Visszaadják a szentélyek régi fényét

Különleges, egyben izgalmas világ a műemlékvédelem, amelynek a törvényszerűségei, szabályai évszázadok alatt kristályosodtak ki, és váltak a jövő számára is meghatározó normává. S hogy ezek mennyire szigorú elvárásokat támasztanak, arra Viollet-Le-Duc francia építész és műtörténész híres bonmot-ja az egyik legjobb példa. A mester a Notre-­Dame helyreállításakor fogalmazta meg, hogy például a „restaurálás veszedelmesebb lehet egy műemlék számára, mint az évszázadok és a népharag pusztításai, mert az idő és a forradalom pusztítanak ugyan, de nem tesznek hozzá semmit”.

A műemlékek védelme és megóvása ugyanakkor nem merül ki restaurátori feladatokban, a történelmi emlékek megmentésének a tervezés, a műemléki, épületszerkezeti, statikai, anyagtani kutatások éppúgy részei, mint a helyes téralakítás, tömegformálás, a részletképzés vagy különféle építési technikák, technológiák és szerkezetek felvonultatása. S amikor minden szakmaterület minden képviselője jól végzi a dolgát, egy-egy építészeti, restaurátori beavatkozás önmagában is alkotássá válhat. Tilos persze mindennemű megtévesztés vagy másolás, visszaállítani egy régi állapotot pedig csakis hitelesen szabad.

Főként két megyében

Mindezt a templomfelújításokról szóló sorozatunk kapcsán tartottuk fontosnak előrebocsátani, s hogy egy kicsit a műemlékvédelem dolgos hétköznapjaiba is belelássunk, Zombor Szabolcstól, a közel félszáz műemlék épületet felújító Zombor Csoport ügyvezetőjétől kértünk kalauzolást a témában.

A két cég szerves összekapcsolódásával létrejött vállalkozás a 23 éves története alatt közel két tucat műemlék templomot állított helyre, mintegy felerészben középkoriakat. Ezért is építettek fel két csapatot, hogy az egyik csak a műemlékekkel, míg a másik egyéb építőipari generálkivitelezésekkel tudjon foglalkozni. Az értékvédelem terén szerzett érdemeikről elég csak annyit mondanunk, hogy a megyében mindössze két ­ICOMOS-díjas templom található – évi több száz műemléki helyreállítás mellett ebből a díjból nem is osztanak évente kettő-háromnál többet –, és mindkettőt (a gacsályi református, valamint a máriapócsi római katolikus kistemplomot) a Zombor Csoport újította fel.

– A fő tevékenységünk elsősorban két megyére korlátozódik, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyére, de dolgoztunk már Romániában is, Nagybánya történelmi főterén három épületet is helyreállítottunk. Második éve a történelmi borvidéken, Tokaj-Hegyalján ugyancsak jelen vagyunk. A munkákra legtöbbször mi is pályázunk, ezek lehetnek nyílt és meghívásos tenderek, de olyan is előfordul, hogy bizonyos magánszemélyek vagy cégek egyből bennünket keresnek meg. Az utóbbira példa az újhutai Bretzeinheim–Waldbott-vadászkastély, de például nyílt közbeszerzési pályázaton nyertük el a tiszadobi Andrássy-kastély vagy a máriapócsi minorita templom felújítási munkálatait – magyarázta a cégvezető.

– Az elvárás, amit irányunkba támasztanak, egyszerűen összefoglalható: értsünk a műemléki helyreállításhoz, és ez minden olyan szakmaterületre igaz kell legyen, ahonnan munkatársakat foglalkoztatunk. Nálunk egy kőműves nem közeledhet egy 500 éves falképhez úgy, mint egy hagyományos vakolathoz. Ugyan a karmesteri pálca mindig a cégvezető, azaz az én kezemben van, mindenki a szakmájának a csúcsát képviseli. Nyilván folyamatosan képezzük is magunkat. Vannak műemléki helyreállítások, amelyek akár több évig eltarthatnak, ezért sem vállalunk nyakra-főre, mert a legügyesebb gárda teljesítőképessége is behatárolt.

Mindegyikhez ragaszkodnak

– Hogy mennyien vonulunk fel egy templomfelújításnál, azt munkája válogatja. Még egy olyan kis középkori templom helyreállításánál is megfordulhat 100-150 ember, mint a máriapócsi. Tiszadobon például csak restaurátori szak­ágból ötféle dolgozott a területen, ki fával, kővel, üveggel, falképpel vagy fémmel foglalatoskodott, de gyakran viszünk magunkkal régészt, művészettörténészt, faszerkezetek korát vizsgáló dendrológust, faanyagvédelmi, épületdiagnosztikai szakértőt. Minden épület új kihívást jelent, mindegyikhez külön-külön ragaszkodunk, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Középkori templomok esetében egyébként is gyakran előfordul, hogy őskeresztény szentélynek készült, majd a reformátusoké lett, vagy éppen idővel rekatolizálták. De minden templom mint szakrális tér hat ránk, megérint az ereje, kisugárzása, mély történetisége. Ha egy területről levonultunk, 2-5-10 év múlva is vissza-vissza szoktam oda térni, hogy lássam, milyen állapotban van az épület az adott pillanatban. Egyszóval külön kedvencet az elmondottak miatt se tudnék kiemelni.

Pályafutásuk óriási kihívása

Zombor Szabolcs arról is mesélt, hogy az eddigi életük legnehezebb és legösszetettebb műemléki helyreállításán éppen most dolgoznak Bodrogkeresztúron, év végére talán el is készül. Az ottani római katolikus templom az eddigi 23 éves szakmai pályafutásuk legnagyobb kihívását képezi.

– Egyébként – ha a kiszabott határidők rövidségét vagy bizonyos templomok tekintélyes méretét nem számítjuk – mindig egy középkori templom helyreállítása bizonyul a legnehezebbnek a maga szerkezeti és egyéb építészeti megoldásaival, még akkor is, ha az elvégzendő munka mennyisége elviekben nem is bizonyul túl nagynak.

MJ