Lesz még szőlő, lágy kenyér és HangyAranka

Alighanem sokan örülnénk annak, ha Vitéz László végre nem csak az ördögöket kalapálná el, hanem a koronavírust is. Erre a megállapításra jutottunk a napokban Kerekes Jánossal, a Burattino Bábszínház bábművészével.

A színház nézők nélkül, illetve a bábszínház gyermekek és szülők nélkül ugyanúgy elképzelhetetlen, mint ház edénycsörgés nélkül vagy fény árnyék nélkül. Márpedig most csendes a nézőtér, kényszerpihenőre mentek a bábok is, nem csoda, ha a mozgatóik nehezen élik meg mindezt.

– Március 14-én, vagyis több mint egy hónapja tartottuk az utolsó előadásunkat. Szombati nap volt – indultunk a járványhelyzet elejéről Jánossal.

Megbeszélés szerdánként

– Aztán lemondta a lekötött vasárnapi bábelőadásokat a Sóstó Hotel is, és bár május végére lekötöttek egy időpontot, félő, hogy elmarad az is. A bábszínház kihalt most, bár szerdánként többen is bejárunk. Így tartjuk egymásban a reményt, és készülünk a remélhetően mihamarabbi újrakezdésre.

Maradt még egy előadás a bábos bérletsorozatból, ami járna a közönségnek, és amit mi, ha újra gyerekeket tudna fogadni az óvoda, akár ott helyben is meg tudnánk tartani.

– Mindenki otthon dolgozik, szerdánként viszont megbeszéljük, ki mivel haladhatna előre, egy hét múlva pedig megnézzük, ki mire jutott. Egy új darabbal is készülünk, Mese a rongyos zsákból a címe, és ehhez készülnek a bábok, a kellékek és jelmezek és a nagy zsák. Mi legalább be tudunk menni a Korzó épületébe, de hallottam olyan művészeti csoportról, akik a próbahelyükre se mehetnek.

– Szerencsére a nézők ennyi idő alatt még nem felejtettek el. Nemrég megkeresett bennünket egy online műsorokat szolgáltató cég, valami érdekeset kértek tőlünk. Mivel korábban készítettünk filmfelvételt a bábműsorainkról, az egyiket digitalizáltuk és elküldtük. De eszünkbe jutott, hogy mi is kitehetnénk a Facebook-oldalunkra, ha jól emlékszem háromszáz–négyszáz nézője lett – sorolta János.

Szerencsére képeztek némi tartalékot, most azt próbálják okosan beosztani. Egyelőre a megélhetésük sincs veszélyben.

Kerekes János már nyugdíjas, Bóta Gyula éppen most lett az, Agyagási Edit és Kocsmár Regina pedig a munkaügyi központban kapott munkát. Rajtuk kívül a hétvégi beugrók is dolgoznak.

Egyedül egy raktárnak elkért ingatlant kellett visszamondaniuk a Sávház alatt, amit ugyan haszonbérleti szerződéssel ingyenesen kaptak meg az önkormányzattól, de később meggyűlt a bajuk a közüzemi szolgáltatókkal, ami a Korzónak járó bérleti díj mellett, pláne most, kitermelhetetlen. Kipakolják, és ismerősöknél szerencsére néhány hónapig meghúzhatják magukat.

– Nagyon hiányzik a közönség – tértünk vissza az aggasztó jelenbe. – Mivel egyedül élek, néha azon kapom magam, hogy csak azért is bemegyek szerdánként, hogy legalább a bábokhoz szóljak. És ezzel nem vagyok egyedül.

Mindenki visszasírja a régi életét, de közben képezzük is magunkat. Bábosszakmai videókat nézünk, vagy éppen verseket írogatunk az új darabunk két dalocskájához.

Bepótolják az ünnepséget

– A koronavírus a március 23-ára, vagyis a bábjátszás világnapjára tervezett jubileumi rendezvényünket is ellehetetlenítette, de végül is egész évben 20 éves a bábszínház, és az ünnep nem maradhat el. Mindent bepótolunk az első kínálkozó alkalommal, és a nézőink egy különleges meglepetésre is számolhatnak – tett ígéretet a népszerű bábművész.

MJ