1956

2 órája

Szabadságharc: nem akartak tovább rettegésben élni

Nyíregyháza büszke azokra az emberekre, akik a szabadságharc lángjait itt lobbantották fel, arra az időszakra, amikor Magyarországon erősebb volt a szabadság iránti vágy, mint a zsarnokságtól való félelem. A szabadságharc hőseire emlékeztek szerda délelőtt.

Lengyel Nóra

A szabadságharc hőseire emlékeztek Nyíregyházán

Fotó: Sipeki Péter

Szerdán országszerte, így Nyíregyházán is 1956. október 23-ára emlékeztek. Verőfényes napsütés fogadta a Hősök terére érkezőket, akik a forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából egy-egy koszorúval és néma főhajtással fejezték ki tiszteletüket a hősök előtt. 

Dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza polgármestere az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezett
Dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza polgármestere az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezett
Fotó: Sipeki Péter

A 20. századi magyar történelem kiemelt eseményei közzé tartozik az 1956-os forradalom és szabadságharc, amely Európában egyedülálló volt és annak számít most is. A magyar szabadságharcosok üzentek a világnak és a nagyhatalmaknak, hogy él egy nemzet Európa közepén, amelynek van önbecsülése, hite és szabadság iránti vágya. Dr. Kovács Ferenc mondott megemlékező beszédet Nyíregyházán az 1956-os emlékműnél, ahol megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte a két helyi forradalmi vezető, Szilágyi László és Tomasovszky András jelenlévő családtagjait. 

– Ma nyugodt, késő őszi napra ébredt Nyíregyháza. Intézményeink ajtajain zárva tábla függeszkedik, az utcák lecsendesedtek, csak a házakból kiszűrődő gyerek ricsaj jelzi, ma otthon a család. Itt az egykori Beloiannisz téren most a sok-sok árvácska mellett megannyi nemzeti lobogó színesíti meg a hamarosan beköszönő novembert. Holnap azonban már körülöttünk tömött parkolók lesznek, mindenhol rohanó emberekkel, rohanó élettel. Ma azonban még országszerte, s itt Nyíregyházán is 1956. október 23-ára emlékezünk. Arra az időszakra, amikor Magyarországon erősebb volt a szabadság iránti vágy, mint a zsarnokságtól való félelem. Amikor egy elszánt nemzet emelte fel fejét, mondott nemet az elnyomásra, a diktatúrára, szállt szembe a sztálinista vezetéssel, és a világ akkori legnagyobb birodalmával, a Szovjetunióval. Közel hét évtized, 68 év telt el 1956 óta. Azóta, hogy az októberi budapesti megmozdulásokat követően a nyíregyházi középiskolák diákjai is elhatározták, hogy tüntetést szerveznek városunk különböző pontjain – részletezte az eseményeket Nyíregyháza polgármestere, és felsorolta: a Kossuth Lajos Gimnázium tanulói a városháza előtti Kossuth szobornál, a Vasvári Pál Gimnázium negyedik osztályosai pedig a vasútállomás mellett lévő Petőfi szobornál akartak koszorúzni, de a többi nyíregyházi középiskolai diákotthon sem volt mentes a forradalmi hangulattól.

Szabadságharc Nyíregyházán

– Ide október 26-án a délelőtti órákban futottak be azok a gépkocsik, amelyekről Miskolcról érkeztek felfegyverzett diákok, és fiatal, bányászruhás munkások szálltak le, kezükben nemzeti színű zászlókkal, majd később Budai András segédmunkás vezetésével eltávolították az irodaépületről a vörös csillagot és helyére nemzeti színű lobogót tűztek. Szintén ezen a napon történt, hogy a Sóstó felől érkező villamosról a kalauz leszerelte a ,,Világ proletárjai egyesüljetek!" feliratot, és a tömeg elénekelte a Himnuszt – sorolta a polgármester, aki felelevenítette azt is, hogy a volt Kossuth étteremből kirepült egy Sztálin szobor, ami a kövezetre hullva darabokra tört, hogy a forradalmárok ledöntötték a Kossuth téren a szovjet tisztek díszes síremlékeit, valamint a kozák lovas szobrát, hogy az északi temetőben megrongálták a szovjet hősi emlékművet, és szintén ezen a napon foglalták el jelképesen a nyomdát, vették birtokba a városi tanács épületét, leverték a Rákosi-címert, a városháza homlokzatáról pedig a népköztársasági címert, és kiszabadítottak 147 elítéltet a börtönből. Október 26-án 14 órakor már 4000 ember tartózkodott a Kossuth téren. Másnap október 27-én pedig ez a hely a forradalom központjává vált.

