Az aradi tizenhármak emlékezete

– Október 6-án, vasárnap lesz 175 esztendeje annak, hogy Aradon kivégezték a tizenhármat, amivel egy olyan esemény vette kezdetét, mely 1859-ig a Magyar Királyság területén élőket megkülönböztette, kirekesztette, szoros ellenőrzés alá vonta. Erre passzív ellenállással válaszoltak a magyarok – idézte fel dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere pénteken a Damjanich-szobornál tartott megemlékezésen.

Egy megalázott nemzet

– Élete során akkor cselekszik jól az ember, ha figyelemmel kíséri azokat a változásokat, melyek nemcsak a jelenét, a jövőjét is befolyásolhatják. Tény, hogy nem lehet mindig mindenre felkészülni, Ausztria császára sem sejthette, mi fog történni a levert szabadságharc után egy megalázott nemzettel. Kevesen tudják, mert erről már nem szólnak a történelemkönyvekben, hogy nemcsak a tizenhárom honvédtisztet végezték ki Aradon az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban vállalt szerepük miatt, hanem a volt miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Kazinczy Ferenc fiát és még sokan másokat. Több tízezer olyan honvédet és tisztet soroztak be nagyon hosszú időre az osztrák hadseregbe, akik 1859-ben harcoltak a Solferinónál, és ha túlélték az addigi csatározásokat, még Königgrätznál is, ahol Ausztria végképp elbukta a német egységre mutató vágyait. Nem maradt más menekülési útvonaluk, csak az addig megalázott és porba sújtott Magyarország, s kénytelenek voltak 1867 áprilisában egy olyan kiegyezést kötni, ami végleg elindította Magyarországot a polgárosodás felé – hangsúlyozta a történész. Dr. Ulrich Attila hozzátette: a harc és a honvéd tábornokok áldozatvállalása tehát nem volt hiábavaló, hiszen utána már nem tudták visszaállítani az 1848 előtti rendet.

Nem áldozták hiába az életüket

– Amikor fiatalok voltunk, megtanították velünk az iskolában sok más mellett ezt a dátumot, amikor emlékeznünk kell és fejet hajtani. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy megtanítsuk az utánunk jövő generációknak, hiszen, ha felnőnek, nekik is lesznek gyermekeik, unokáik, nekik is el kell mesélniük, mi történt 1849. október 6-án... Csak így lehet egy nemzet egészséges, ha megemlékezik az elődeiről, hőseiről, mártírjairól. Ők azok ugyanis, akik a legértékesebbet áldozták fel: az életüket.
A nyíregyházi megemlékezések negyvennyolcas dalokat adott elő a Fegyveres Erők és Rendvédelmi Szervek Nyugdíjas Klubjának Honvéd Népdalköre, majd elhelyezték a tisztelet virágait a vértanúk emlékoszlopainál a Honvéd kadét program fiataljai. Az ünnepség zárásaként a városi önkormányzat és intézmények, szervezetek képviselői megkoszorúzták Damjanich János szobrát.