A kefekötő volt a nyerő

A nyíregyházi önkormányzat az Idősügyi Tanáccsal karöltve pár évvel ezelőtt indította el a Meséld el nekem című alkotói pályázatot nyugdíjasok részére.

Vágy az alkotásra

Az idén szinte egybeesett a hatodik pályázat beadásának határideje az ötödik kiírás eredményhirdetésével. A járványügyi helyzet indokolta ezt, hiszen tavaly nem tudták megtartani a díjkiosztót. Ez azonban egyáltalán nem szegte a kedvét Erdélyi Tamásnak, aki átvehette a legjobb pályázónak szóló elismerést.

– Először indultam a pályázaton, de ez nem jelenti azt, hogy eddig távol állt tőlem az írás – mondta lapunknak Erdélyi Tamás. – Sokáig voltam a Nyugdíjas élet szerkesztője. Mindig bennem volt a sajtó szeretete. Igyekeztünk nyomdakész anyagokat csinálni. Szerettem más szövegeivel foglalkozni, csiszolgatni, formázni. Éppen ezért azt sem vettem zokon, ha más javítgatta az én anyagaimat. Megvan a vágyam az alkotásra.

Erdélyi Tamás az édesapjáról írt pályamunkájával lett első.

– Apám, Erdélyi Gyula volt az utolsó nyíregyházi kefekötő. A téma szinte adta magát, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy összeszedtem az emlékeimet, kicsit utánanéztem és már csak írnom kellett. Édesapám annak idején a kisiparosok megyei szervezetének a kultúrmunkása is volt.

– Igazi iparosembernek tartotta magát, sosem szégyellte a munkát, engem is ebből küldött az egyetemre, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Amikor elkészültem az anyaggal, néhány embernek megmutattam. Az egyik ismerősöm azt mondta, nagyon száraz ez az anyag. Azt feleltem rá, száraz bizony, éppen annyira, amennyire a kefekötő munkája.

Poros szakma

Szót váltottunk arról, az iszik mint a kefekötő szólás az egyik magyarázat szerint félrefordítás miatt került be a köztudatba. Egy másik verzió szerint a kefekötőnek mestersége gyakorlása alatt sok por, szösz, vékony szőrszál rakódott le a torkára a levegőből, ezért kellett sokat innia, hogy ezeket leöblögesse.

– Édesapám az utóbbira hivatkozott, ha a pohár után nyúlt, ami gyakran megesett vele, de mindig mértékletes volt a fogyasztásban – mondta Erdélyi Tamás.

– Sajnos, a kefekötő szakma már nem létezik. De nem ez az egyetlen, hiszen ma már szita- és rostkészítővel sem találkozunk, pedig Nyíregyházán ilyen is volt Koppányi Gyula személyében, akit volt szerencsém személyesen ismerni.