Koncert helyett ötletelnek

– Ez most a kreatív ötletelés időszaka – így foglalta össze röviden a Talamba Ütőegyüttes jelenlegi helyzetét Zombor Levente, aki, a zenésztársaihoz hasonlóan megpróbálja a jót meglátni ebben a nem könnyű időszakban.

Otthon gyakorolnak

Az együttes két tagjai is nyíregyházi – Levente mellett Szitha Miklós pályafutása is a szabolcsi megyeszékhelyen indult –, de hosszú ideje Gödöllő az otthonuk. Évek óta a város kulturális intézményében, a Művészetek Házában tartják a próbáikat, de mivel a járványhelyzet miatt az is bezárt, nem tudnak együtt próbálni. Azért, hogy szellemileg és technikailag is karban tartsák magukat, otthon gyakorolnak. Bizonyos hangszereket hazavittek, ami egyrészt a gyakorláshoz kell, másrészt mivel ketten is tanítunk, az online oktatáshoz is szükség van az eszközökre.

Megpróbálják tartani a közönséggel a kapcsolatot, így folyamatosan azon gondolkodnak, mivel tudnának előrukkolni. Videókat készítenek, amiket megosztanak a követőikkel, de új dolgokon is törik a fejünket.

Kertészkedik, kenyeret süt

– Ennek a helyzetnek van jó oldala is – mondta lapunknak Levi. – Szerencsére évek óta rengeteget koncertezünk, ami azzal jár, hogy csak nagyon kevés időt tölthetünk a családunkkal, most viszont reggeltől estig együtt lehetünk. Ez egy szeretetteljes időszak, amit nagyon élvezek. Egyébként látszik, hogy itthon vagyok: minden fűszálat ismerek a kertben, rendezgetem a leandereket, kenyeret sütök, és szinte nem telik el úgy nap, hogy ne gyújtanánk be a kemencét: sülnek a húsok, készül a kürtős kalács.

– Kellemesen telnek a napok, de ha azt mondanák, hogy ez mondjuk júniusig tart, biztosan sírva fakadnék. Mert mi nemcsak férjek és családapák vagyunk, hanem zenészek is – mindannyiunk élete a Talambával együtt teljes: a próbákkal, az utazásokkal, a koncertekkel.

Olyan ez, mintha versenylovakat hosszú időre karámba zárnának: rövid ideig biztosan élvezik a pihenést, de azután szükségük van az edzésre, a versenyre.

– Nekünk június 30-áig 73 koncertünket mondták le, és egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz utána. Az a szerencsénk, hogy a január és a február nagyon erős volt – általában nem ez a jellemző –: közel hetven előadásunk volt, így anyagi értelemben egyelőre nincs gondunk, de hosszú távon ez az állapot nehezen lenne fenntartható.

Bizonytalan helyzet

– És persze az is nagy kérdés, hogy mi lesz, ha lecseng a járvány: prioritást élvez-e majd a kultúra, az önkormányzatoknak vagy akár az államnak lesz-e arra pénze, hogy a korábbi szinten finanszírozza az együtteseket, fesztiválokat? Az sem mindegy, hogy az emberek hogyan reagálnak majd arra, ha végre kiszabadulhatnak a négy fal közül: akarnak-e, tudnak-e újra koncertre, színházba menni? Bizonytalan a helyzet, és bármennyire is jó itthon, nagyon jó lenne tudni, mikor térhet vissza az életünk a régi kerékvágásba.

– Tavaly év végén a Művészetek Palotájában megtartottuk a jubileumi koncertünket, ami hatalmas siker volt, és úgy indultunk neki a 21. évünknek, hogy egy újabb szintre szeretnénk lépni. Ahogy említettem, az év elején rengeteg fellépésünk volt, de a közönséggel legutóbb március 7-én egy telt házas gálakoncerten találkoztunk. Vettünk egy új hangszert, egy öt oktávos marimbát, és ahelyett, hogy szeretgetnénk, csak áll egy helyben – és ennek nem így kellene lennie.

SzA