Nemzedékeket nevelt művészetszeretetre

„Tizenkét évesen már járhattam Finnországban, két év múlva eljuthattam Velencébe, egy óriási hajón utaztunk, és jó érzés volt azzal a csapattal kalandozni.” „Gyerekkorunk meghatározó csapata volt a Zsenge Színpad, az érzés máig elkísér. Na és a dalok…! Gyakran dúdolgatom őket, ami előcsalja szívemből az emlékeket.” Két visszaemlékezés – a több tucat közül –, a hála és köszönet hangján. Az egyiket a Londonban élő Éles Marianna, a másikat a Kaliforniában élő Németh Zoltánné Horváth Andrea küldte el egy kerek jubileum alkalmából. A címzett egy nyíregyházi pedagógus, Nagy Zoltán, aki szinte minden percét a gyerekeknek szentelte. A nevéhez kötődő gyermekformáció, a Tini Show Premier Stúdió idén ünnepelheti 30 éves jubileumát. Ennek, a zenének, illetve a képzőművészetnek az apropóján beszélgettünk.

A gyermekkor emlékei

– Szép kerek évforduló, és ha a jogelődjét, a Zsenge Színpad 10 esztendejét hozzávesszük, már negyven. Vaján kezdtem a pályát, és emlékszem, óralátogatásra jöttek hozzám az idősebb kollégák, én pedig gitároztam a gyerekeknek: Gazdag Erzsi versét, a Haszontalan szélgyerek címűt zenésítettem meg. Aztán jött a lánycsapat, persze volt köztük fiú is egy számhoz, amiben nagyokat kellett fütyülni. Csak saját dalokat énekeltünk, és sorra nyertük a díjakat, okleveleket. Közben bevittek katonának, onnan is visszajártam. A gyerekek azóta felnőttek, és szétrebbentek a világban, de tartjuk a kapcsolatot – kezdte a történetüket Nagy Zoltán. Csakhogy itt meg kell állnunk egy pillanatra. A fiatal tanító-népművelő – később rajztanár, ma pedig vizuális- és környezetkultúra-mestertanár – saját családjából hozta a zene szeretetét, ahol mindenki komolyzene-­rajongó volt, többen zongoráztak is. – Apámnak – aki városi hivatalnokként sokfelé megfordult – páratlan hanglemezgyűjteménye volt, a sok opera- és operettfelvétel mellett például az elsőként kiadott Radetzky-induló. Egyszer Vitray Tamás be akarta hívni miatta egy műsorba, de apám nem szeretett szerepelni, ahogy én sem, és nem ment. A zene viszont éjjel-nappal harsogott a szekrény nagyságú zenegépünkből, hétvégeken az egész udvarházunk azt hallgatta a nyitott ajtón át. Ezeken nőttem fel, de a fülemben van a korai beatkorszak minden dallama, vagy például imádtam a táncdalfesztiválokat. A szüleim zeneiskolába küldtek, ott tanultam nyolc éven át zongorázni, majd a híres zongoratanárnő, Kvanduk Lola magántanítványa lettem, és színötössel végeztem. Pedig apám lakatosinasnak szánt, végül a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba írattak. Ott is volt egy zenekar, ahol billentyűztem, az vagy két hónapig élt csupán – sorolta Nagy Zoltán.

Sorra jöttek a sikerek

– Szóval sokat ingáztam Vaja és Nyíregyháza, illetve a laktanya között, és állandóan fütyörésztem. Sorra jöttek a dallamok. Kemény rockos nem vagyok, leginkább a dallamos, latinos muzsikát szeretem. A zenéim is ilyenek. Vaja után áthívtak nyíregyházára tanítani, itt született meg a Tini Show – haladtunk tovább. Ekkor már a dalok mellé látványos, de egyszerű koreográfiák is társultak, hiszen ma az ezernél is több gyereket számláló Tini Show-családban nem mindenki tudott jól énekelni. Nagy Zoltán szinte a város minden zene- és táncpedagógusával kapcsolatba került, még a 4 for Dance két táncosa is náluk alkotta meg az első koreográfiáit. Később, amikor a felnőtté válók is vissza-visszatértek fellépni, a névhez hozzácsatolták a Premier Stúdió elnevezést.

Konferálta őket Antal Imre a Korona Szállóban, felléptek a Népstadionban Mikola Péterrel egy színpadon, külföldre jártak, körbekalapozták a Balatont, végigénekelték a környező, határon túli magyarlakta területeket. A Gyimes-völgyi hét faluba például soha nem mentek üres kézzel, vittek könyveket, édességet, Kárpátaljára pedig kávét. Egyszer a próbahellyel szemközti Kisgazda pártirodában meghallották a Nem ezt ígérted, Józsi! című dalukat, és ennek a híre Torgyán Józsefhez is eljutott. A pártelnök aztán vitte őket nagygyűlésre, a Hősök terére, és elhalmozta a csapatot minden jóval.

Büszke a magyarságára

Nagy Zoltán – aki ma már nyugdíjas – mindezek mellett írt mesemusicalt a nagyváradi M.M. Pódiumnak, illetve filmzenét is, ha azt kértek. És akkor még nem ejtettünk szót a képzőművészeti vonalról, hiszen az ügyes kezű, karikaturistának ugyancsak remek, négy művészeti iskolában jelenleg is tanító rajztanár Tini Art csapata e területen szintén sorra nyeri a versenyeket. Viszi is a gyermekeit minden évben a felvidéki Tornaljára, kedvenc bázisukra egy kis jutalmazó, csapatépítő táborozásra.

Nagy Zoltán a magyarságát is büszkén viseli: – Engem így neveltek, amikor a Szabad Európa Rádió 1956 után bemondta, hogy minden bátor magyar tegyen az ablakba egy gyertyát, az édesapám levitt a pincébe: „Mi itt gyújtunk egyet.”

Miután a keze alól ismét kifutott egy korosztály, most újrakezdte egészen kicsikkel, akiknek egy kárpátaljai táncpedagógus tanít koreográfiát. – Csinálom, amíg bírom – mondja. És persze teszi – tandíj nélkül, pályázati pénzből és kis nyugdíjból.

MJ