Sok sör az öt sorért

Nem is tudom, mikor nevettem ennyit legutóbb! – mondta könnyeit törölgetve az egyik mellettem ülő néző szombaton este az V. Nyírségi Limerickíró Bajnokság döntőjén, és nem ő volt az egyetlen, aki a tömény nevetéssel telt közel két órás finálé után a rekeszizmát fájlalta! Sőt! A MŰvész Stúdióban ülők dőltek a nevetéstől – szó szerint, hiszen volt, aki még földre is került, na, de erről egy kicsit később.

Szupersztárok a küzdőtéren

A versenyre, amelyet A Vörös Postakocsi, a Móricz Zsigmond Színház és lapunk hirdetett meg, több mint négyszáz alkotás érkezett. Az előzsűri (Kulin Borbála és Száraz Ancsa) hat csapatot és tizennyolc egyéni jelentkezőt juttatott a szombati fináléba, amelynek játékmestere ezúttal is Illyés Ákos volt. Sportos szerelésben, óriási lendülettel érkeztek a küzdőtérre a főszereplők: a pehelysúlyú filmszinkronúszás örökös bajnoka, Kuthy Patrícia, a hosszútávú rövidhallás élversenyzője, Tóth Károly, a kiugró beugrásban győztes Szép Evelin, az est dalfelelőse, Armand (az előadott limerickek stílusához tökéletesen passzoló zenékről Berki Armand gondoskodott), és a hangulatfokozó Eta (Demeter Anna rendezőasszisztens színészviccekkel szórakoztatta a nagyérdeműt – csak egy a sok közül: mit mit mond a kettévágott színésznő? Ma este két darabban játszom...

A döntős limerickekről egy-egy videó készült, az ötsorosokat pedig a Móricz Zsigmond Színház dolgozói adták elő: kiválóan szavalta a beérkezett alkotásokat mások mellett az ügyvezető igazgató Kirják Róbert, a művészeti vezető Horváth Illés, a szcenikai vezető, Boldizsár Zsolt, de a súgók, öltöztetők, hangosítók is profi limerickmondónak bizonyultak.

Sok sör az öt sorért

Az egyéni középdöntőbe tíz limerick jutott, ezeket a versenyzők többféle stílusban – lírikusan, bonvivánként, kortárs módra – adták elő, a nézők pedig a székükön talált gombokkal szavaztak a nekik legjobban tetsző versikére, majd következtek a csapatverseny limerickjei – ezeket különböző szituációkban, egy-egy önkéntes néző segítségével mutatták be a színészek. Jártunk sorozáson, templomban és aluljáróban is – ez utóbbi helyszínen az eladó csipkemelltartót akart rásózni a kiválasztott „önkéntesre”: a fiatalembernek nagyon jól állt a finom kis ruhadarab... Ezt a fordulót is szavazás követte, így kialakult a döntő döntője. Csapatban a Kankalinok és a Gorilla apó jelige limerickjei csatáztak a győzelemért, az alkotásokat a művészek hurráoptimistán, túlgesztikulálva, romantikusan is bemutatták, nagy csatában végül a Kankalinok győztek – mint kiderült, a jelige Tóth Virágot és Magyar Boglárkát rejtette.

Egyéniben a Frank Cafka újratöltve és a Hófehérke csaptak össze, a színészek pedig filmstílusokat megjelenítve adták elő a verseket. Az akciófilm közben, a csata hevében az egyik önkéntes néző a földre került – limerick van nálam, és nem félek használni – ezt kiabálta az időközben versenyzővé alakult Illyés Ákos –, és akkor már mindenki dőlt a nevetéstől. A gombszámolás után kiderült, hogy Frank Cafka újratöltve, azaz Szabó Sándor vitte el a pálmát és nagy örömünkre a győztesek ezúttal is ott ültek a közönség soraiban, így átvehették a 424 étterembe szóló vacsorautalványt, illetve a rekesznyi ír sört, a nézők pedig szülinapi tortával ünnepeltek.

Világbajnok döntő volt, a VIDOR Fesztivál egyik legnevetősebb estje, a köszönet pedig nemcsak olvasóinknak jár, akik limericket írtak, de a Móricz Zsigmond színház művészeinek is, akik páratlan élménnyel ajándékoztak meg bennünket.