Őszinte vallomások a szülőföldről

Könyvbemutatóra érkeztek a vendégek az elmúlt pénteken a geszterédi Gajdos János Művelődési Házba. A Geszterédi Aranyszablya Társaság kiadásában megjelent ugyanis az Ők, harmincan című geszterédi arcképcsarnok, amelyben a településen élő, valamint a településről elszármazottak vallanak a szülőfaluhoz fűződő kapcsolatukról, a helyi közösség erejéről.

Itt vannak otthon

Id. Törő András moderátor köszöntötte a vendégeket, majd Tamási Áronnak azt a gondolatát idézte, hogy ,,azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódva kijelentette, hogy a könyv harminc szerzője – bárhol is éljenek – Geszteréden van otthon, majd elmondta Fodor Ákos: Arcképcsarnok című versét.

Rácz János, a Geszterédi Aranyszablya Társaság elnöke a könyv megszületésének előzményeit idézte fel. Mint a jelenlévők megtudhatták, 3-4 évvel ezelőtt Geszterédi arcképcsarnok címmel dokumentumfilmet szeretett volna forgatni azokról, akik sokat tettek a szülőfalujukért. Idő hiányában a dokumentumfilm még nem készült el, ám közben megjelent a Széchenyi 2020 pályázati kiírása, s az adta az ötletet feleségének, Erzsébet asszonynak, hogy a tervezett dokumentumfilmben szereplő személyek írják le életüket, pályájukat, munkásságukat, a lakóhelyhez fűződő kapcsolatukat, s ezek a vallomások egyrészt alapjául szolgálhatnak majd a filmnek, de önállóan könyv formájában is megjelenhet.

– Remélem, szép és tartalmas olvasmány lesz ez a könyv, köszönöm a feleségemnek az ötletet – mondta Rácz János. – A filmforgatás is megkezdődött, Varga Gyuláról és Bujdosó Mihályról már el is készültek a felvételek. Sajnos, Bujdosó Mihály már nem érhette meg a könyvbemutatót sem, pár hete végső búcsút vettünk tőle. Az emlékét kegyelettel megőrizzük. A jelenlévők egyperces néma felállással tisztelegtek az egykori tanácselnök emléke előtt. A gyász pillanatai után Rácz Jánosné Horváth Erzsébet szerkesztő mutatta be a könyvet.

– Sokakban felvetődhet a cím, hogy vajon miért harmincan és miért ők. Az Aranyszablya Társaság tagjait is megkérdeztük, hogy kiket kérjünk fel a vallomások megírására, s végül az volt a legfontosabb szempont, kik azok, akik a legtöbbet tették Geszterédért. Természetesen a beosztásuknál, a hivataluknál fogva a falu tanácselnöke mellett a mindenkori polgármesterek és intézményvezetők tudtak a legtöbbet tenni a helyi közösségért.

Jóval több embert kerestünk meg, azonban nem mindenki vállalta a nyilvánosság előtti szereplést – avatta be a szerkesztés titkaiba az érdeklődőket Rácz Jánosné. – Célunk volt az is ezzel a könyvvel, hogy bemutassuk Geszteréd múltját, a történelem egy szeletét. Tíz kérdést is feltettünk, hogy segítsük az önéletrajzok teljesebb kibontását.

A vallomások a múltban kezdődnek, hogy aztán elvezessenek a jelenbe. Többen felvázoltak a falu számára egy optimista jövőképet is. A történelem pici láncszemei vagyunk, azonban ha összekapcsolódunk, egy erős lánccá válhatunk – jelentette ki a könyv szerkesztője.

Példát is mutatnak

Elmondta gondolatait az arcképcsarnokról M. Magyar László, a Kelet-Magyarország főszerkesztő-helyettese is. Mint kiemelte, a könyv íróiban közös, hogy szeretik szülőfalujukat, lakóhelyüket, sokat tettek azért, hogy fejlődjön kicsi településük.

– Ebben az arcképcsarnokban szerepel államtitkár, polgármester, pedagógus, lakatos, sportoló, védőnő, püspöki titkár, hivatásos gépjárművezető, vállalkozó. Vagyis legyen az ember az élet bármelyik területén, értékes tagja lehet egy település közösségének. Egy kis faluban is lehet a közösség számára tartalmas, megbecsült, a fejlődést segítő munkát végezni, csak legyen összefogás, egyetértés, együttműködés, ragaszkodás a szülőföld iránt.

– A könyvben szereplő személyek ugyanakkor példát is mutatnak az utánuk következő generációknak. Példát mutatnak kitartásból, a munka megbecsüléséből, a szülőföld iránti szeretetből, a rendületlen hitből. Éppen ezért nemcsak a geszterédieknek érdekes és tanulságos az arcképcsarnok, hanem mindenkinek – fogalmazott M. Magyar László, akit a Geszterédi Asszonykórus követett, valamint Kányádi Sándor egyik versét szavalta el a helyi iskola diákja, Jakabóczki Csenge.

KM

Szeretettel, lelkesedéssel

A megyei lap munkatársa méltatta a könyvet szerkesztő házaspár munkáját is: – Rácz Jánosné és Rácz János lelkes és fáradhatatlan munkájának köszönhetjük ezt a könyvet. Fárasztó munkájukat nem érezték tehernek, szeretettel és hatalmas lelkesedéssel végezték a szervezést, a kiadvány megjelentetését, hiszen imádott szülőfalujuknak állítottak mindezzel örök emléket. Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig legyen erejük és kitartásuk Geszterédért tevékenykedni.