Amit egy messzi galaxis adni tud

Ha nem is hibátlan, de szórakoztató befejezést nyert a Star Wars-saga.

Már akkor tudtuk, hogy egyszer véget ér, amikor a film­folyam szülőatyja, George Lucas megígérte a folytatásokat. Később kiderült, lesz előzmény, de lezárótrilógia nélkül. Aztán 2015-től a Disney mégiscsak kiengedte a szellemet a palackból, ami a megrögzött rajongó számára Pandora szelencéjének bizonyult. De végre eljutottunk a Skywalker-saga befejező részéhez.

Aligha vállalták volna sokan (ha csak nem a kasszánál, a bérezésnél), ami J. J. Abramsra várt: méltóképpen befejezni a világ ma már leghíresebb, galaktikus léptékkel mérhető űroperáját. Pontot tenni egy álom végére, mindenki megelégedésére, ráadásul egy olyan férfi után, aki meséjét képes volt nemzedékek álmává tenni. Csaknem öngyilkos vállalkozás.

Emlékezzünk, már az ötletgazda, Lucas is elvétette a mértéket a folytatással, belefeledkezve a digitális varázslatba! Mindezt tovább rontották az „egeres” álomgyár kiválasztottjai: Abrams, de főleg Rian Johnson, fütyülve Georgie tanácsaira. Az előbbi túl óvatosan indított, az utóbbi pedig merész újítóként szinte meggyalázta az eposz misztériumát. Ráadásul valamennyien belegabalyodtak a mágiába és a gigászi megjelenítésébe. Akkorára duzzasztották az erőt, hogy a végére hiteltelenné vált az erőlködés. A rajongók ötlettelenséget kiáltottak, a idősebbek alighanem elveszített ifjúságukat is siratták sértett morgolódásukban.

A csorbát tehát Abramsnek sem sikerülhetett maradéktalanul kiköszörülni a lezáró részben, pláne Carrie Fisher (alias Leia) váratlan halálát követően. De igyekezett, egy-egy jelenetben vezekelni, magyarázkodni is képes volt. Ám összes gyengesége ellenére néhány cinkelt lapot mégiscsak eldugott a kabátja ujjába. A látványba beleadott apait-anyait, írótársaival sikerült érzelmileg jobban megalapozni a sztorit. Pihenni is alig engedte a nézőt, pörgetve a mesét. És ami a legfontosabb, jól tudta: a nosztalgikus érzésekért vissza kell vinni a nézőt múltjának legszebb pillanataiba. Negyven év távlatából állítjuk (e sorok írója 14 éves volt az első rész hazai premierjekor), talán mi régi galaktikus vándorok se vágytunk annál többre, mint visszajutni a Tatooine porába, hogy még egyszer utoljára belenézhessünk a kettős naplementébe.

MJ