Építőköveik a családok

– Nem gondoltam annak idején, amikor még a Szent Imre Gimnázium a Magyarok Nagyasszonya- társszékesegyházban tartotta az iskolai tanévnyitóit, és ott ültem diákként, hogy egyszer én leszek ennek a nagytemplomnak a plébánosa... Örök rejtély, hogy a Jóisten és az ember útja hogyan keresztezi egymást – emlékezett vissza Csordás Gábor atya, aki tavaly december 15-étől a Magyarok Nagyasszonya Főplébánia plébánosi tisztségét tölti be. Arról kérdeztük, milyen érzés átvenni a hivatalt, menedzselni a plébániát.

– Felföldi László atya – aki immár a Pécsi Egyházmegye püspöke – egy jó struktúrát épített fel. A családokkal való törődés mindig is a szívügye volt, a hívek közötti kapcsolattartás elősegítése, hogy élő közösséggé váljon a templomi gyülekezet. Egy ekkora méretű városban szükség van olyan alkalmakra, amelyek közelebb viszik egymáshoz az embereket. Nem szeretnénk, ha elmagányosodnának az időseink, öröm látni, ha a templomi mise után odafordulnak egymáshoz, és megkérdezik: „Hogy vagy?” A fiatalok és a családok esetében is az a célunk, hogy ismerjenek meg egy összetartó, segítőkész közösséget, ahová tartozhatnak. A falvakban, ahol mindenki ismer mindenkit, sokkal könnyebben megy ez, mint a nagyvárosokban – jegyezte meg a plébános, aki a megyeszékhelyen tanult, jól ismeri az itt élőket.

Úgy tartja, Nyíregyháza egy befogadó város, a nyitott szívű emberek pedig értékelik a vallási közösségek kohézió­ját, az egyházak társadalmi szerepvállalásait.

Összetartani a közösséget

– A nyíregyházi egy nagy plébániának számít az egyházmegyében, ahol a lelkipásztori feladatok mellett a munkám jelentős részét a menedzsment teszi ki, összefogni a munkatársakat, a paptestvéreket, jelenleg öten teljesítünk itt szolgálatot. Elsősorban a papi hivatásra vagyunk felkészülve, egy plébánia vezetése speciális kihívás, bár én korábban a Budapesti Központi Szeminárium prefektusa voltam, a gazdasági igazgatója, így az ott szerzett tapasztalataimat az új tisztségemben is kamatoztathatom. Az eddigi megbízatásaimat érintetlenül hagyva nevezett ki Palánki Ferenc püspök atya, ami azt jelenti, hogy többek között az egyházmegyei karitász munkáját is tovább koordinálom. Természetesen ebben a rendkívüli helyzetben rendszeresen segítjük a rászorulókat.

– Tavaly tavasszal sok millió forint értékben osztottunk ki élelmiszereket, télen tűzifát, amit ez év elején folytatunk. Nehézséget jelent, hogy a karitászszervezetek önkéntesei idősek, éppen az a korosztály, akikre a járvány idején vigyáznunk kell, emiatt főként azokat aktivizáljuk, akik nem tartoznak a veszélyeztetettek közé. A segélyszervezetek tartóoszlopai a települési szintű csoportok, leginkább helyben látják, kik azok, akik bajban vannak, és oda jut el a segítség, ahol szükség van rá.

– A tárgyi, anyagi támogatáson túl az időt értékelik leginkább a bajbajutottak, hogy ott vagyunk mellettük, van kivel megosztani problémájukat, lelket öntünk beléjük, mert ha valaki lelkileg elindul a lejtőn, nagyon nehéz visszahúzni a mélyből – mondta el a plébános, és hozzátette, éppen most, amikor a legjobban szükség lenne az egyházakra, nem tudnak találkozni az emberekkel, ez egy visszás állapot. – Olykor-olykor heves diskurzus kíséri ezt az állapotot, az egyházakon belül is, mert nem lehet teljesen bezárnunk és az online térben navigálni híveinket. Legalább most annyira nyitva lehetnek templomaink, hogy akiknek nagyon nagy szüksége van ránk, eljöhetnek – a megfelelő járvány­ügyi szabályok betartása mellett. Úgy érezzük, ez az állapot szétmorzsolja közösségeink építőköveit, a templomba járó emberek körülbelül egynegyedét elveszítették az egyházak, reméljük, csak átmenetileg, és visszatérnek hozzánk, amint lehetséges – fejtette ki gondolatait Csordás Gábor.

Hagyományőrzés

Majd a plébániára visszatérve elmondta: – Ebben a városban szüksége van az embereknek a mély, lelki életre, ez látható például egy úrnapi körmenetben, amibe a város szinte összes felekezete bekapcsolódik. Ugyanígy öröm látni, hogy milyen sokan részt vesznek egy virágvasárnapi keresztúton. Ezeket a hagyományokat szeretnénk megőrizni Nyíregyházán, csodálatos templomunkat pedig még inkább bekapcsolni a helyi kulturális életbe.

Névjegy

Csordás Gábor Nyíregyházán született (1982). Pappá szentelték: Máriapócson 2007. július 19-én.

2009: káplán Nyíregyházán (Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház)

2009–2010: káplán Debrecenben (Szent Anna-székesegyház)

2015: püspöki titkár – Debrecenben

2011–2015: egyetemi lelkész – Debrecen

2015–2020: a Budapesti Központi Szeminárium prefektusa

2020: plébános – Nyíregyháza-Borbánya, ettől az évtől egyházmegyei karitászigazgató is

2020. december 15.: plébános– Magyarok Nagyasszonya Főplébánia Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Lelkipásztori Intézete igazgatója