Az Aranyhang a Dunában

Akik nem ma cseperednek, azok még emlékezhetnek a rádió Jó ebédhez szól a nóta műsorára. Jócskán akadtak családok, akik a vasárnapi ebédet pontosan ehhez a műsorhoz igazították, így a húsleves mellé felcsendültek a meghangszerelt műdalok is. A magyar nóta hungarikumnak számít, és csak nem akar kimenni a divatból. Addig biztos nem, amíg nem csupán hallgatói, de lelkes művelői is vannak a műfajnak. Az utóbbiak közé tartozik a nyíregyházi Aranyhang Dalárda, amelynek tagjai a napokban a Duna Televízió felkérésére fakadtak dalra a csatornán látható Jó ebédhez szól a nóta műsorhoz.

Nótaszótól zengett múlt hét csütörtökön a sóstógyógyfürdői pihenőpark, ahol az Aranyhang Dalárda tagjai fakadtak dalra a Duna Televízió felkérésére. A Magyar Rádió legendás, Jó ebédhez szól a nóta című műsorának – amely immár a „Dunán” látható vasárnaponként, több generáció örömére – küldetése máig ugyanaz: szórakoztatni s közben népszerűsíteni a gazdag magyar nótakincset s annak őrzőit, képviselőit. Így esett a stáb választása megyénkben a 20 főt számláló Aranyhangra, amely minden hónap első hétfőjén az egyik nyíregyházi étteremben tart jóízű összejöveteleket.

Régi dalok új köntösben

– Befogom a lovam, Réten, réten, Házunk előtt bólingató akácfa, Jegenyefán fészket rak a csóka – ezeket a nótákat adtuk elő a forgatáson – kezdte Szaszala László, a dalárda alapítója, aki a kezdet kezdetét is felidézte: – Édesanyámnak csodálatos hangja volt, apám is kiválóan énekelt egy dalárdában, szóval gyermekkoromtól magamba ittam a nóta szeretetét, tiszteletét. Hét éve, egy baráti összejövetelen, kiadós nótázás után úgy döntöttünk, megalakítjuk a nyíregyházi nótaszeretők klubját, az Aranyhangot, és elsősorban, de nem kizárólag, a magunk örömére énekelünk Nyíri Szabó Sándor nyíregyházi nótaénekes művészeti vezetésével. Azóta számos sikeres fellépésünk volt baráti összejöveteleken, falu- és városnapokon, országos rádió- és televíziós műsorokban. Legnagyobb örömünkre a velem egyidős, 75 esztendős születésnapját ünneplő megyei napilap, a Kelet-Magyarország is rendszeresen publikál a történéseinkről, szívügyeként kezelve a magyar nótát mint hungarikumot – folytatta az alapító, majd hozzátette: meglepődve, s egyúttal örömmel konstatálja, hogy a világ nem változik, a mai mulatós slágerek többsége is a régi nótákba „kapaszkodik”, divatosak a dalfeldolgozások, s ahogy egykoron, ma is közösségformáló erejük van, amelyekből barátságok, szerelmek, nem egyszer gyerekek születnek...

„Megyésített” nóták

„Honnan ered önben a nóta szeretete? Vannak-e tipikusan szabolcsi nóták? Megtalálják-e a közös hangot a mai fiatalokkal?” – faggatta Nyíri Szabó Sándort, az Aranyhang Dalárda művészeti vezetőjét Szeker-Szilágyi Annamária, a Duna tévé szerkesztő-riportere.

– A nóta szeretete nálam amolyan kulturális atyai örökség, hiszen édesapám 40 évig volt református kántor, minden vasárnap és ünnepen orgonált a templomban, csodálatos hangja volt, és tengernyi nótát tudott. Huszonévesen, 1968-ban indultam el az első „Nyílik a rózsa” versenyen, ám csak jóval később, a Hajdúböszörményben és Nagyszénáson profi kategóriában elért első versenyhelyezések tudatosították bennem, hogy a nótaéneklés világában a helyem. Az azóta megjelent lemezeimet elkapkodta a nótakedvelők tábora, a nótagáláimon telt házas a közönség. A mai fiatalok, legyen szó (házi)buliról vagy lagziról, vevők a nótákra, minden jó magyar dal gyökere ez! Vannak megyénkhez köthető, illetve „megyésített” nóták, ilyen például a forgatáson előadott „A szabolcsi kertek alatt” című dal is. Az Aranyhang Dalárda pedig a nyíregyházi gőzmalomba viszi megőrölni a búzát, és a nyíregyházi kaszárnyát, kovácsot emlegeti a nótáiban! – felelte a művészeti vezető.

Nyíri Szabó Sándor: A szabolcsi kertek alatt

A szabolcsi kertek alatt az idén sok alma maradt a fákon,

Ilyent én még sose tettem, de most én csak félig szedtem a zsákom,

Édes csókra volt énnékem szomjas a szám,

Így maradt sok piros alma az ágon,

Nyíregyházi barna kislány, te vetted el az eszemet a nyáron.

Ott talált rám a szerelem, ahol a sok alma terem a fákon,

Jövő nyáron én, úgy hiszem, a határba ki sem viszem a zsákom,

Almánál is édesebb, ha csókol a szád,

Nem bánom, ha mind ott marad az ágon,

Nyíregyházi barna kislány, csak én újra tiéd legyek a nyáron!

PI