Győzelem a vereségben

– Tisztelt emlékezők! 1956. november 4-én a forradalmat ugyan leverték, de nem bukott el. Nyíregyháza büszke lehet azokra az emberekre, akik a szabadságharc lángjait itt lobbantották fel. Azokra, akik nem fogadták el, hogy a zsarnoki hatalom súlya alatt rettegésben éljék tovább mindennapjaikat. Büszkék lehetünk többek között forradalmi vezetőinkre, Szilágyi Lászlóra és Tomasovszky Andrásra, és az akkor középiskolás fiatal Dandos Gyulára is. 68 év hosszú idő, ezalatt generációk nőttek fel. Átalakult a társadalmi szerkezet, fejlődött a technika. A világ megváltozott, az emlékek megmaradtak. Nekünk pedig emlékeznünk kell elődeinkre, emlékeznünk kell a nyíregyházi forradalmárokra, akik életüket adták a nyíregyháziakért és az ország szabadságáért. Miattuk lehetünk büszkék '56-ra a magyar forradalomra, amely győzelem volt a vereségben, és amelyet mindörökre azon események között tartunk számon, amikor a magyar nép együtt, közös erővel képes volt szembeszállni az elnyomókkal szemben – hívta fel a figyelmet a városvezető, hozzátéve: ha nem hajtunk fejet október 23-án, ha nem idézzük fel az 1956-os történéseket gyermekeiknek, ha nem mondjuk el nekik, hogy az ilyenkor kihelyezett nemzeti színű lobogók a szabadságot jelképezik, akkor feledésbe merül 1956.

Dr. Kovács Ferenc megkérte a megjelenteket, hogy ha tehetik, menjenek el és vigyék el családtagjaikat Szilágyi László emléktáblájához a Kossuth-gimnáziumhoz, Szilágyi László és Tomasovszky András díszsírhelyéhez az északi temetőbe, a kivégzésük helyére a börtönhöz, a város '56-os emlékművéhez, látogassanak el az 56-os emlékjelekhez, amelyek őrzik a forradalom és szabadságharc emlékét szerte a városban. – Ma is, és amikor csak tehetik, álljanak meg egy pillanatra, és tekintsenek példaként erre a napra, ami a bátorságot, a hazafiságot, az elszántságot, a magyar nép egységét és szívét hirdeti – zárta gondolatait Nyíregyháza polgármestere.

Dr. Kovács Ferenc emlékező beszédében is kitért arra, hogy milyen fontos volt a fiatalság szerepe nemcsak országszerte, hanem itt Nyíregyházán is, azokban az időkben is, csakúgy, mint most. Hiszen 1956 még a velünk élő történelem, közöttünk vannak a mártírok családtagjai, de a most felnövekvő generációkon múlik az, hogy a következők és az azt követők is ugyanígy ünnepelhessenek és emlékezhessenek. A Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium hatosztályos képzésében résztvevő diákjainak színvonalas műsorában nemcsak az emléktáblán szereplő mártírokról emlékeztek meg, hanem a hétköznapi hősökről is. Az ünnepi műsor után először Szilágyi László lánya, majd a vármegye és a város intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek képviselői helyezték el a megemlékezés és tisztelet koszorúit Martinovszky István, a Luther Márton Kollégium nyugalmazott igazgatójának tárogatókísérete mellett.

Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium ünnepi műsora: 

  • felkonferáló szöveget és a zárszót Tajti Emese mondta 11. D osztályos tanuló, felkészítője Csabainé Kocsis Szilvia
  • verset szavalt Csernyik Balázs József 11. D osztályos tanuló, felkészítője  Csabainé Kocsis Szilvia 
  • népdalcsokrot énekelt Timándi Dóra, 10. D osztályos tanuló, felkészítője Kasellákné Zelenák Georgina Júlia 


 


 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában