgy, hogy le kellene mondanom a rendszeres mozgásról. Magdika hívta fel a figyelmemet Csirmaz Szilvia munkásságára, aki Magyarországon meghonosította a szeniorörömtáncot, amely Európában már évtizedekkel korábban nagy népszerűségre tett szert. Elvégeztem egy budapesti tanfolyamot Magdikával együtt, így lettünk táncoktatók Nyíregyházán. Ennek már négy éve.

A szeniorörömtánc kimondottan az idősebb korosztály számára kitalált, forradalmian új, közösségi mozgásforma – olvasható a szeniortanc.hu oldalon. A nyugat-európai országokban már több mint negyven éve működik, de hazánkba csak nemrég jutott el. Nincs szükség sem táncpartnerre, sem előzetes tánctudásra. Az oktató megmutatja, majd gyakoroltatja a csoporttal a rövid koreográfiát, amit meg kell jegyezni. Először speciális, úgynevezett ritmikus beszéddel segíti a tanulást, majd amikor már jól megy, zenére táncolja el a csoport többször is a táncot. A szeniorörömtánc az idős szervezethez igazított, kíméletes sporttevékenység és „agytorna”, ami a legújabb kutatások szerint eredményesen késlelteti a demencia és az Alzheimer-kór kialakulását.

Közösségépítés

Juhász Lászlóné elmondta, a tánccsoportjukat az elismerések sem kerülték el.

– Fontos visszajelzések számunkra a díjak, de nem ezért gyakorolunk – emelte ki az oktató. – Sokkal fontosabb az, hogy ez a mozgásforma kiváló közösségépítő tevékenység, és az köztudott, az idősebb korosztály számára elengedhetetlenül fontos, hogy egy tagja se legyen magányos. Örülni igazán csak akkor tudunk, ha az érzéseinket másokkal is meg tudjuk osztani. Erre is remek lehetőség a szeniorörömtánc, amit csak szívvel és lélekkel lehet csinálni.

– Ez a mozgásforma egy módszer a fizikai és szellemi frissességünk megőrzésére – mutatott rá Stéhné Ormai Magdolna. – Azt szoktam mondani másoknak, amíg táncolsz, biztos nem fáj a térded. Még a mozgásukban korlátozott idős emberek is gyakorolhatják, nekik fejlesztették ki az ülőtáncot. Ennek a táncnak az az értelme, hogy közben teljesen át tudjuk mozgatni a testünket. Mindezt természetesen zenére tesszük, hiszen anélkül nem is lenne értelme.

A két oktató az elmélet után szemléltette is, mit kell tudni a szeniorörömtáncról. Végtelen türelemmel mutatták meg a mozdulatsorokat, amelyeket többször is elismételtettek a megjelentekkel. Volt itt imitált almaszedés, vagy a gyümölcs eldobása. A résztvevők gyakran nevettek, nagyon hamar feloldódott a hangulat. Az ülőtánc hatalmas sikert aratott, pár perc alatt a teremben helyet foglalók mindegyike elsajátította a mozdulatsorokat. Az oktatók hatalmas tapintattal javították a hibákat, majd a foglalkozás második felében körtáncra invitálták a résztvevőket. Erre akkora volt az érdeklődés, hogy két csoportra kellett osztani a táncosokat.