2021.01.22. 09:59
Kapaszkodót nyújthat az írás
Az internetes lehetőségeket felhasználva mutatja be új kötetét a szerző.
Arról az egyszerű, de nagyszerű ötletről beszámoltunk már lapunkban, hogy Tiszadadán a közösségi ház utcára néző hatalmas ablakait használják fel kiállításokra, ismeretszerzésre. Hamarosan ismét főszerephez jut az ablakgaléria.
– A pandémiás helyzet még mindig nem teszi lehetővé, hogy a megszokott módon, százan-százhúszan összegyűljünk a közösségi házban, s tehetséges diákok hangszeres előadásával, esetleg helyi alkotók fotó- vagy festménytárlatával összekötve rendezzük meg a magyar kultúra napját, ahogyan azt mindig is tesszük. Az egészségügyi veszélyhelyzet ellenére az évente szokásos, dadai kötődésű verseket-anekdotákat tartalmazó új kiskötetem bemutatója azonban ezúttal sem marad el. A verseimet a magyar kultúra napján, vagyis január 22-én 17 órától a közösségi oldalamon az online térben és részben az ablakgalériában is hallhatja-láthatja a közönség – tájékoztatta szerkesztőségünket ifj. Kovács Géza közművelődés-szervező.
Testben és lélekben
– A korábban már jól bevált ablakgalériánk ismét jó szolgálatot tesz majd. Részben a magyar kultúra, részben az identitást erősítő helyi kultúra kincseit, értékeit mutatjuk be. Kölcsey Ferenc örök érvényű gondolatai és a Himnusz mellett az ablakba teszünk Tiszadadához köthető könyveket, irodalmi alkotásokat, képző- és iparművészeti tárgyakat, de bemutatjuk fényképek révén a tehetséges néptáncosaink fellépéseit is. S talán nem meglepő, hogy egy ablakfelület a helyi gasztrokultúrát is bemutatja majd, hiszen településünkön a tradicionális magyaros ételek és a többgenerációs családi receptek alapján készülő hagyományos sütemények mellett kiváló pálinkák és remek száraztészták is kötődnek a településhez.
A korábbi vírusmentes években a hasonló jeles események alkalmával valamennyit meg is kóstolhattuk. S ha már a léleknek magyar táplálékot adunk, miért ne részesítenénk hasonlóban a testet is? Gyors, változó, átalakuló világban élünk, ennek ellenére vallom, hogy a magyar hagyományokhoz ragaszkodnunk kell, az identitástudatot növelő nemzeti és helyi értékeket pedig olyan kincsként kell őriznünk és megbecsülnünk, hogy ne csak nekünk, de az utánunk jövő generációknak is biztos támaszuk legyen – mondta a népművelő szakember.
Sajátos hangú versek
Ifj. Kovács Géza új kötetének az előszavát Nagy Edina, a Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatója írta: „Tizenötödik zsoltár – Versek és prózák múló időről-eljövendőről címmel lát napvilágot ifj. Kovács Géza tizedik kiskötete, vagy ahogyan ő nevezi, a »farzsebes füzet«. Harmincnégy új versének sajátos hangjára elég egyszer felfigyelni, hogy többé ne tévesszük össze senki máséval. Azt szeretem kortárs verseiben, hogy valóban rólunk szólnak, a jelenben íródnak, s benne vannak a XXI. század kihívásai. Az új kiskötet művei örvényszerűen ragadják el az olvasót. Olyan tájakat, embereket, élethelyzeteket tárnak elénk, ahol a képzelet szárnyán önmagukkal, réges-rég átélt élményekkel tudunk újra és újra azonosulni. A sorok néha könnyed, néha merész hangulatúak, néha ironikusak és humorosak, de fellelhető bennük a kimondatlan félelem és az elmúláson való töprengés is. Életszagúak-életszerűek. Személyes élménnyel teltek. Szólnak a családtagokhoz, a barátokhoz, a kulináris élmények szereplőihez, a »Szentgyörgyi« Violához, de az éjszakához, szabadsághoz, bezártsághoz, a frontvonalak mai hőseihez egyaránt. S nem utolsósorban Istenhez, akit szolgálni alázattal lehet.
Szeretet és tisztelet
A költőnek hitvallása is a XV. zsoltár, s az, hogy élni így érdemes. Hiszi, hogy az írás áldás, mellyel kapaszkodót nyújthat, s önzetlen küldetés a kiskötetek elajándékozása. A prózák, az anekdoták – melyek sokszor szívbemarkolóak, sokszor pedig örömkönnyeket csalnak az olvasó szemébe –, semmihez sem fogható módon idézik meg képzeletünkben a nagyszülők feltétel nélküli szeretetét és gondoskodását. Ezekben a történetekben felelevenedik a költő hagyományok és kultúra iránti szeretete és tisztelete is. Ahogy a régi idők, letűnt korok hangulatát, emlékeit, értékeit műveiben visszaidézi, az olvasó akaratlanul is érzi, de akár ki is mondja magában, hogy igen, ezt én is újra akarom élni, látni, érezni…”