Egy megkésett reformkísérlet a múltból

A trianoni diktátum következtében aránytalan birtokszerkezet jött lére hazánkban, s ez rányomta a bélyegét a legnehezebb sorsú honfitársaink lakhatási helyzetére. Az 1920:36. törvénycikk (az ún. Nagyatádi-féle földreform) a nagybirtokosok ellenállása miatt nem tudta teljeskörűen orvosolni a régóta húzódó problémát.

Állami szociális szervezet

A két világháború közötti időszak falukutatói, népi írói – többek között Illyés Gyula és Németh László – szociográfiai publikációikban hívták fel a kormányok figyelmét a sürgősen megoldandó problémára. Mára már bizonyossá vált, hogy Oláh György Három millió koldus című, 1928-ban írt könyve a valóságot ábrázolta. Mire azonban a konkrét lépések megtörténtek, kitört a második világháború.

Az 1940:23. törvénycikkel létrehívott Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) elsősorban a születésszám emelésére és a gyermekvédelemre létrehozott állami szociális szervezet volt.

Vajon milyen eredményeket ért el a korabeli Nyíregyházán és Szabolcs megyében az ONCSA?

A Nyírvidék megyei napilap 1939 szeptemberében arról számolt be, hogy a város „az eddig megépített sokgyermekes házak számát hárommal gyarapítja”. Ezekhez társult hozzá dr. Korompay Károly kórházigazgató főorvos nemes cselekedete, miszerint kétezer-hétszáz pengő költséggel építtetett meg egy házat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy példáját mások is követni fogják.

Kisebb szünet után 1942 februárjában Szohor Pál polgármester az addigra elvégzett munkákról számolt be: a Kemecsei úti homokbánya keleti oldalán („Áldás-telep”) hét db egyszobás (Egri József kőművesmester), az Orosi/Bocskai utcát a Pazonyi úttal összekötő, az Örökösföldek melletti, korábbi gyepmesteri úton (1943-tól a Család utca nevet viseli) tizenhat db egyszobás házat (Pál Ferenc kőművesmester) épített az ONCSA; „ezek a házak város­széli jellegűek és kettesével, ikerházszerűleg vannak összeépítve”.

Eperfák a kertekben

Az ONCSA az alábbi területen ért el sikereket: Együttműködött a HONSZ-szal (Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége), és kikérte véleményét a lakáshoz juttatások során, előnyben részesítve a hadviselteket.

Megalakult az ONCSA felügyeleti hatóságának körében működő Közjóléti Szövetkezet is – elnöke a polgármester, igazgatója dr. Polinszky Pál (1896–1984) kultúrtanácsos, felügyelőbizottságának elnöke vitéz Putnoky István ezredes, a HONSZ megyei elnöke volt –, székházuk a Luther utca 13. szám alatt működött. Ennek az épületnek a helyén ma egy társasház áll.

A hadiipar támogatására ösztönözték az eperfa-telepítéseket a házak kertjében: pl. az ejtőernyők előállításához a selyemhernyó adta az „alapanyagot”. A felek így érdekeltek voltak a minőségi munkában, hiszen az állam nagy összegű jutalmakat osztott ki a legjobb eredményeket elért családoknak.

Császárszállás-Nagytanyán (ahol 1919 tavaszán a kommün elől bujkált Bencs Kálmán polgármester) nemesített magtermelői kertmunkát végeztek a rozsréti sokgyermekes, szegény családok. Vellich Sándor, a Kertmunkásképző Iskola igazgatója, a mintakertészeti telep vezetője, Westsik Vilmos, a Homokjavító Kísérleti Gazdaság igazgatója és Nagy Sándor kertészeti felügyelő, almanemesítő neve összekapcsolódott a teleppel, amit még németországi szakemberek is csodálva látogattak.

A Család utcai telepet rendszeresen látogatták a zöldkeresztes védőnők, környezettanulmányokat készítettek, a minden értelemben vett józan életre nevelték őket. 1943-ra már húsz családi ház épült fel a Család utcán. Ugyancsak ebben az évben bízták meg azzal Izay Géza előadót, hogy a vármegyében lévő ONCSA-ingatlanokat összeírja.

Aktív hitélet volt jellemző a telepre; Bánhegyi Lehel ferences szerzetes végezte a házszenteléseket az újonnan felépült házaknál, az Evangélikus Nőegylet és a Katolikus Női Szervezetek – Női Mária Kongregáció, Szociális Misszió Társulat, Görögkatolikus Nőegyesület és a Misszió Leányklub – húsvétkor és karácsonykor egy-egy család portáján tartottak közös istentiszteleteket és adományosztásokat. Az 1943-as húsvéti tudósításból kiderül: „Egész kis városrész fejlődött ki ezen a részen, amelynek legnagyobb nevezetessége, hogy ebben a városrészben él a legtöbb gyermek.”

Ibrányban, Kállósemjénben is

A Bessenyei Társaság népfőiskolája az ONCSA számára átengedte az Egyház utca 13. szám alatti épület helyiségeit, a megye 120 hadiárvája javára jótékonysági háziipari kiállítást szerveztek a megyeháza nagytermében, az ebből befolyt összeget az apa nélkül maradt családok között osztották szét.

Bizonyosan volt ONCSA-telep Ibrányban – ezt a nevet őrzi ma is a településrész – és Kállósemjénben; utóbbiról Ilosvai Jenő hősi halált halt nyíregyházi huszár özvegyének és árváinak a telekadományozás során tudósítottak 1943 nyarán, amelyen megjelent Kállay Miklós miniszterelnök is. A család öt hold földet, tehenet és ezer pengős támogatást kapott. A jó szándékú akcióra azonban árnyékot vetett, hogy a területet az egykori Gyulaházi-féle zsidó birtokból osztották ki.

Az utolsó tudósítás a telepről

Kádár Levente államtitkár 1944 tavaszán előadást tartott Nyíregyházán a háború utáni tervekről, célokról: ebben legalább kétszázezer lakás felépítését célozta meg a kormány. A végeredmény jól ismert…

Az utolsó tudósítás a telepről 1944 májusában jelent meg: a budapesti bombakárosultak javára hetvenhárom pengőt gyűjtöttek össze a lakók, amit célba is juttattak. Akik biztosan itt laktak: Gerda Jánosné (10 gyermek), Varga Gyuláné (10 gyermek), Szoták András (többgyermekes), Horváth Ferenc és a Török család (10 gyermek). Érdemes lenne egy végleges névsort összeállítani a közeljövőben.

A Család utcai házsorok képe az évtizedek során jelentősen átalakult: a lebontások, az át- és ráépítések nyomán fokozatosan eltűnnek az egykori lakóházak.

Az ONCSA-telep a két világháború között része volt Nyíregyházának, érdemes legalább az emlékét megőrizni. Akinek van a birtokában korabeli fotó, emlékszik még egy-egy család nevére az egykori szomszédokból, ossza meg velünk ezeket az emlékeit, hogy minél több oldalról legyen bemutatható ez a rövidre szabott história.

Komiszár Dénes

örökösföldi lakos, helytörténész