Annyira vicces vagy, miért nem mégy színésznek? – ezt kérdezték kollégái az akkor 21 éves Puskás Tivadartól, és még a jelentkezési lapot is beadták helyette. Azóta, több mint negyven éve a színház az élete. Ennek a négy évtizednek a történései álltak a Többszemközt című sorozat legutóbbi programjának középpontjában, a Bencs villában a Móricz Zsigmond Színház művészével Kováts Dénes beszélgetett.

Hálás a feleségének

Miután lediplomázott, húsz évig volt a budapesti Arany János Színház tagja, és amióta onnan eljött, szabad­úszó, de ragaszkodik a Móricz Zsigmond Színházhoz. 1999-ben Tasnádi Csaba hívta egy szerepre, de azt nem tudta elvállalni, egy évvel később pedig Kerekes László tragikus halála után hívták újra. – Szerették volna tovább játszani a Mandátum című előadást, és engem kértek fel, én pedig úgy voltam vele, Laci helyére, egy szerepre boldogan jövök Nyíregyházára – mondta a színházi berkekben Pusiként ismert művész, és hozzátette: ami itt fogadta, az minden várakozását felülmúlta.

– Olyan fantasztikus társulattal találkoztam, hogy még ma is kiráz a hideg: nemcsak a színészek vagy a műszak, de a statiszták is olyan alázattal viseltettek a színház iránt, hogy öröm volt minden itt töltött perc. Azután jött az Anconai szerelmesek, ami máig emlékezetes sikert aratott – az egyik bevásárlóközpontban, amikor húst kértem, a hentes azt mondta: láttam tegnap este az Anconaiban, nagyon jó volt, ezért a szűzpecsenyét karajárban adom… Itt ragadtam, de sok helyen játszottam, a fél életemet autóban töltöttem. Egyszer Polgárnál jártam, és felhívtam a feleségemet, hogy merre forduljak, mert nem tudtam, hogy aznap este Miskolcon vagy Nyíregyházán játszom-e…

Ha már szóba került a felesége: Zsuzsa a második fiuk születése után abbahagyta a színészi pályát, mert nem akarta, hogy a gyerekeik úgy nőjenek fel, mint ő. – Az anyósom és az apósom is színészek voltak, a feleségem gyerekként alig látta őket, ezért ő nem ilyen sorsot szánt Petinek és Daninak. Feladta a családért a karrierjét, és ezért örökké hálás leszek neki, mert a gyerekeinken látszik: sokat foglalkozott velük.

Zakatol az agyuk

– A tiszta, gyönyörű színházat szeretem, az öncélú trágárság taszít, nem is játszok szívesen ilyen típusú előadásokban – egyszer egy ilyen előtt elment a hangom, ezzel jelezte a szervezetem, hogy egy porcikám sem kíván színpadra lépni – válaszolta arra a kérdésre, milyen típusú előadásokat kedvel.

– A színészetről sokan azt gondolják, hogy gondtalan mesterség, holott egy 24 órás elfoglaltság. Sokszor éjjel arra ébredek, hogy mondom a szövegemet, de a napjaink reggeltől késő estig próbával, szövegtanulással, előadással telnek, folyamatosan zakatol az agyunk. A főpróbahéten már semmi más nem jár az eszünkben – többször előfordult, hogy ültünk otthon, ebédeltünk, és a fiúk beszéltek hozzám, de én nem válaszoltam, a feleségem pedig azt mondta: hagyjátok Apátokat, próbál.

Határozott koncepció

Puskás Tivadart nemcsak színészként, rendezőként is ismerhetjük. Rendezett a Móricz Zsigmond Színházban, de sokat dolgozott együtt amatőr színjátszókkal is.

– Szeretem ezt a munkát, mert eközben tanultam meg, hogy csak akkor érhetünk el eredményt, ha pozitívan állunk az emberekhez, akik lehetnek orvosok, közgazdászok, szakácsok vagy hivatalnokok, de ugyanazt akarják: színházi élménnyel megajándékozni a szűkebb közösségüket. Én, ha rendezek, már hónapokkal előre felkészülök, tudom, mit szeretnék, mert szerintem egy próbafolyamatot csak határozott koncepcióval lehet elkezdeni. Nem szeretem, ha egy rendező azt mondja: találjuk ki. Nem, ez nem a színész dolga. Persze, utána lehet rajta közösen gondolkodni és változtatni is, de a folyamatok mederben tartása a rendező feladata.

A kedvenc szerepekről szólva előkerült Márai Kalandja, a 12 dühös ember, az Anconai szerelmesek első része, a frissek közül a Sherlock Holmes, a Meseautó és az Oscar, Puskás Tivadar pedig azt mondta, nagyon sajnálja, hogy ma már nem lehet megtenni azt, amit korábban igen: a fontos és lenyűgöző darabokat hosszú időn át repertoáron tartani.

Elmondta: egy-két éven belül szeretne visszavonulni. – Sok hozzám hasonló korú kollégámon látom, hogy mekkora teher nekik ez a fajta megterhelés, de én ezt nem akarom megvárni. Most még meg tudom tanulni a szöveget, és el tudom játszani, amit kell, de elhatároztam, hogy egyre kevesebbet vállalok. Szeretnék több időt tölteni a családommal, mert ebben nagy a lemaradásom. Ha a rengeteg szeretetet és tapsot nézem, amit kaptam, azt mondom, természetesen megérte, de ha azt, hogy nem mindig tudtam otthon lenni, amikor nem működött valami, akkor lelkiismeret-furdalás gyötör. Ezért teljesen tudatos a döntés, hogy lassan-lassan befejezem ezt a pályát.

A televízió hatalma

Puskás Tivadart több filmben és sorozatban is láthattuk – ez utóbbiakról azt mondta, sok dilettáns kap ezekben szerepet, ráadásul rászoktatják az embereket arra, hogy ne mozduljanak ki otthonról. – Egyre több a sorozat, több filmgyár szinte csak ezt készít, így azok sem mennek el a moziig, akik szeretik a filmeket. Ám a televízió hatalma elvitathatatlan, erre az egyik legjobb bizonyíték Peti fiam, aki egy tehetségkutató műsorban lett ismert, ez indította el a karrierjét. Ma már nemcsak színházban játszik, de sikeres a zenekaruk, dalokat ír együtteseknek és színházaknak egyaránt.

SZA