Megható és különleges megemlékezés 1956 hőseiről

Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere köszöntötte az ünnepségen megjelenteket. Beszédében kifejtette a megemlékezésen, hogy 1956 hősei nem azt várják tőlünk, hogy kívülről fújjuk az események lefolyását, nem is azt, hogy név szerint ismerjük őket. Egyvalamit azonban joggal várnak: hogy hűek legyünk elveinkhez, az általuk képviselt értékekhez, tovább adjuk a hitet, egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket. „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” – idézte a Szentírásból Leleszi Tibor, és megjegyezte: ez ősi igazság, hiszen ők tényleg az életüket áldozták fel a hazáért.

– Ötvenhatot sokféleképpen lehet értelmezni, úgy is, hogy a fiatalok forradalma volt. Ők kezdték el, ők tartottak ki a legtovább. Jellemző a harcokban, a megtorlásokban, minden negyedik 21 éven aluli volt. 56-ot nevezhetjük a nemzet forradalmának is. Méltán nevezhetjük így, hiszen a magyar történelemben kevés ilyen esemény van, ahol minden társadalmi réteget képviseltette magát: tanárok, diákok, kétkezi munkások, egyszerű emberek, professzorok – sorolta Kisvárda polgármestere, és feltette a kérdést: mi volt bennük a közös, hiszen mindennapi életük, vágyaik teljesen másról szóltak.

– Egy volt a lényeg: elég volt az akkori rendszerből. A szabadság összefogja a közösségeket, a magyar nép pedig egybeforrt, ezt bizonyítja 1956. A szabadság katartikus élmény, amelyre mindenki vágyik, ahogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás fogalmazott: a világon páratlan szabadságharc volt ez, fiatal nemzedékkel népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni, hogy miképpen legyen tovább, szabadon akarta meghatározni sorsát, államának igazgatását, munkáját. Meggyőződésem, hogy a felkelők magukban őrizték azokat az értékeket, amelyek szüleik, nagyszüleik, tanáraik mellett a magyarság rájuk hagyományozott – fejtette ki Leleszi Tibor, és arról beszélt, hogy 1956-ban senkire nem számíthattunk magunkon kívül. – Ma is kevés szövetségesünk van, hiszen kevesen mernek harcolni az igazságért, kevesen vállalják fel a nyílt, őszinte beszédet, kevesen mernek határozottan dönteni és kiállni a valós szabadság mellett. Hamis kompromisszummal, az igazság elhallgatásával nem lesz boldog és teljes az élet. A szabadságot meg kell tudni védeni, amikor tévhitek, ideológiák akarják megfojtani. Ma is meg kell védenünk mindazt, amit eddig közösen elértünk. Bizakodva tekintünk a jövőbe, amikor erőt merítünk azok nemes példáira, akik a hazáért meghaltak. Ma önmérsékletre, határozott kiállásra van szükség az igazság érdekében – mondta a polgármester, és megjegyezte: 1956 történései a jövőnek szólnak, 1956 októbere nem csak a múltunk része, hanem egy örök érvényű üzenet is, hogy mindig harcolni kell a szabadságért, az emberi méltóságért, az igazságért. 

Megemlékezés a vármegyei hősökről

Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke köszöntőjében kifejtette: minden forradalom a fiatalok ünnepe. – Már 68 év telt el azóta, hogy a magyar nemzet felemelte a fejét és kimondta: elég volt az elnyomásból, elég volt az igazságtalanságból. 1956 októberében emberek ezrei álltak ki a szabadság, az igazság és a függetlenség eszméje mellett. Azonban az ő áldozatuk nem csupán az ország nagyvárosaiban, hanem itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye településein is nyomot hagyott. Vármegyénkből 52 áldozatot szedett a forradalom és annak megtorlása. Az elnyomó Kádár-rezsim igazságtalan módon 19 áldozatot még a hivatalos listákon sem tüntetett fel, de mi őket sem feledhetjük, tetteik örökké megmaradnak történelmünkben. Ahogy emlékszünk a vármegye bátor fiataljaira, fiaira, lányaira is, akik életüket adták a szabadságért – kezdte beszédét a vármegyei közgyűlés elnöke, és a nyíregyházi Tárnok testvérek különösen megindító tragédiájáról mesélt: Ferenc és Tamás egymás mellett október 23-án vesztették életüket a Magyar Rádió ostrománál.

– Vármegyénk több települése is kivette részét a forradalmi eseményekből, a mai napon emlékezünk azokra a bátor szabolcsiakra, a szatmáriakra, a beregiekre, akik nem törődtek bele a sorsukba, akik hitték, hogy a jövő jobb lehet. Bátor férfiak és nők, fiatalok és idősek, akik az igazságot és szabadságot követelve szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Az ő áldozatuk is hozzájárult ahhoz, hogy ma szabadon élhetünk. Egy ilyen jelentős esemény alkalmával érdemes visszatekinteni, hogy mit is jelentett a szabadságvágy 1956-ban. Az akkori nemzedék, fiatalok és idősek egyaránt megértették, hogy az emberi méltóság alapvető joga nem alku tárgya – mondta Seszták Oszkár, és a forradalom egyik vezéralakjától, Bibó Istvántól idézett: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”.

Nem féltek

– Az '56-osok nem féltek, tudták, hogy a szabadságért minden áldozat megéri. Megéri bíróság elé állni, igazságtalan ítéleteket elszenvedni – részletezte az elnök, és felsorolta, hogy bírósági ítélet alapján kiket végeztek ki vármegyénkből. 

– Most amikor vármegyénk települései folyamatosan fejlődnek, fontos visszaidézni a múltat, és megérteni, hogy ezen anyagi és szellemi eredmények nem a semmiből születtek. Az 56-osok hősiessége mutatott utat nekünk. Ők adták meg az alapját annak, hogy ma egy szabad országban élhetünk. Az ő hitük, kitartásuk és áldozatvállalásuk nélkül ma nem állhatnánk ki. Különösen büszkék lehetünk arra, hogy vármegyénkből is rengeteg fiatal vett részt a forgalomban: Kisvárdáról, Mátészalkáról, Nyíregyházáról, és a kisebb falvak lakói is bátran kiálltak a szabadság mellett. Ők voltak azok, akik a jövőért harcoltak, nem csak a saját életükért, hanem azokért, akik még meg sem születtek. Ma a mi kötelességünk az, hogy továbbra is ezt az örökséget biztosítsuk, hogy gyermekeink, unokáink is tudják, mit jelent, milyen nagy dolog a szabadság – hívta fel a figyelmet Seszták Oszkár, és Kölcsey Ferenctől idézte a Himnusz sorait: Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!

– Ezek a szavak most 1956 hősei előtt tisztelegve különösen nagy jelentőséget kapnak. A szabadságért és a függetlenségért adott áldozatokat soha nem feledhetjük. 1956 üzenete ma is aktuális: a szabadság nem egy végleges állapot, hanem állandóan védelmezni kell, ma már nem fegyverrel, hanem munkával, tisztességgel és összefogással. Ahogy akkor, ma is ki kell állnunk az igazságért, az emberi méltóságért, és nem szabad engednünk a nyomásnak, a szélrózsa bármely irányából is érkezzék – mondta a vármegyei közgyűlés elnöke, és zárásként Mária Sándor Mennyből az angyal című verséből idézett.

Az ünnepség a Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákjainak igazán megható és nagyon színvonalas műsorával folytatódott, majd megkoszorúzták az 56-os emlékművet, és Rada János sírját a régi temetőben.